Ahogy azt majdnem egy hónapja az [origo] megírta, a GameTap nevű online amerikai játékkölcsönző-szolgáltatás egy promóció keretében egészen 2008 december 31.-éig ingyenesen letölthetővé és futtathatóvá tett, a jelenlegi állás szerint 91 darab játékot. Átverés, kémprogram vagy vírus nincs, a szolgáltatás teljesen legális, a két feltétel, hogy a letöltött szoftverek önmagukban nem, csak a GameTap kliensprogramján keresztül indíthatóak el, illetve minden indítás előtt meg kell néznünk egy 15-20 másodperces reklámot. A GameTap katalógusában Commodore 64-től kezdve játéktermi gépeken át a legújabb PC-s címekig szinte mindent találunk (sajnos a baloldalt látható konzolos darabokhoz az ingyenes változatban nincs hozzáférés). A klienst innen lehet letölteni, aztán regisztráció helyett (sajnos ezt csak amerikai IP-címről engedi) vendégként belépve ("Play as Guest") válogathatunk kedvünkre.
    A GameTap egyébként igen előnyös tulajdonságokkal bír: az egyes programokhoz kapcsolódó alapvető információk elérésén kívül mindegyiknek szabadon kiválaszthatjuk az irányítógombjait - alapjáraton a legtöbb játékot a nyilakkal és pár egyéb gombbal (legtöbb esetben X, C, V és hasonló bal kézzel elérhető gombok) irányíthatjuk - illetve bármelyik játékban bármikor menthetünk, ami kiváltja a Commodore-os idők örökélet-kódjait. Emellett a Neo Geo és játéktermi játékok esetében bárhányszor eljátszhatjuk azt, hogy "bedobunk még pénzt az automatába", vagyis még ha sokat bénázunk is simán végigvihetjük ezeket a játékokat.
    Mivel verekedős- és lövöldözős játékokból van a legtöbb, elsőként közülük szemezgettünk. Bár azt írtam, átverés nincs a rendszerben, és ez igaz is, azt meg kell jegyezni, hogy az eddig tesztelt játékok alapján az ingyenes változatba tudatosan került kis számú jó játék, és bár akadnak gyöngyszemek, az ember néha érzi, hogy a válogatás jobbjai a fizetős körön belül vannak. Úgyhogy következzen első, rövid listánk: Kamikaze, King of the Monsters, The Last Blade, Lazer Force, Mega Man - The Power Battle, Poltergeist és Prehistoric Isle. Még egy megjegyzés: a rendszer amerikai, így nem érvényesek a PEGI szokásos korhatárbesorolásai - mi adtunk nekik, zárójelben olvashatjátok, hogy milyen korhatárral kapcsolatos tartalom van az adott játékban.

Kamikaze (C64)
Osztályzat: Elmegy
Műfaj: Repülős lövöldözős
Korosztály: 7+ (robbanások, pixelemberek zuhannak és megütik magukat)
Nehézség: Haladó

    Átlagos repülős lövöldözős játék, az átverős fajtából. Hibáiból tanul persze az ember, az összes életemet azért vesztettem el az első próbajáték során, mert nekimentem olyan dolgoknak, amiket más játékokban gyűjteni kell (pl. ejtőernyős ember), vagy amik más játékokban a háttér részei (pl. sötétebb épületek). Úgyhogy előre szólok, ebben a játékban minden halálos. Egyébként viszonylag kellemes, habár fenti tulajdonsága miatt nehéz darabról van szó, összességében azonban teljesen átlagos, így több szót nem érdemes pazarolni rá.

King of the Monsters (Neo-Geo)
Osztályzat: Jó
Műfaj: Verekedős
Korosztály: 7+ (ki van írva hogy egy csomó ember meghalt, épületek összedőlnek)
Nehézség: Középhaladó

    Erről van szó kérem szépen. Igazi klasszikus, mondhatni "oldschool" játék, amiben mi vagyunk a rettenetes legyőzhetetlen szörny. Jöhet tank, vadászrepülő vagy bármilyen fejlett haditechnika, esélye sincs. Mellékszereplő is minden ilyen szerkezet ebben az opuszban, ahol nekünk leginkább egyetlen ellenfelünkre, a másik rettenetes legyőzhetetlen szörnyre kell koncentrálnunk, aki nem örül hogy mi jöttünk az ő homokozójába. Itt aztán minden játszik: épületeket egymásra döngölni, aszfaltra dobni, villanyvezetékre lökni, a végén meg megkapjuk szépen százalékra lebontva, mennyit pusztítottunk az adott városban (szép engrish szóval destraction), és hogy hány tízezer ember halt meg miattunk. Ha ezen túltettük magunkat, következhet az újabb japán város, újabb rettenetes legyőzhetetlen szörnnyel. A japánoknál ez már csak így megy, kérem. A King of the Monsters abszolút klasszikus, egy játékot feltétlenül megér.

The Last Blade (Neo-Geo)
Osztályzat: Jó
Műfaj: Verekedős
Korosztály: 16+ (emberek karddal harcolnak, vér is akad)
Nehézség: Profi

Még egy őrült játék, na jó, ez csak egy kicsit őrült. A jól ismert Street Fighter-típusú kétszereplős harcot a szereplők által használt személyre szabott eszközökkel variálja meg. A Street Fighter-sorozatban annak idején a kedves aranyos Chun Li volt a kedvencem, így ebben a játékban is a kawaii kislányt választottam elsőnek a nagy botjával. Hát rossz ötlet volt, első ellenfelem hatalmas szamurájkardjával hogy mondjam, kicsit egyenlőtlenné tette a harcot. Persze ez kevésbé a választott karakternek, inkább az én hozzá nem értésemnek volt betudható. Ez a játék keményen a mozgáskombinációkra, illetve billentyűkombinációkra épít, úgyhogy ezek tudása híján másodjára már vadul nyomogattam a gombokat egy másik karakterrel, egy kétfelé menő pengéjű őrült pasival. Mondanom sem kell ő valahogy mindig nyert, lehet hogy mégis ebben van a játék kulcsa? A grafika szép, pörgő a játékmenet, a figurák pedig (most nézzük meg itt jobbra ezt a rózsaszín köntösös Elvis-hasonmást, most komolyan) megfelelően elszálltak ahhoz, hogy érdekesek legyenek.

