Hotel Dusk – Room 215

Osztályzat: nagyon jó
Műfaj: point & click kaland
Nyelvigény: középfok
Nehézség: középhaladó
Újrajátszhatóság: minimális

Ha már prezzey írt arról a játékról, aminek sose tudom, mi a címe, akkor nem tudom megállni, hogy ne írjak a „folytatásról”, azaz a Hotel Dusk-ról. Folytatás azért, mert voltaképpen ugyanazt az engine-t használja, és természetesen ugyanazok fejlesztették, de a szereplőknek és a történetnek semmi köze az „eredetihez”. Ja igen, mert itt már ilyenek is vannak :) No lássuk, másodjára mi sikerült!

Amennyiben valaki úgy áll neki a játéknak, mint én, azaz mindenféle nézegetés nélkül türelmetlenül bevágja a cartridge-ot, akkor elsőre érdekes meglepetés: ferde a kép! Aztán közli is velünk a program, hogy ezt bizony nem úgy kell tartani, mint ahogy az ember megszokta, a játékot notesz-szerűre tervezték. Ezt meglepően kényelmesen tették, a kis kezdeti furcsaságot hamar megszokjuk – most így utólag belegondolva egy-két alkalom után teljesen természetes lett, hogy ha Hotel Dusk, akkor máshogy fogom a DS-t.

Kapunk egy meglehetősen hosszú intrót, aminek a végéről nekem azonnal az Alone in the Dark 1 jutott eszembe, és amiben megismerkedhetünk a játék látványvilágával: a szereplőket direkt ceruzarajz-szerűen, színek nélkül ábrázolják, „döcögős” animációval, de mivel ezt remekül megcsinálták (és elég nagy alakosak, hála a döntött képernyőnek), ezért ez fel sem fog tűnni. Az viszont már az intróban fájt, hogy színekkel bizony alig találkozunk. Jó tudom, sötét, noir hangulat meg minden, de azért az Another Code-ban ezt meg lehetett csinálni, itt miért nem? :) Aztán ha az ember ténylegesen elkezd játszani a játékkal, akkor leesik neki. Bizony azért, mert itt maga az egész játéktér 3D-ben van megvalósítva, tisztelet a kivételnek – például a szereplők egyszerű, mozdulatlan 2D-s spriteokként jelennek meg, miközben mi körülrohangáljuk őket. Ráadásul a DS hardveres képességei miatt maga az egész épület látványvilága nagyon sivár – tudom, hogy a történet szerint így kell lennie, de ez az egész megoldás elsőre elég nagy arculcsapás. Pláne azért, mert utólag visszagondolva nyugodtan megcsinálhatták volna a nézetet ugyanúgy, mint az Another Code-ot. Ehelyett inkább egy lépést tettek vissza, ami azért elég durva.

Ennek ellenére mégsem dobtam a sarokba a játékot, és ennek jó oka van: az, hogy miután az ember túlteszi magát ezen a kezdeti sokkon, mégiscsak egy jó kalandjátékban találja magát. A szereplők stílusa nagyon sokat dob a játékon, és ezt most nem csak a megrajzolásukra értem, hanem a (remekül eltalált) karakterekre és szövegeikre is. Szerencsére a forgatókönyvírók tudták jól, hogy mi a dolguk, mi meg csak győzzük felderíteni a kuszálódó szálakat. Itt bukkan elő ugyanis a játék legnehezebb része: bizony előfordult (és nem csak velem), hogy miután leraktam, és másnap elővettem a DS-t, nem tudtam, hogy éppen mit is kellene a Hotelben csinálnom. Lehet, hogy erre a fejlesztők is gondoltak, mivel beépítettek egy jegyzetelős részt is a játékba: ide ugyan a főhős magától is felír dolgokat, de sokkal jobban tesszük, ha mi magunk is mindenfélét belefirkálgatunk. Például azt, hogy mit kell majd csinálnunk legközelebb, amikor visszatöltjük a tegnapi mentést :) Meg legalább vicces, hogy nem saját papírra kell dolgoznunk, ha meg akarunk örökíteni valamit, amiről még fogalmunk sincs, hogy micsoda. Szóval ezt a DS-notesz dolgot jól kigondolták, és jól meg is valósították a fejlesztők.

Szerencsére eredeti ötletek vannak még a játékban, csak nem annyira a fejtörők kapcsán. Ezek általában igen könnyűek, nehézséget max. a helyenként elbaltázott irányítás fog okozni bennük. Viszont az tetszett, hogy a játék nem ragaszkodott túl szigorúan a kalandjátékos hagyományokhoz: például én elsőre a jól bevált módszert követtem, és minden mozdítható dolgot felkaptam, aztán pedig csodálkoztam, amikor kleptomániásnak neveztek és kidobtak az utcára. Ebből látható az is, hogy bizony van idő előtti Game Over a játékban, és ezt nem csak elhalálozással lehet elérni: tehát mielőtt valami furcsát mondunk / teszünk, nem árt elgondolkodni, hogy ez biztosan olyan jó ötlet-e. Egy mentett állástól ugyan folytathatjuk a játékot, de ha elsőre hibátlanul végigvisszük, akkor kapunk egy extra jelenetet a végén. (Tipp: ha ez mégsem sikerül, akkor mielőtt felajánlaná a visszatöltést, indítsuk újra a DS-t, így meg lehet ezt oldani.) A párbeszédek alatt olyan nagyon sok lehetőség közül nem tudunk választani, de nem vészes a helyzet.

Tehát mindent összevetve egy nagyon vegyes játékot kaptunk. Egyrészt megvalósítás szempontjából nagyon „két lépés előre, egy lépés hátra”-szaga van a dolognak, másrészt viszont ha ezen túlteszi magát az ember, akkor most már egy elég hosszú, és jól megírt kalandjátékot kap. Az tény, hogy nem lesz belőle klasszikus, de attól még nagyon jó játék, amit szerintem érdemes mindenkinek kipróbálni, aki vonzódik ehhez a műfajhoz. Szerencsére látszik, hogy a DS-en van az ilyen programoknak piaca :)

Végezetül álljon itt a játék (kicsit megrövidített) intrója... ne aggódjatok, megfordul: