A retrokörképünkben nyolcvanas-kilencvenes évekből származó játék jelenlegi jogi helyzetének próbálunk utánanézni. A sorozat első részében a pozitív megoldásokat vettem át, amikor is akár ingyen, akár pénzért legálisan hozzá lehet férni az adott régi játékhoz. A második részben következzenek a szomorúbb történetek: ködbe veszett hardverek, tisztázatlan helyzetű szoftverek, illetve arrogáns és buta nagy nemzetközi cégek, akiknek nincs szívük akik üzleti okokra hivatkozva nem hajlandók a fogyasztóik érdekeit szolgáló döntéseket meghozni. A továbbiakból többek között azt is kiderül, mit válaszolt az egykor kedvenc flippereimet gyártó svéd Digital Illusions, amikor néhány hete felhívtam őket, hogy mi is a helyzet a régi játékaikkal.

Jogvédett, de beszerezhetetlen 1. - nem is kapható, de nem is futna
    Ebbe a kategóriába tartozik gyakorlatilag minden, ami a két generációval ezelőttinél korábbi konzolra készült és nem lehet legálisan letölteni. Ha mázlink van, működik még a Commodore 64-ünk és akkor még mindig legálisan játszhatunk a legálisan megvásárolt C64-lemezeinkkel, de mi van, ha nincs mázlink? Ugyanez a helyzet az összes régi konzollal, amikkel már senki sem foglalkozik.
    Megint csak ha mázlink van, valamelyik cég felkarolja a játékot és megcsinálja Virtual Console-ra, vagy esetleg többet összegyűjtve kidobja őket DS-en - van több ilyen retro gyűjtemény, de általában csak a nagy cégek csinálják meg és ez se mindig sikerül jól. A nem nagy cégek játékai (a kis vagy csődbement konzolokról nem is beszélve) majdnem biztos, hogy kiesnek a feldolgozás köréből. Minél régebbi a játék, annál biztosabb, hogy már nem is létezik az a cég, amelyik gyártotta, vagy kiadta.
    Az ilyen játékok gyártóinak persze semmi értelme utánajárni - ma már senki nem fog a két szép szemünkért egy tizenöt évvel ezelőtti konzolra leülni kazettát gyártani. Nem csoda, hogy népszerű az emuláció, régi vagy kevésbé régi konzolok működésének PC-reprodukciója. A ma is jelenlevő nagy cégek természetesen teljes mellszélességgel állnak ki az emuláció üldözése mellett, és jogilag igazuk is van. A Nintendo egész hosszú cikkel gondoskodik arról, hogy az emulációval, játék ROMokkal, stb. kapcsolatos leggyakoribb kérdésekre választ adjon. Mégis fontos kérdésekre kitérő választ ad: persze, akkor is illegális egy játék emulációja, ha az már tíz éve nem kapható, mégis, megnyugtató megoldással nem szolgálnak erre a problémára, hiszen teljes körű támogatottságról nincs szó (és nem is lesz) még úgy sem, hogy több száz játék érhető már el a Virtual Console-on keresztül.
    De mi van, ha nem a Nintendoról van szó? Számos konzolt és játékra használható számítógépet tudunk felsorolni, amiknek a cégei már nem léteznek, anno csődbe mentek, stb. A ZX Spectrum, a Commodore 64, a Sega Saturn, Wonderswan vagy Dreamcast emulátorok használóinak ki fog utánaszaladni? Hogy idézzem az elég feltűnő domainnevű C64.com fenntartóját, "Igen, ezeket a játékokat szerzői jog védi, de a legtöbb cég nem foglalkozik azzal, hogy terjesztik a játékát, ha nem szednek belőle pénzt". Bár jogilag tényleg nem állja meg a helyét az ezekhez a régi gépekhez tartozó ROMok terjesztése, tény, hogy konkrét jogi akciók eddig a pontig nem történtek.

