Gémeskút

Osztályzat: jó-nagyon jó
Kiadás éve: 2008
Műfaj: Civilization ;] öööizé manapság 4X-nek hívják ezt a műfajt.
Korosztály: PEGI 12+, ESRB E/10+, de nincs benne semmi véres elem, habár harcok vannak.
Nyelvigény: Alap-középfok
Nehézségi ív: Kezdő-übertápállat
Beletanulási idő: Közepesen hosszú
Ár: 50-60€, nekünk Magyarországon nem sikerült megvenni, csak Ausztriában

Most már játszottam annyit a Civilization legújabb konzolos változatával, hogy el tudjam mondani róla a véleményemet; aztán persze lehet, hogy a későbbiekben ez változni fog, ezért az alcím. A játék fejlesztés közben és megjelenése után is kisebb viharokat kavart, sokat bírálták, de sokan szeretik is - lássuk, mi igaz a vádakból, és mi nem!

 

 

 

Osztályzat: zseniális
Műfaj: körökre osztott stratégia
Platform(ok): Windows, Linux, Mac OS X
Korosztály: nincs hivatalos besorolás (de bárkinek)
Nyelvigény: középfokú
Nehézség: kezdőtől haladóig
Beletanulási idő: rövid
Kifáradási idő: meglehetősen hosszú :)

A változatosság kedvéért most ismét egy körökre osztott stratégiai játékról fogok írni, amit ugyan a DS-en nem futtathattok, de többféle családba tartozó számítógépeken igen. Ez az egyik nagy előnye a nyitott forráskódú játékoknak, a másik pedig az, hogy bárki készíthet hozzá új kiegészítőket, extra tartalmat. Végül, de nem utolsó sorban pedig az, hogy mindenki számára ingyenesen (és legálisan) hozzáférhetőek. Sajnos a nyílt forrású játékokat kevesen ismerik, hiszen sokszor leírják őket azzal, hogy nem szép a grafikájuk, a zenéjük, satöbbi. Mi azonban most lássuk, hogy a stílushoz tartozó játékok között hogyan állja meg a helyét a Battle for Wesnoth, amit a legtöbbször simán csak Wesnoth-ként szoktak emlegetni...

Osztályzat: jó

Műfaj: körökre osztott taktikai

Korosztály: 12+ PEGI, E10+ ESRB

Nyelvigény: középfokú

Nehézség: középhaladó

Beletanulási idő: rövid

Kifáradási idő: egy végigjátszásnál valamivel több

 

A DS-es folytatásokkal előfordul, hogy bajban vagyok. Egyfelől ott vannak azok az esetek, amikor nyugodt szívvel mondom azt, hogy a program első részét hagyjátok, és rögtön a másodikkal kezdjétek, mert azt végre jól megcsinálták (mint például a Worms Open Warfare)... De mi van akkor, ha egy olyan játéknak a folytatása kerül az ember kezébe, aminek már az első részén alig volt javítanivaló? Ez volt a helyzet az Advance Wars DS esetén. Anno beígértek nekünk egy komorabb történetű folytatást, a korábbinál komolyabb ("hardkórabb") játékmenettel. Ez jól hangzik, de lássuk csak, mit kapunk valójában?

Most hogy már egy ideje nekem is van Xbox360-am, van rálátásom arra, hogy milyen jó és kevésbé jó dolgokat tartalmaz. Az online játékletöltő szolgáltatásról már írtam és a Nintendo Wii-ével is összehasonlítottam, de most egy olyan Xboxos funkcióról lesz szó, amit a Wii nem tartalmaz és a Playstation3-on is csak az elmúlt hetekben jelent meg - ez a Gamerscore és Achievement rendszer. Aki tovább olvas, megtudhatja, mik ezek; miért várhatjuk, hogy más platformokon is elterjednek; és mik azok a hátrányaik, amelyek az általunk is sokat szidott shovelware-t támogatják és ilyen módon ártanak a felhasználóknak.

Már írtam korábban DS-re írt emulátorokról, ez fog következni most is; tessék megremegni, leborulni, döbbenettől elájulni, csak két mágikus szót mondok: Neo Geo.

A NeoGeo egy játéktermi gép (ugyan készült belőle otthoni változat is, de a fehér hollókat ne feszegessük) kimondottan erős processzorral (DS viszonylatban legalábbis az), PC-n, amennyire emlékeim nem csalnak a NeoRage az elsők között emulálta, majd jött a FinalBurn, a Kawaks, de ma már azt mondanám, kár szöszölni, ott van a Mame (mondjuk aki kattintgatni is akar, annak Mame Plus), benne van minden, többek között ez is; írom ezt azért is, mert igen, ilyen gépek megfordultak itthon is, volt amelyikbe magam is dobáltam érméket, szégyen gyalázat, de jó volt; talán azok a címek, hogy Samurai Shodown, Last Resort, Fatal Fury mások szívét is megdobogtatja - ha meg ezek a címek ismeretlenek, akkor tessék hozomra elhinni, hogy ezek bizony jó játékok, még ma is, sokéves távlatból.

Szenvedj! Szitkozódj! A világ legnehezebb főellenségei, a világ legteljesíthetetlenebb pályái. Egyik-másikat elnézve egyszerűen nem értjük, hogyan is gondolhatták a készítők... Persze ennél már csak az ijesztőbb, hogy van, aki ezeket is megcsinálja. Két repülős lövöldözmény, egy RPG (na vajon melyik lehet az?), és két ritmusjáték a tovább után.

A Mass Effect első hivatalos letölthető tartalmát (DLC-jét) a PC-sek ingyen megkapják, kárpótlásul azért, mert egy évet kellett várniuk magára a játékra; Xbox360-on viszont 400 Microsoft pontba kerül egy küldetés. Lássuk, mit is kapunk a 4,8 eurónkért, optimális esetben kb. 1100 forintunkért! Sajnos igen elterjedt, hogy az Xbox Live pontokat jóval névértékükön fölül árulják, így lehet, hogy többet kell fizetnünk értük, annál is inkább, hogy a magyar bankkártyákat nem feltétlenül hajlandó a Live elfogadni... de ha már sikerült pontokat szerezni, érdemes-e extra küldetésekre költeni, vagy inkább vegyünk belőle valami egészen mást?

Megkezdődött az idei E3, a világ egyik legnagyobb játékipari rendezvénye. Az első szenzációkat a Microsoft szolgáltatta, a továbbiakban röviden összefoglaljuk a legfontosabb híreket és videókat is mutatunk! Az Xbox-tulajok nagyon örülhetnek, a Microsoft szemlátomást tudja, mit kér a nép és ad neki. (Most már csak a PC-s operációs rendszerek piacán kellene hasonló teljesítményt nyújtaniuk...) Xbox Száj, exkluzív XBLA cuccok tömkelege, valamint az idei év eddigi legnagyszerűbb partnersége a továbbiakban!

Már egy ideje üzemel a Nintendo online játékletöltő szolgáltatása, a WiiWare, elérkezett hát a megfelelő pillanat, hogy a begyűjtött tapasztalatok alapján összehasonlítsuk a fő riválissal, az Xbox Live Arcade-del! Egyik rendszer sem tökéletes, mindkettő tanulhatna a másiktól néhány dolgot, és valóban egy ilyenfajta konvergencia felé tartunk: a hírek szerint hamarosan lesznek XBLA-n is a Miikhez hasonlító jópofa avatárok, Wiin pedig a nemrég megjelent SSBB "trófeái" gyanúsan emlékeztetnek az Xbox Achievementekre. De lássuk szépen pontról pontra, ki miben jobb, és kihozhatunk-e egy abszolút győztest! A tovább után a Gémeskút részletes elemzése.

Drew Karpyshyn-sorozatunk harmadik és egyelőre utolsó részéhez érkeztünk; az elsőben szó volt arról, kicsoda is ő és miért érdemes rajta tartani a szemünket, a másodikban írtunk egy játékprogramhoz kapcsolódó könyvéről, és most megint hasonló lesz a téma. A Google keresések alapján sokatokat érdeklik a Mass Effect regények, amelyekből az első tavaly jelent meg, a második pedig most júliusban fog. Most lássuk az elsőt, érdemes-e elolvasni: lelövi-e a poénokat, tartalmaz-e valami újat a játékosok számára, vagy épp ellenkezőleg? És mit tegyen az, aki nem játszott az eredeti programmal?

