Gémeskút

    Miután előző két cikkünkben röviden megpróbáltuk tisztázni és kategóriákba sorolni a néhány évvel régebbi játékok lehetséges jogi helyzetét, elérkezettnek látjuk az időt, hogy belecsapjunk a pixellecsóba és - most már a kellő alapokkal rendelkezve - új sorozatunkban visszamenjünk az időben. Mostantól sorra látogatjuk gyerek- és fiatalkorunk játékait Commodore 64-ről, régi konzolokról és játéktermi gépekből, hogy megnézzük, akkor mit szerettünk bennük, és főként, hogy ma is megállják-e még helyüket - ha nem is a hardverek adta lehetőségeket, hanem a játékélményt tekintve.

    Azért ezzel a címmel kezdem, mert egy szerencsés véletlen és néhány segítőkész amerikai retro-fanatikus segítségével pár napja sikerült rátalálnom tizennégy évvel azután, hogy először és utoljára játszottam vele egy bő negyed órát a Westend City Center helyén egykor létezett pénzbedobós flipper- és játékteremben. Akkor a második pálya közepéig jutottam és lenyűgöztek a szörnyek, a szokatlan pályatervezés, meg az egész hangulat. Most viszont arra kellett rájönnöm, hogy ez a játék pont addig volt jó, amíg játszottam vele: a második pálya közepéig, kb. 10 percig. Tanulságos példa ez azokra a játékokra, amik nem állják ki az idők próbáját.

    Csatlakozva Halott-e a PC-s játékipar című cikkünkhöz, Theo Valich, a TG Daily újságírója a 2008-as Game Developers Conference keretében készített interjút a képen látható Tim Sweeney játékfejlesztővel, az Epic Games egykori alapítójával (olyan PC-s klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint a Jill of the Jungle), aki manapság az Unreal 3D-játékmotor megalkotójatként a legismertebb. Tim 1991 óta folyamatosan a játékiparban dolgozik (és saját elmondása szerint már tíz éves kora óta foglalkozik aktívan a témával), így talán elhihető róla, hogy eléggé átlátja azt. Az interjúban a PC-s játékok helyzetére reagálva alapvető aggályokat fogalmaz meg, és hát igen sötéten látja a PC jövőbeni helyzetét. De nem csak erről beszél, hanem hardver- és szoftvergyártók elhibázott döntéseiről, amik - szerinte legalábbis - kis utánagondolással több fontos problémát megoldhattak volna. Az alábbiakban következzen az interjú fontosabb részeinek fordítása, kommentár nélkül. Az eredeti angol nyelvű cikk itt olvasható.

Sziasztok! Dewla vagyok, nemrégiben csatlakoztam a Gémeskút stábhoz. Koromat meghazudtolva lelkes játékos vagyok, nemrégiben adtam fel a PC-t, mint játékplatformot és váltottam Mac-re. Cserébe viszont, a PS3-at leszámítva valamennyi otthoni és hordozható konzollal rendelkezem, ami azt eredményezni, hogy folyamatosan 5 dologgal játszanék egyszerre legszívesebben, de egyre is alig van időm. Első itteni irásom a nappaliban található média center témakörét igyekszik összefoglalni. Az írás korábban a saját blogomban is megjelent. A továbbiakban remélem sikerül színvonalas játéktesztekkel is jelentkeznem.
 