Állapota ismeretlen
    Az előző bekezdéssel kicsit már összelóg ez a kategória, ami gyakorlatilag a furcsa jogi helyzetű játékokat jelenti. Ezek azok, amiknek a gyártó cége, kiadója megszűnt, a játék legálisan már nem beszerezhető, és általában senkinek nincs fogalma arról, hogy kinél is vannak a jogok, vagy maga a jogtulajdonos cég nem tud róla, hogy nála vannak a jogok. Aki ingyenessé szeretné tenni (valamelyik programozó, egykori készítő) vagy akár újra árusítani (mint pl. a 3D Realms) ezeket a játékokat, nem teheti meg, mert nincsenek nála a jogok. Így aki az előző cikk alapján kedvet kapott hogy megvegye a Commander Keen mind a hat részét, szomorú hírem lesz, mert a hatos epizód jogai valahol ki tudja hol járnak. Ilyen játékokat a 3D Realms elég sokat felsorol az egykori sajátjai közül a Discontinued Games alatt.
    Ha már Commander Keen, meg kell említeni, hogy a tisztázatlan jogi helyzet sok népszerű játéksorozat folytatását is megakadályozta már. A jogok nem megfelelő kézben levésének köszönhetjük, hogy Tom Hall, a Keen szellemi atyja a mai napig nem készíthette el a sorozat zárórészeit. Talán még irritálóbb, hogy ha a LucasArts tartja magát ahhoz a 2006-os nyilatkozatához, hogy "talán majd a következő évtizedben (!) megint fejlesztünk kalandjátékokat", lehet, hogy sose fogjuk megtudni, hogy mi a Majom-sziget igazi titka Ron Gilbert befejezetlen Monkey Island-trilógiájában. A Monkey Island harmadik és negyedik részt ugye nem Gilbert csinálta, teljesen más irányba ment el a történet az eredeti tervhez képest, de nincs mit tenni, hiszen a jogok a LucasArtsnál vannak. Na de erről majd máskor.
    A neten igen népszerű (és gyakran - tévesen - legálisnak kikiáltott) abandonware oldalak gyakran épülnek a jogi tisztázatlanságra. Bár az ezeken az oldalakon tárolt játékok terjesztése nem legális, az oldalak fenntartói tudják, hogy a legtöbb régi játékot (a megszűnt konzolcégekhez hasonlóan) nem fogja üldözni a vélt vagy valós jogtulajdonos - és tényleg ez is a tapasztalat. Amit pedig igen, azok a szoftverek általában lekerülnek az ilyen oldalakról.

Jogvédett, de beszerezhetetlen 2. - tudjuk, de nem érdekel

    Végül pedig a legirritálóbb kategória. A cég tudja, hogy a régi játékai baromi népszerűek voltak, tudja, hogy még mindig van rájuk kereslet, de nem hajlandó csinálni vele bármit is. Érthető ez a konzolfejlesztőknél, ahol egy mai konverzió elkészítésébe időt, energiát kell ölni, PC-n azonban ez értelmetlen dolog, hiszen nincsenek a konzolokéhoz hasonló hardverkorlátok (talán annyi, hogy a késői nagy gépigényű DOSos játékok emulálásához bitang erős gépre van szükség - viszont ez nem elvi korlát). A sorozat előző cikkében láttuk, számos cég tette meg a lépést, hogy akár növeli saját presztízsét azzal hogy - mivel pénzt nem keres már úgyse belőle, akkor miért ne? - ingyenessé teszi játékát, vagy akár potom összegért, de még mindig árulja, további bevételt szerezve.
    Mások viszont nem tették meg. Sok ma is létező egykori nagy PC-játékcég honlapján hiába keresgélek régi címeik után, azokat sehol sem találom. Egyik egykori kedvenc cégemnél, a Digital Illusionsnál gondoltam, teszek egy próbát. Színes-szagos flash honlapjukon már gyanús volt, hogy híres nagy flipperjeik közül csak egyet említenek meg a játékaik között, annak is csak a dobozáról tettek ki egy képet. Telefonszámukon érdeklődtem ezután, a kedves titkárnő szaktájékozottság híján arra kért, emailen forduljak a céghez. Meglepő módon néhány napon belül visszaírtak:
    "Unfortunately, these games are currently not available for purchase and there are no plans of re-releasing them any time soon."
    Vagyis a kérdéses játékokat (a Pinball Dreamstől a Pinball Illusionsig) sem jelenleg nem lehet megvásárolni, sem a jövőben nem tervezik őket megvásárlásra bocsátani. Gyanítom, hogy nem ez az egyetlen cég, ahol érdeklődés esetén ilyen falakba ütköznék.

    De ezt teszi a rohanó üzleti szellem - hajtjuk az újat, dobjuk a régit. Kár, mert az előző cikkbeli pozitív példák mutatják, hogy milyen jól is lehet bánni a régi játékokkal, mind a fogyasztó, mind pedig a gyártó számára pozitív végkifejlettel.