Gémeskút

Apollo Justice: Ace Attorney


Nagyjából fél évvel ezelőtt írtam egy cikknek álcázott ömlengést a Phoenix Wright trilógiáról, mint a kihagyhatatlan DS-es kalandjátékok egyikéről: ha ezt még nem olvastátok, akkor sürgősen pótoljátok, mivel nem lenne sok értelme anélkül nekivágni ennek a cikknek, amely a sorozat következő részéről szól.

Na, álljunk csak meg egy pillanatra! Még csak most kezdtem el a cikket írni, és máris van pár tévedés benne. Első szőrszálhasogatás: ha trilógia, akkor hogy írhatok a következő részről? Meg akkor miért nem "[DS] Phoenix Wright: Ace Attorney 3000" van a címben? (Hé, cyber-ügyvédszimulátor, nem is rossz ötlet...) Nagyon egyszerű a dolog: a fejlesztők anno a legoptimistább esetben is max. trilógiában gondolkoztak, de aztán a sorozat olyan sikeres lett, hogy az még őket is meglepte. Miután a tengerentúlon is elkapkodták a lefordított, és DS-re átportolt kiadásokat, eléggé nyilvánvaló volt, hogy a Capcom nem hagyja pihenni a fejőstehenet. Szerencsére a fejlesztők sem ellenkeztek, úgyhogy minden adva volt ahhoz, hogy elkészüljön a - most már tényleg sorozat - következő része.

Az ám, de mégis hogyan folytassák? Mivel eredetileg trilógiát terveztek, a végére minden elég jól le lett zárva, és őszintén szólva a harmadik részt nehéz lenne überelni. (Nagyon kár, hogy hozzánk még az sem érkezett meg, így ezt a két címet max. a netről tudjuk megrendelni. Valaki  megmondhatná már nekem, mikor jön végre a T&T Európába.) Természetesen csinálhatták volna azt, hogy a bevált recepten nem változtatnak semmit, összerittyentenek valami közepes folytatást: szerintem azt is elkapkodták volna... De inkább úgy döntöttek, ha már új részek, akkor új trilógia, új szereplőkkel. (Azt azért valljuk be, hogy a végére már kicsit furcsa volt, hogy "jééé, te megint itt vagy?") Így hát mindenki azt várta, hogy új irányban folytatódik a történet, nagyrészt új gárdával, de mivel a játék - valljuk be, elég furcsa - világa nem változott, ezért visszaköszönő szereplőkkel.

Aztán jött a meglepetés.

Első per, bemelegítés: megismerkedünk az új főszereplővel, és a mentorával, aztán mehetünk is a bíróságra, vár minket az ügyfelünk... Phoenix Wright? Jó, ez még nem lenne újdonság, elvégre a T&T-ben ezt már egyszer eljátszották - de azt nem, hogy a két cím között eltelt hét év alatt a kedvenc sztárügyvédünk erősen megváltozott. A személyisége még hagyján, hiszen az legalább előnyére lett, de a megjelenése már kevésbé. Mr. Wright ugyanis hobóvá vált. Most meg gyilkossággal gyanúsítják, és folyton felemlegetik, hogy anno botrányosan elvesztette a munkáját. Hoppá. No, a mi dolgunk lesz, hogy tisztázzuk a vád alól, és kiderítsük, hogy az egész história pontosan hogy is történt, mivel a "kedves" ügyfelünk erről (sem) hajlandó egy mukkot se szólni. Természetesen az első per végére se nagyon fog semmi se kiderülni, de hát mit is vártunk? (Mindenesetre a bemelegítős-ismerkedős perek közül eddig szerintem ez sikerült a legjobbra.)

Én speciel egyrészt azt, hogy ha nem is kerül mindenki elő a régi gárdából, legalább megemlítik őket, hogy mi van / volt velük az elmúlt hét évben. Hát, erről szó sincs, se Phoenix, se mások egy mukkot sem ejtenek ki róluk. Mintha a kedvenc hobónk kivételével megszűnt volna mindenki létezni. Rajta kívül összesen három korábbi mellékszereplő kerül elő, ráadásul egy kivételével ők is csak villanásnyi időre. (Ja, meg a bíró, aki hét év alatt abszolút semmit sem változott.) Az oké, hogy szakítani kellett a korábbi trilógiával, no de ennyire?