A probléma a következő: Adott egy modern HD-s megjelenítő (min. 720p-s, de ha 1080p-s van akkor még nehezebb a helyzet). Ezen megjelenítő tulajdonosa szeretné élvezni a nagyfelbontás nyújtotta előnyöket. Jelenleg Magyarországon nagyfelbontású képforrást két forrásból lehet beszerezni. Az egyik, hogy veszünk Blu-Ray vagy HD-DVD filmeket. Itt a választék korlátozott, a filmek ára is elég magas, valamint a lejátszót is meg kell venni, ami szintén nem olcsó, bár ebben a kategóriában a PS3 verhetetlen vétel. A másik lehetőség a netről letöltött HD-s filmek, sorozatok. Ezek kis utánajárással beszerezhetőek, letölthetőek a netről. Viszont ami az igazi problémát jelenti az nem más, mint az a tény hogy a letöltött HD-s tartalmak általában tömörítve vannak. Ahhoz hogy ezeket a nagyfelbontású tömörített videókat megtekintsük komoly számítási teljesítményre van szükség, valamint sokat is foglalnak (egy 1080p-s film kb. 10 Gigabyte) A probléma tehát ott éleződik ki, hogy hogyan kerül ez a komoly számítási és tárolási teljesítmény a nappliban található tv-nk közelébe. A dolog azért is aktuális, mert több ismerősöm is szembesül ezzel a problémával, és nemsokára nekem is megnyugtató megoldást kell majd találnom. Részletek a tovább után.

    Ahogy azt majdnem egy hónapja az [origo] megírta, a GameTap nevű online amerikai játékkölcsönző-szolgáltatás egy promóció keretében egészen 2008 december 31.-éig ingyenesen letölthetővé és futtathatóvá tett, a jelenlegi állás szerint 91 darab játékot. Átverés, kémprogram vagy vírus nincs, a szolgáltatás teljesen legális, a két feltétel, hogy a letöltött szoftverek önmagukban nem, csak a GameTap kliensprogramján keresztül indíthatóak el, illetve minden indítás előtt meg kell néznünk egy 15-20 másodperces reklámot. A GameTap katalógusában Commodore 64-től kezdve játéktermi gépeken át a legújabb PC-s címekig szinte mindent találunk (sajnos a baloldalt látható konzolos darabokhoz az ingyenes változatban nincs hozzáférés). A klienst innen lehet letölteni, aztán regisztráció helyett (sajnos ezt csak amerikai IP-címről engedi) vendégként belépve ("Play as Guest") válogathatunk kedvünkre.
    A GameTap egyébként igen előnyös tulajdonságokkal bír: az egyes programokhoz kapcsolódó alapvető információk elérésén kívül mindegyiknek szabadon kiválaszthatjuk az irányítógombjait - alapjáraton a legtöbb játékot a nyilakkal és pár egyéb gombbal (legtöbb esetben X, C, V és hasonló bal kézzel elérhető gombok) irányíthatjuk - illetve bármelyik játékban bármikor menthetünk, ami kiváltja a Commodore-os idők örökélet-kódjait. Emellett a Neo Geo és játéktermi játékok esetében bárhányszor eljátszhatjuk azt, hogy "bedobunk még pénzt az automatába", vagyis még ha sokat bénázunk is simán végigvihetjük ezeket a játékokat.
    Mivel verekedős- és lövöldözős játékokból van a legtöbb, elsőként közülük szemezgettünk. Bár azt írtam, átverés nincs a rendszerben, és ez igaz is, azt meg kell jegyezni, hogy az eddig tesztelt játékok alapján az ingyenes változatba tudatosan került kis számú jó játék, és bár akadnak gyöngyszemek, az ember néha érzi, hogy a válogatás jobbjai a fizetős körön belül vannak. Úgyhogy következzen első, rövid listánk: Kamikaze, King of the Monsters, The Last Blade, Lazer Force, Mega Man - The Power Battle, Poltergeist és Prehistoric Isle. Még egy megjegyzés: a rendszer amerikai, így nem érvényesek a PEGI szokásos korhatárbesorolásai - mi adtunk nekik, zárójelben olvashatjátok, hogy milyen korhatárral kapcsolatos tartalom van az adott játékban.

Van egy új szerzőnk, köszöntsétek szeretettel Dewlát! Ez egyben azt is jelenti, hogy bővült a konzolválasztékunk, ő fog írni Xboxos és PSP-s játékokról is. Azért a Nintendósok se aggódjanak, Dewla nagy Zelda-rajongó, úgyhogy Link kalandjairól is olvashatunk tőle majd. De legeslegelőször (mihelyt átküzdjük magunkat a blog.hu felületen) a nemrég indult TV-sorozatunkból következik egy háttérírás, egészen konkrétan arról, mit kössünk frissen megvásárolt, HD-t támogató tévénkre médialejátszás céljából - számítógépet, konzolt, esetleg valamilyen célhardvert?

