Osztályzat:

Kiadás éve: 2007
Műfaj: Point & click kaland
Korosztály: PEGI 12+
Nyelvigény: Mindegy, a készítők se tudtak angolul
Nehézség: Kezdő
Beletanulási idő: Rövid
Kifáradási idő: 15 perc?
Ár: 4000-10000 Ft

Tegnap írtam egy botrányosan összelopott tartalmú kalandjátékról, ma csak egy botrányosan gyenge kalandjátékról lesz szó. Az Undercover annyira idegesítő, hogy még az állítólag meglehetősen rövid játékidőt se bírtam végig elviselni... sőt annyira idegesítő, hogy habár ez volt az egyetlen dolog nálam, amivel eltölthettem az időt egy egész délelőttös, tanulmányi osztály ajtaja előtt eszközölt sorbanállás közben, a végén inkább csak összecsuktam a DS-t és néztem magam elé. Elnézést a kemény szavakért, de a program olyan elképesztő igénytelenségeket tartalmaz, hogy meglehetősen nehéz elképzelni, hogy így megjelenhetett. Sőt, az Undercovernek német nyelvterületen meglehetősen intenzív reklámkampánya zajlott, szerencsére ez Magyarországra már nem ért el, de a játék elméletileg beszerezhető. Csak minek?! A tovább után szitkok és dühöngés.

Az első benyomásom pozitív volt, a grafika kellemes, a renderelt hátterek szépek és harmóniát árasztóak. Semmi esetre sem úgy néz ki a program, mint ami hihetetlenül gáz lenne (ezt azóta is fenntartom). Aztán megmozdultak a karakterek, ez volt az első JUJ - a béna mozgás mellett még az sincs semlátomást megoldva, hogy a karakteranimáció különböző részei megfelelően egymásba legyenek illesztve, hőseink lazán bericegnek a váltásokkor.

De addig jó, amíg csak mozognak, és nem beszélnek... ugyanis nem tudnak angolul. Eredetileg németül készült a játék, és elkövettem azt a hatalmas hibát, hogy az angol verziót szereztem be. Nos, ha valakinek éltető eleme az engrish, akkor mindenképp próbálja ki az Undercovert, ugyanis helyenként olyan kapitális ökörségek olvashatók benne, hogy csak na. Helyenként még azt sem sikerült kihámoznom a szövegekből, hogy tulajdonképpen mit akarnának jelenteni. (Kattintsunk a hölgy szereplővel a WC-csészére és bámuljunk értetlenül.) Néha egészen olyan, mintha a German Coast Guard videót látnánk, csak ezt valaki, valahol komolyan gondolta. Ilyen nagy összegbe került volna felkérni egy anyanyelvi beszélőt, hogy olvassa már át a szöveget? Vagy csak nem merte senki se megmondani a fordítónak, hogy figyelj Pisti, ez így nagyon égő?

Aztán jönnek a rejtvények. Természetesen mivel ez egy Nintendo DS kalandjáték, ki kell használnia a DS speciális képességeit, bármennyire is idegesítené ez a játékosokat. Rengetegféle ötletes megoldást láttunk már erre a problémára (például az Another Code-ban), hát itt egyiket sem sikerült importálni, és ez nagyon hamar nyilvánvalóvá válik: egyik első feladatunk, hogy feltörjünk egy zárat úgy, hogy adott formára hajlítunk egy drótot. (A lentebb mellékelt trailerben is látszik.) Ez intenzív káromkodás közepette fog zajlani, mert hihetetlenül esetlenül érzékeli a program az érintőképernyőn a tollal való kaparászásunkat. Nem baj, elmondhatják magukról a fejlesztők, hogy ők igazán haladnak a korral. Hogy a játékosok? Kit érdekelnek a játékosok?

A nagy nóvum a programban, hogy egyszerre két szereplőt irányíthatunk; innen a Dual Motives név, és a reklámkampányban is erősen hangsúlyozták ezt a "hatalmas" újítást. Az hagyján, hogy a saját programjukkal nem játszottak a fejlesztők, de ezek szerint másokéival se nagyon, mert például a C-64-es kalandklasszikus Maniac Mansionben már egyenesen három karaktert lehetett irányítani (sőt a főhős mellé hét különböző karakterből lehetett kettőt kiválasztani!), mindezt 1987-ben. Vagy emlékeztessük őket minden idők leghíresebb kalandjátékára, a Day of the Tentacle-re, szintén három játékos karakterrel? Mindegy, ez legyen a legkisebb probléma. Az már sokkal nagyobb baj, hogy a két szereplő egyrészt nehézkesen kezelhető, másrészt olyan idegesítően tucatkarakter, hogy időnként leginkább sírni szeretne az ember... sem a játéktervezők, sem a forgatókönyvírók nem voltak a helyzet magaslatán. (Különösen a hölgyemény viselkedése frusztráló. Helyenként még egy kicsit szégyelltem is magamat, hogy őt kell irányítanom.)

Próbálok pozitívumokat keresni, de nem nagyon találok; talán csak az lehet valamennyire előnyös, hogy a játék kérésre mutatja a klikkelhető tárgyakat az adott képernyőn, tehát nem kényszerülünk pixelvadászatra. De ennek ellenére minden további nélkül el lehet akadni, mert helyenként még point & click kalandhoz képest is logikátlanok a feladatok, ráadásul nem is viccesen, hanem bután azok. A történet ehhez mérten összefüggéstelen, persze lehet, hogy a legvégén összeáll és minden értelmet nyer, de odáig már nem jutottam el.

Állítólag öt-hat óra alatt végigjátszható az Undercover, de én hősiesen bevallom, körülbelül három óráig bírtam. Aki nem ismeri a kalandjátékokat, semmi esetre se itt kezdje az ismerkedést velük, aki meg igen, az igen nagy ívben kerülje el a Dual Motivest. Ha esetleg valaki ajándékba kapta a programot, akkor kezdjen el gondolkodni azon, miért akarhatott valaki ily módon bosszút állni rajta, vagy írjon róla egy lehúzós kritikát a blogjára. Aki pedig jó point & click kalandjátékot szeretne DS-re, annak ott van a Phoenix Wright trilógia és a kapcsolódó Apollo Justice, vagy a Hotel Dusk. De fogunk írni hamarosan újabbakról is, a műfaj él és virul, még ha egyes fejlesztők mindent meg is tesznek ez ellen...