Lazer Force (C64)
Osztályzat: Elmegy
Műfaj: Repülős lövöldözős
Korosztály: 3+
Nehézség: Haladó

    Na hát ez egy jó furcsa játék. Felülnézetes lövöldözős játékként indul, repülünk az űrben, mindenre lőni kell, stb. Aztán hirtelen átvált az egész egy Centipede-szerű játékra, ahol marad az űrhajónk, de a kép megáll, tök máshol vagyunk, mindenféle tereptárgyak vannak meg százlábúszerű izé is mászik. Aztán megint váltunk, és egy Lunar Lander-szerű feladatban megfelelően gyorsítva, lassítva és balra-jobbra mozogva kell leszállnunk egy másik űrhajóra, végül bekerülünk a bal oldalon látható alagutas típusú pályára, ahol gyorsítva-lassítva kell átmanővereznünk egy össze-vissza tekergő alagútban. És aztán megint visszadob minket az első fajta pályára, természetesen magasabb szinten. Rendkívül bizarr program.

Osztályzat: Elmegy
Műfaj: Verekedős (inkább lövöldözős)
Korosztály: 7+ (emberszerű-, de inkább rajzfilmfigurák lövöldöznek vér nélkül)
Nehézség: Középhaladó

    Aki játszott valaha Mega Man játékkal, most nosztalgiázhat. De csak kicsit, mert ez a The Power Battle a Mega Man sorozat 1 és 7 közötti darabjainak főellenség-csatáit reprodukálja - vagyis szeretné reprodukálni, mert a konverzió nem sikerült túl jól. Furcsa az életerő-rendszer (nekünk máshogy számolja, mint az ellenfélnek), a játékterek is eléggé elütnek a megszokottól (sőt igen gyakran ismétlődnek, talán hat vagy hét ilyen tér van összesen), és a három választható főszereplő, Megaman, Protoman és Bass között sincsenek különbségek: mindhárman tudnak lőni, lövést tölteni, meg az addig legyőzött ellenfeleik fegyvereit használni (ebből utóbbi kettőre a rendes Mega Man játékokban csak a címszereplő volt képes). Szóval kicsit átgondolatlannak érzem ezt a játékot, ami talán csak azért készült annak idején, hogy játékteremben is legyen valami ami Mega Man. Mindenesetre akinek hiányoznak a korai Mega Manek tematikus robotjai, kicsit talán visszarepítheti magát a régi Nintendos időkbe.


Poltergeist (C64)
Osztályzat: Rossz
Műfaj: Űrhajós lövöldözős
Korosztály: 7+
Nehézség: Haladó

    Még egy űrhajós lövöldözős a sokból, nagyon kevés variációval. Elvileg nagyon sokféleképpen variálható fegyverrel és sok érdekes világgal találkozhatunk, de én az elsőn se tudtam túljutni, annyira gyorsan jöttek minden oldalról a bal képen látható össze-vissza pattogó kék szem-szerű izék. Elvileg össze kellett volna gyűjtenem dolgokat, amiket megtalálva aktiválom a következő világba vezető leszállópályát, de sokadik próbálkozásra sem sikerült megtalálnom, pedig a pálya elég hamar önmagába fordul vissza (vagyis elég rövid ideig jobbra mennem ahhoz, hogy ugyanoda érjek vissza ahonnan elindultam). Szerintem felejthető, de ha valaki felismeri benne a szépséget, szóljon.


Prehistoric Isle (játéktermi)
Osztályzat: jó
Műfaj: Aeroplános lövöldözős
Korosztály: 12+ (ősemberekre és aranyos dínókra is kell lövöldözni)
Nehézség: Középhaladó

Na végre. Azért hagytam a végére, mert kellemes meglepetés volt a sok repülős lövöldözős között egy kiemelkedőt találni. Pedig régi darab ez is, 1989-es. Mégis tematikusan és megoldásaiban is csavar az agyonrágott alapokon: 1930-ban járunk és jó kis kétfedeles gépünkkel érkezünk meg egy őslények lakta szigetre.
    A grafika 1989-hez képest nagyon szép és ízléses, a pályatervezés jó, és maga a játékmenet is egyedi. Valószínűleg az 1987-es R-Typeból lesték el (ha korábbi az ötlet, szóljatok) a segítő köcöllék variálhatóságát, magyarul: van egy kis segítő hajónk (lásd a képet), amit az egyik gombbal nyolc irányba állíthatunk a hajó körül, ezzel stratégiázhatunk, ugyanis sima hajónk csak előre tud lőni. Kelleni is fog a segítség, ugyanis a földön mászkáló dinoszauruszok és ősemberek eléggé elítélhető módon felugrálnak hogy lehadonásszák a repülőnket. A főellenségek is kitűnőek: az első pálya végén minket váló marha nagy brachioszaurusz első dolga az volt hogy egyszerűen ráharapott a repülőmre. Nem szép dolog tőle, de baromi jól nézett ki, és bizonyos szinten vicces is volt. Tovább idő hiányában nem vittem a játékot, de ez volt az egyetlen ígéretes az eddig megvizsgált címek közül.