Final Fantasy XII
Osztályzat: Nagyon jó
Műfaj: Szerepjáték
Korosztály:16+ (PEGI, szerintünk inkább 12+)
Nyelvigény: középfok
Nehézség: középhaladó
Beletanulási idő: közepesen hosszú - hosszú
Ár: 10-12000 Ft

A játék, amiért megéri PS2-t venni? Negyven óra játékidő után, körülbelül a történet félidejénél az mindenesetre elmondható, hogy a program ár-érték aránya ezúttal végre ideális. A 2006-ban számos év játéka díjat besöpört Final Fantasy XII a végsőkig hajtja a PS2 hardverét, az utolsó csepp teljesítményt is kisajtolva belőle, és ehhez a sorozat színvonalához méltó cselekmény és nagyszerű design is társul. Azért nem minden tökéletes, sikerült az MMORPG-kből (lásd: Final Fantasy XI) a legnegatívabb dolgot lemásolni: aki eddig nem ismerte volna a "grindolás" kifejezést, az most valószínűleg megtanulja.

Itt a hó vége, itt vannak a vicces keresőkifejezések. Továbbra is nyerő a szex (különösen az ingyen szex) és az erőszak, a kábítószerek viszont most gyengébben szerepeltek. Cserébe vélhetően az Elite cikksorozat hatására megjöttek a csillagászati témájú keresések, a hackelés is jól teljesített, valamint a februári termésre is lehetne szoftvercéget alapozni: fejlesztett-e már valaki erotikus minijátékokat? Macskás Mariót? Ufórégészetet? A kattintás után az is egyértelműen kiderül, mi a Wii Fit tulajdonképpen.

    A Wii Chess nem hazudja magát többnek, mint ami: sakk. Előnye és hátránya is ez, egyrészt kapunk egy kellemes, jól megírt sakkszimulátort, másrészt viszont ebben ki is merül a program. Ha valaki szeret a géppel játszani vagy sakkpartnere a világ másik oldalán él és neki is van Wiije, ajánlható a lemez, de valahogy mégis találunk alternatívát a program minden funkciójára, és végérvényesen a Wii Chessre nézve a legnagyobb konkurenciát a valódi sakktábla adja. Az alábbiakban rövid Wii Chess tesztünk következik.

Touch the Dead: amikor a név a minden
Osztályzat: borzalmas
Műfaj: belső nézetes lövöldözős (rail shooter)
Korosztály: 17+ (hivatalosan)
Nyelvigény: fölösleges
Nehézség: közepes
Kifáradási idő: elég meglátni a főszereplőt
 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de velem igen régen történt az meg, hogy egy játékot csak a neve miatt próbáltam ki. No de mégis, hogy lehet nem megnézni egy cuccot, amit Touch the Dead-nek hívnak? Amúgy is épp egy kis nosztalgiázás után voltam, és keresgéltem valami jó kis horror-játékot, de amikor ezt megláttam, nem hittem a szememnek. Ez komoly? Képes épeszű ember ilyen nevet adni egy programnak? Valahol abban reménykedtem, hogy ez inkább csak vicc, és egy dadaista remekművel lesz dolgom. (Úgy néz ki, ez már az európai Nintendónak is sok volt, mert a játék a mi régiónkban már Dead and Furious-ként jelent meg. Kár.) Hát, lássuk csak, mi is sült ki belőle!

    A retrokörképünkben nyolcvanas-kilencvenes évekből származó játék jelenlegi jogi helyzetének próbálunk utánanézni. A sorozat első részében a pozitív megoldásokat vettem át, amikor is akár ingyen, akár pénzért legálisan hozzá lehet férni az adott régi játékhoz. A második részben következzenek a szomorúbb történetek: ködbe veszett hardverek, tisztázatlan helyzetű szoftverek, illetve arrogáns és buta nagy nemzetközi cégek, akiknek nincs szívük akik üzleti okokra hivatkozva nem hajlandók a fogyasztóik érdekeit szolgáló döntéseket meghozni. A továbbiakból többek között azt is kiderül, mit válaszolt az egykor kedvenc flippereimet gyártó svéd Digital Illusions, amikor néhány hete felhívtam őket, hogy mi is a helyzet a régi játékaikkal.

Mostantól az időnkénti hírösszeállítások mellett friss-ropogós linkek is lesznek a Gémeskúton, a bal oldali hasábban olvashatóak folyamatosan. Ha valaki szeretne linket küldeni, az vagy a del.icio.uson(-ön?) keresztül próbálkozzon (to:prezzey), vagy pedig valamelyik aktuális bejegyzésünkhöz küldje el kommentnek. Mi egyrészt nagyon örülünk, másrészt számoljuk, ki hány kikerült linket küld, és ezzel az adattal valószínűleg majd kezdünk is valamit... ;]

A hírblog folyamatosan frissül, ahogy találunk valami érdekeset, szóval naponta többször is érdemes benézni!

Japánban nemrég jelent meg a Wii Fit, a Nintendo legújabb mozgásra késztető játéka, és a hozzá tartozó hardverkiegészítő, a Wii Balance Board - Európába és Amerikába várhatóan 2008 tavaszán jut el. Ezt csak egy kissé morbid apróság hátráltathatja: felmerült, hogy az USA-ban nem lesz elég nagy a készülék teherbírása (maximum 136 kiló), és át kell tervezni. Talán ez lehet az oka annak is, hogy kivételesen az európai megjelenési dátum (április) megelőzi az amerikait (május)! Addig is áttekintjük, mit kell erről az új hardverről tudni, mire lesz jó, mire nem, és miben különbözik az előző részben bemutatott táncszőnyegektől. (Azért a táncszőnyegek rajongói se aggódjanak, hamarosan jön az új szőnyegtesztünk, beszerezhetőségekkel!)

Osztályzat: Rossz
Műfaj:Városépítő, casual
Korosztály: 3+
Nyelvigény: Alapfok?
Nehézség: Kezdő
Beletanulási idő: Rövid
Ár: 3-4000 Ft


Hogyan ne reformáljunk? A nagyszerű Sim City városépítő sorozat legújabb része számos érdekes újdonságot hoz, csak hogy aztán rövid úton kiderüljön, a tartalom elképesztően szegényes. "Nem városszimulátor, hanem társadalomszimulátor", dicsekedtek a készítők - de az igazat megvallva, ez a játék egyáltalán nem is szimulátor, hanem babaház. Ami nem baj, csak ne legyünk 14 éven felüliek... és persze egy vadiúj gép sem árt, amit azért a szülők rendszerint inkább megtartanak maguknak, úgyhogy ez a két tényező egyszerre meglehetősen ritkán jön össze.

    Mai rövid hírünk egy akcióra való felhívás azoknak, akit nem rettentett el a borzalmas Wii játékok tegnapi listája, és elhiszik nekünk és a jó játékokról írt cikkeinknek hogy ha megvan rá az anyagi fedezet, mégiscsak érdemes beruházni egy Wiire.
     Wiit jelenleg Magyarországon hatvanhárom- és hetvenezer forint körül lehet kapni, ebben benne van a gép, egy Wiimote, egy nuncsaku, meg a Wii Sports. A Gamepark nemrég nyitott új üzletet, ennek örömére 69.900-ért adják a Wii-t úgy hogy a fentiek mellett hozzáteszik az Excite Truckot, amiről ugyan még nem írtunk, de ez a mai napig a legélvezetesebb Wii-s autós játék, ráadásul abszolút kezdőknek is szívből ajánlható. Aki mostanában tervezte Wii vásárlását, annak szerintem megéri így venni.