Az első részben említettem, hogy Karpyshyn nagyon ellenzi azt, hogy egy videojátékhoz kapcsolódó regény a játék történetét mesélje el újra. Ha valaki már végigcsinálta, az minek olvasná el még egyszer, ha pedig a program maga nem teljesen lineáris, akkor minek erőltessünk rá egy adott fajta végigjátszást bárkire? Ez persze egy gamer nézőpontjából nyilvánvaló, de a marketingesek nem feltétlenül így gondolkoznak: ha a filmkönyveket el lehet adni, akkor a játék-könyveket is biztos el lehet. Pályakezdőként Karpyshyn is írt ilyet, a Baldur's Gate sorozat részeként, de nem szerette a feladatot - ennek hangot is adott - és valóban nem is teljesített túl jól a könyv. Miután első "saját" projektje, a Star Wars: Knights of the Old Republic (KotOR) besöpört egy zsáknyi év játéka-díjat, Karpyshyn szemlátomást több szabadsághoz jutott, a Lucasarts örömmel bízta meg saját történettel rendelkező Csillagok Háborúja univerzumban játszódó történetek megírására, és a Bioware sem feledkezett meg arról, hogy milyen jó tollú munkatársa van. A Mass Effect körül már megjelenése előtt elkezdődött a hatalmas hírverés: a KotOR készítői saját világban játszódó sci-fi szerepjátékot fejlesztenek! Igen! Igen! Vedd meg te is! A hangulatot remekül lehet tuningolni a jól adagolt előzetesekkel, és ebbe a sorba illeszkedett az első Mass Effect regény, szintén Karpyshyntól.

    A Maple Story példája kiragadottnak tűnhet a jelenleg elérhető több tucat sokszereplős internetes szerepjáték közül, mégsem elhanyagolható, hiszen sokmilliós felhasználótáborával az öt legnépszerűbb távol-keleti "free-to-play MMORPG" egyike - azaz olyan sokszereplős internetes szerepjáték, aminek a használatáért nem kell regisztrációs díjat vagy havidíjat fizetni, hanem ingyenesen letölthető és játszható. Amiért ezek mégis évi többszázmillió dollár bevételt tudnak termelni, az az ingyenes-de-mégse-ingyenes üzleti modell: a játék tényleg ingyenes, de mint tesztünkből kiderül, a játékhoz tartozó boltban megvásárolható cuccok nélkül igen bajos a továbbjutás.

    Cikkünk apropóját az adja, hogy a FOX televízió Los Angeles-i ága még tavaly forgatott kis színes riportot a Maple Storyról és a vele kapcsolatos szülői és gyermeki hisztériáról (igen, ebben szerepelt az, hogy egy amerikai tini feltörte a szülei bankkártyáját, hogy vehessen még cuccokat magának a játékban). Persze nem feltétlenül kell száz százalékig elhinni a félig híradó, félig viszont inkább bulvárszagú műsor tudósítását, mindenesetre a bemutatott szimptómák megegyeznek más MMORPG-kkel kapcsolatos esetekkel. Mivel hallomásból nem szeretek elhinni dolgokat, kipróbáltam a Maple Story-t, és másfél órás nyűglődés után megállapítottam, hogy ekkora átverést már rég láttam. (Kivételesen ebben a posztban a Maple Storyhoz tartozó képekre kattintva megnézhetitek a teljes képet, később elárulom, miért.)

Szokásos hó végi (ööö, következő hó eleji?) keresőkifejezéseink következnek, de még előbb megosztanánk veletek néhány hasznos információt. Már többször írtunk táncszőnyegekről, és arról is, hogy az utóbbi időben meglehetősen nehézzé vált ilyen hardvereket Magyarországon beszerezni; még a legolcsóbb és legfapadosabb típusokat sem importálja senki. Nos, ez úgy néz ki, megváltozott, a következő helyeken láttunk az elmúlt néhány hétben táncszőnyeget:

* Saturn Győrben az Árkádban (PC, Logic3, 6000 Ft)

* 576 Győrben az Árkádban (Playstation, általunk ismeretlen típus, szoftverrel 8000 Ft)

* Media Markt Budapesten a Westendben (PC, Logic3, 6000 Ft)

illetve Rika olvasónk szíves közléséből:

* Media Markt Szegeden (PC, Logic3 USB-s, 7000 Ft)

Almának pedig itt sikerült rendelnie szőnyeget:

* www.tancmania.hu (PC, 2-Tech USB-s, 5880 Ft)

Ha valaki tud még hasonlóról, ne fogja vissza magát! Szerintünk kicsit túlárazottak a szőnyegek, de egyelőre legalább örülünk, hogy megint kaphatóak. (Persze ha valaki nagyon bátor, építhet egyet házilag, de nem kétperces projekt.)