Viszont ez a szakítás a történet szempontjából mégsem sikerült olyan tökéletesre. Egy ilyen felvezetés után persze, hogy mindenkit érdekel, hogyan is lett hét év alatt a sztárügyvédből hobó, mi volt ez az egész sztori, de speciel ha már új főszereplőnk van, akkor nem ártana róla is egy kicsit többet megtudni, nem? Őszintén szólva az ürge, annak ellenére, hogy elsőre igen hülyén hangzó neve van (az írók és a fordítók azonban remekül értenek a dolgukhoz, és nem fogjuk azt ismételgetni, hogy "de miéééért van neked ilyen hülye neved?"), nekem rendesen megtetszett, talán jobban is, mint a kedvenc kéköltönyösünk, de majdhogynem az ő múltjáról derül ki a játékban a legkevesebb. Vagy inkább azt nem dolgozták ki annyira. Viszont a fent emlegetett fő sztoriban meg annyit fogunk vájkálni, hogy a végén már erősen úgy fogjuk érezni, hogy nem is Apollo a főszereplő, hanem Mr. Wright - aki egyébként vagy szeret érdekesen visszaemlékezni a dolgokra, vagy pedig időutazó. (Itt most nem egyszeri apró elszólásokra gondolok, de nem akarom lelőni a poént. Tessék szépen végigjátszani :)) Ha ez nem lenne a rajongóknak még elég, ráadásul még egy időre vissza is kapjuk az ő irányítását, ami speciel meglehetősen szórakoztatóra sikeredett.

Szóval nem mondom azt, hogy rossz lenne a játék története, hiszen a fejlesztők megint remekeltek ezen a téren: ugyan nem tökéletes, és nem is hozza a harmadik rész színvonalát, de hát ez nem csoda - mondtam, hogy nehéz lenne überelni :) Egy új sorozat kezdetének azonban remekül megfelel, aztán majd kérdés, hogy innen hogyan tovább. (Sajnos még semmi konkrétumot nem tudni a következő részről.)

Sokat írtam a történetről, de mi van a játék többi részével? Ez lett az első cím, amelyik kizárólag DS-re készült, és ez bizony meg is látszik rajta. Az még hagyján, hogy mintha a szereplők megrajzolásába is több energiát feccöltek volna (gondolom sok volt a pénz :)), ilyen téren semmi probléma sem volt korábban, de most már viszont teljesen ki is használja a játék a hardver képességeit. Értsd: kapunk 3D-s részeket is. Na, szerencsére nem fps-t :) Mint anno az első DS-es portoláshoz kapott bónusz részben, most is megnézhetjük, forgathatjuk és vizsgálgathatjuk a tárgyakat, meg kiabálhatunk a mikrofonba, ha kedvünk tartja, de azért vannak hasznosabb újítások is. Például hogy könnyebben átláthatóak legyenek a bonyolultabb részek, most már kapunk normális térbeli áttekintéseket is az egyes bűncselekményekről. Nem létfontosságú újítás, de azért hasznos. Kis ráadásként kapunk még pár szép videót is - no azért ne az FF3 intrójának színvonalát várjuk tőlük :)

A régi ezoterikus-vallatós rész is visszatér egy rövid időre, de vannak újítások is. Inkább nem lövöm le, hogy a "megfigyelés" konkrétan miből áll: legyen elég róla annyi, hogy ugyan néha elég idegesítő tud lenni, de látványosabb, és nem csak kvázi ismétlése a korábbiaknak. (Valljuk be, a magatamázás nem volt egy eredeti ötlet.) Túl sokszor mondjuk nem kell majd használnunk, meg helyenként durván a szánkba rágják, hogy hol is kéne, ami picit talán kár.

Hm, mi van még? A zene a szokásos, jó, de rövid és elég repetitív. A program elég hosszú, de unatkozni nem fogunk, és ugyannyira nehéz, mint a korábbiak. Ha valaki azokkal még nem játszott, akkor sürgősen tegye meg :) Aki meg igen, és tetszettek is neki, akkor ezt se hagyja ki, mivel egyáltalán nem fog benne csalódni, max. meglepődik.

Viszont ha a következő részben sem fog kiderülni semmi legalább a fontosabb régi szereplőkről, akkor vér fog folyni!