    Múlt karácsonykor már írtunk a 11 legrosszabb Wii játékról, azóta indult viszont be igazán a hadi gépezet, támad a shovelware - a már nálunk is többször emlegetett kifejezés azokat a játékokat jelöli, amiket kevés idő-, pénz-, vagy kreatív energia-ráfordítással (leggyakrabban mindhárommal egyszerre) hoztak ki, általában gyors haszon reményében, de maguk a játékok közben meg a legrosszabbak közé tartoznak. Egyszerűen most már annyi ilyen program jelenik meg az összes konzolra, hogy néhány havonta feltétlenül elő kell vennünk ezt a kategóriát, ugyanis ezek képesek a leginkább átverni a játékosokat általában azzal, hogy egy-egy régi jó játék folytatásai, újragondolásai, vagy hogy egy nagy nemzetközi franchise-hoz tartoznak.
    Magyarországon pedig duplán fontos a shovelware-re való rámutatás, hiszen nálunk nincs árbeli megkülönböztetés, mint kint, hogy a nagyobb, komolyabb játékok 50-60 dollár körül, a kisebb, rövidebbek pedig 20-30 dollár körül kaphatóak, itt egységesen tizenhárom-tizenhétezer forintba kerülnek a Wii játékok. Következzen tehát tíz új szereplő a legrosszabb játékok piacán, köztük az új negatív trónfosztóval. A tovább után rövid ismertetők: Ant Bully, Balls of Fury, Cruis'n, Game Party, Ghost Squad, Golden Compass, Jenga World Tour, Looney Tunes - Acme Arsenal, Ninjabread Man és Puzzle Quest.

A hét Youtube kincse: Laffer nosztalgiavideói. (Aki ismerte őket, ugorjon; mi töredelmesen bevalljuk, hogy nem ismertük, pedig bőven százezer fölött van a nézők száma mindegyiknél.) 100 játék 10 percben, négy különböző platformon: C64, Amiga, NES és a kihagyhatatlan Super Nintendo. Mi öcsémmel kétszemélyes kórusban üvöltöttük a címeket. Turrican! Superfrog! Desert Strike! Volt Syndicate Amigára?! És ezt hogy hívták, pedig de sokat játszottunk vele... A hasonló rejtélyeket megoldandó mindegyik videóhoz van játéklista is. Élvezkedjetek, tippelgessetek, kiabáljatok a monitorral. Többen az igazi! Klipek a hajtás után.

Sandbox játékok 2: Frontier: Elite II, avagy a bejárhatatlanul nagy világmindenség

Vannak olyan játékok, amelyekről az ember majdhogynem nem mer cikket írni, és kivételesen nem azért, mert olyan borzalmasan rosszak. (Amúgy csak nekem tűnik úgy, hogy az utóbbiakról szívesebben olvasnak az emberek? :)) Viszont vannak olyanok is, amikről meg azért, mert tart attól, hogy az idő mindent megszépít, és voltaképpen ugyanazt a kritikátlan ömlengést írja le róla, mint amit anno a haveroknak mesélt. No viszont semmiképpen nem tudom megkerülni, hogy a sorozat második cikkjében ne írjak a sandbox játékok következő nagy klasszikusáról, a Frontier: Elite 2-ről.

A konzolok, ősi magyar nevükön tévéjátékok (emlékszik arra a korszakra még valaki? Itt egy masszív példány) bizony a működéshez tévét igényelnek. Erről még nem volt szó itt a blogon, hát mostantól lesz; már csak azért is, mert prezzeyék elképesztő méretű, optimista számítások szerint is legalább 15 éves katódsugárcsöves monstrumja a minap úgy döntött, hogy ő már bőségesen túl van az eredetileg tervezett élettartamán, és épp itt az ideje az égi vadászmezőkre távozni. (Nem ő látható itt balra a képen, hanem egy kedves kis Junoszty.)

Vásárolni kéne egy újat tehát. Igen ám, de milyet? A televízió legelső számú felhasználása természetesen a tévé... ööizé videojáték, arra legyen ideális, legyen emellett nagy, sőt böszme, szebben mondva impozáns méretű (de azért ne legyen embertelenül drága), és ne avuljon el még vagy tizenöt évig. De legalábbis addig, amíg veszek egy Xbox360-at.