A tovább után pedig a legbizarrabb keresőkifejezések június hónapból, szakértő kommentárral ;) Táncszőnyeget a szőnyegáruházból, részegeket az internetről, mászkálós játékokat a hotelből - hát nem nyilvánvaló?

Drew Karpyshyn-összeállításunk második része következik - az elsőben kiderült, hogyan kerülhet valaki a bölcsészkarról a játékiparba, és válhat olyan nagyszerű játékprogramok forgatókönyvírójává, mint a minap magyarul is megjelent Mass Effect vagy a Star Wars: Knights of the Old Republic (KotOR). Most pedig szó lesz Karphyshyn munkásságának másik feléről, ugyanis a játékprogramokhoz kapcsolódó regényeket is ír. A Csillagok Háborúja univerzumban játszódó könyvekhez a borzalmas Ifjú Jedi Lovagok óta óvatosan közelítek (életre szóló trauma volt), vajon neki sikerült-e valamit kihoznia ebből a témából? A tovább után némi fénykardozás és az Erő sötét oldala, azaz Darth Bane: Path of Destruction; legközelebb pedig még több Mass Effect!

The World Ends with You
Osztályzat: zseniális
Műfaj: akció, japán rpg-elemekkel
Korosztály: 12+
Nyelvigény: középfok
Nehézség: kezdő-haladó (állítható)
Beletanulási idő: viszonylag rövid
Kifáradási idő: kétszeri végigjátszás, kb. 20-25 óra (összesen)

 

Amikor meglát az ember egy olyan című játékot, hogy "The World Ends with You", akkor elsőre mire gondol? Gondolom az engrish fog beugrani, de az nem, hogy egy, a Square(-Enix) által DS-re kiadott játékkal lesz dolga, ami arról szól, hogy emópankok lövöldöznek a tetkószörnyekkel elárasztott Sibujában, miközben mindenféle jó zene szól. Ja, meg persze emóznak. Mindemellett állítólag még valami RPG-elemek is helyet kaptak benne. De akkor miért nem lehet Magyarországon kapni?

Némi fárasztás lazításképp hétvégére (köszönet a zsír blognak): valószínűleg maguk a fejlesztők sem gondoltak arra, hogy lehetséges a Super Mario Worldhöz olyan pályákat tervezni, amik a kontroller érintése nélkül végigviszik magukat. Vannak pályaelemek, amik csúsznak, amik pattognak, és így tovább; aki nagyon-nagyon ráér, összerakhatja a magát játszó Mariót. Aki pedig csak kevésbé ér rá, megnézheti a videókat - itt az első, amiről sokan azt hitték, valóban megtalálható az eredeti játékban, pedig nem:

 

A tovább után még több hasonló perverzió!

Osztályzat: Borzalmas

Kiadás éve: 2007
Műfaj: Point & click kaland
Korosztály: PEGI 12+
Nyelvigény: Mindegy, a készítők se tudtak angolul
Nehézség: Kezdő
Beletanulási idő: Rövid
Kifáradási idő: 15 perc?
Ár: 4000-10000 Ft

Tegnap írtam egy botrányosan összelopott tartalmú kalandjátékról, ma csak egy botrányosan gyenge kalandjátékról lesz szó. Az Undercover annyira idegesítő, hogy még az állítólag meglehetősen rövid játékidőt se bírtam végig elviselni... sőt annyira idegesítő, hogy habár ez volt az egyetlen dolog nálam, amivel eltölthettem az időt egy egész délelőttös, tanulmányi osztály ajtaja előtt eszközölt sorbanállás közben, a végén inkább csak összecsuktam a DS-t és néztem magam elé. Elnézést a kemény szavakért, de a program olyan elképesztő igénytelenségeket tartalmaz, hogy meglehetősen nehéz elképzelni, hogy így megjelenhetett. Sőt, az Undercovernek német nyelvterületen meglehetősen intenzív reklámkampánya zajlott, szerencsére ez Magyarországra már nem ért el, de a játék elméletileg beszerezhető. Csak minek?! A tovább után szitkok és dühöngés.

Az éppen aktuális videojáték-botránynak semmi köze sem a szexhez, sem az erőszakhoz - a Limbo of the Lost azért vált hírhedtté, mert darabonként lopták össze a "fejlesztők". Lássuk, mi is történt, hogyan lett a World of Warcraftból, Diabloból, Unreal Tournamentből igazi horrorjáték, több értelemben is...