A vadászat kezdetét veszi, és igyekszünk róla részletesen beszámolni. Addig is tiétek a szó - milyen tévén játszotok, és mivel? Bejön? Vagy inkább mást vennétek, ha újra? Elfüstölt a garancia lejárta utáni napon, és vehettetek másikat? Terjednek a pixelhibák? Vagy épp ellenkezőleg, gyönyörű, kontrasztos a kép, élénkek a színek, és a gyűrődést is jól bírja a választottatok, csak éppen annyi áramot fogyaszt, mint az összes többi készülék a háztartásban együttvéve? És mennyibe került? Hol vettétek? Hol adnak valódi garanciát, és hol dívik a szürkeimport? (Nem szép dolog az astroturfing, úgyhogy főállásban szórakoztatóelektronikai kereskedők csak akkor szóljanak hozzá, ha egyben kedvezményt is ajánlanak. ;] )

Addig is néhány külföldi link:
* Tévét Xboxboz (Gamespot)
* Áramfogyasztás (CNet)
* HDTV vásárlási útmutató (CNet)

Pac-Pix
Osztályzat: Jó
Műfaj: Ügyességi rajzolós
Korosztály: 3+
Nyelvigény: Minimális
Nehézség: Középhaladó
Beletanulási idő: Rövid
Ár: 7.900,- és 9.990,- között

    Elég sok termék lovagolja meg a Pac-Man figura 25 éve töretlen sikerét, ez hol jó, hol irtózatosan rossz játékokhoz vezet - a Pac-Man World 3 például annyira blődli, hogy ezen a bekezdésen és egy esetleges negatív top 10-es DS listán kívül említésre sem érdemes. A Pac-Pix ezért is kellemes meglepetés, hiszen nem próbál más lenni, mint aminek kitalálták, vagyis feleleveníti a Pac-Man eredeti játékötletét, és az evésről szól.
    Főleg viszonylag alacsony bolti ára miatt nézzük most meg ezt a korai ügyességi DS-játékot, ami kicsit olyan, mint a Polarium: látszik rajta, hogy korai (2004-es), még kísérletezik a DS érintőképernyős szerkezetével, és egy idő után már nem is túl izgalmas. Ugyanakkor az alapötlet jó és sok a pálya, úgyhogy összességében pozitív élmény.

    Néhány napja tesztelem a jövő heti cikkhez a Wiire megjelent Gottlieb Pinball Classics című játékot, melynek kapcsán az jutott eszembe, vajon egyáltalán van-e még Magyarországon működő flipperasztal. Sajnos a tavalyi csillebérci flippertalálkozóról lemaradtam, az akkori Indexes beszámolóból viszont megtudtam, milyen sanyarú sorsa van Magyarországon a flippereknek, amik érthetetlen okokból szerencsejátéknak lettek minősítve. De sebaj, ha már amúgy is a Westend City Center környékén volt dolgunk tegnap, Viával beugrottunk a bevásárlóközpontba, hogy megnézzük, milyen a felhozatal pénzbedobós játékokból.
    A Slashdot híradása szerint a Namco cég tucatjával záratja be a pénzbedobós játéktermeket japánban és a növekvő benzinárak mellett a Wii sikerét hibáztatja, mondván a Wii megadja a játéktermi élményt a gyerekeknek, akik inkább Wii játékokra spórolnak és nem járnak már hozzájuk. Ezzel az adattal is érdemes összevetni a magyar játéktermi helyzetet, ami meglehetősen siralmas: a patinás plázában karbantartást rég látott játékokkal, sötéttel és büdössel találkoztunk - nem is bírtuk sokáig. Részletek a tovább mögött.

A nagy cégek játékai kezdenek unalmassá válni, úgyhogy most jöjjön néhány kicsi! Valószínűleg az elkövetkező hónapokban boldog-boldogtalan WiiWare szoftvert fog fejleszteni, jön a shovelware (igénytelen programok tömkelege), nem minthogyha eddig nem bukkant volna föl a jelenség, a sikeres konzolok átka a Wiin mint platformon, mint az előző generációban a PS2-n. De minden rosszban van valami jó: a WiiWare kiváló lehetőség a fiatal tehetségeknek a feltűnésre, és ebből még adódhatnak érdekes helyzetek... ha 500 Wii pontért letölthető egy remek platformjáték 2008-as színvonalon, kit fognak érdekelni az ezeréves Virtual Console cuccok 800-ért? A Nintendónak muszáj lesz belehúznia.

Éljenek soká a garázsprojektek jelszóval most olyan WiiWare programokat mutatunk be, amiket néhány fő rakott össze, de nekünk az előzetesek alapján nagyon tetszenek. Támadnak a meleg emósrácok, valamint lesz trutymóból hídépítés, hengergődző kátrány és féloldalas rubikkocka. Mi szurkolunk!

Nintendo Wiin az indulástól voltak némi pénzért letölthető játékok, a retróhullámot meglovagolva különböző régi konzolok klasszikusai; Mariók, Zeldák, de kevésbé ismert programok is. A legnagyobb rivális, az Xbox360 viszont jóval kiterjedtebb letölthető szoftverkínálattal rendelkezik, az Xbox Live Arcade-en keresztül nemcsak régi, hanem új, akár kimondottan e célra fejlesztett címekhez, vagy PC-s átiratokhoz is hozzájuthatunk. Hamarosan a Nintendo is ebbe az irányba nyit, márciustól jön a WiiWare, ami mögé az olyan óriások mellett, mint a Final Fantasy sorozatról ismert Square, a garázsfejlesztők is kezdenek tömegesen felsorakozni.

A várakozást enyhítendő soksoksok részes sorozatot tervezünk: először a nagyobb cégek WiiWare projektjeiről számolunk be, aztán szó lesz a kicsikről és végül pedig arról, hogyan válhatunk mi is fejlesztővé. Az első részben a Square nagy dobása, két belső fejlesztésű cím és osztrák lövöldözős őrület.

    Tavaly év végén beharangozott retro-sorozatunkhoz lassan egy hónapja gyűjtöm az anyagot, információkat. Ennek részeként próbáltam utánanézni számos, nyolcvanas-kilencvenes évekből származó játék jelenlegi jogi helyzetének, és arra jutottam, hogy nagyjából öt kategóriába sorolhatók a régi játékok. Nagyon jó hír, hogy számos régi klasszikus ma már legálisan, ingyenesen beszerezhető, rossz hír viszont, hogy sok cég egyértelműen tojik a játékosok retro-igényeinek kielégítésére - olykor még annak ellenére is, hogy ebből ő maga is profitálhatna. Nagy retro-játék körképünk első része következik.

A Super Smash Brothers Brawl eladási csúcsot dönt, a Civilization Revolution Wii változata komoly veszélybe kerül, Sid Meier titkos vágyairól vall, valamint bebizonyosodik, hogy a dohányzás káros az egészségre. A konzol egészségére! Részletek a továbbiakban.

    Szereted megvédeni a világot a gonosz egydimenziós motivációmentes dél-amerikai terroristáktól? Szereted megmenteni az amerikai elnököt, naponta kétszer? Szeretsz fél óra alatt több száz embert gépfegyverrel lemészárolni? Ha mindegyik kérdésre igen a válasz, akkor sem ajánlom a Ghost Squadot (és ha az utolsó kérdésre igen a válasz, szégyelld magad, és tudok egy jó pszichológust).
    Ha nem is kerül fel minden idők legrosszabb Wii játékainak listájára (bár közel jár!), minden idők legrövidebbjeire igen. Nem akartam elhinni, amikor külföldi kritikák egy, azaz egy órás játékidőről beszéltek, úgyhogy pacifizmusom ellenére leteszteltem. És ejnye-bejnye, a külföldi kritikák nem mondtak igazat. A Ghost Squad összesen három pályáját negyvenöt perc alatt végig lehet játszani.