Mostanában volt szerencsém találkozni több játékprogram könyves és képregényadaptációjával, úgyhogy kis ősz eleji minisorozat keretében megosztanám veletek a tapasztalataimat. Lesznek különböző Craftok, japán dolgok, új Mass Effect regény (ha még valaki nem unná a témát), sőt a játékvilághoz kapcsolódó nonfiction is.

Elsőként lássuk a Starcraft régóta várt második részének előzeteseként megjelent képregénykötetet! A Blizzard Warcraft-képregényei nagy sikert arattak, számos országban és nyelven megjelentek - magyarul is -, nem csoda, hogy úgy gondolták, a szerepjátékosok mellett az űrstratégia hívei is szívesen vennének egy ilyen kiadványt. Sajnos azonban ezúttal nem sikerült a feladatot problémamentesen megoldani...

Starcraft Frontline #1
Osztályzat: rossz
Kiadó: Tokyopop
Korosztály: 13+ (borítón)
Nyelv: német (eredetileg angol)
Megjelenés: 2008
Formátum: puhafedeles, 176 szürkeárnyalatos oldal
ISBN: 9783867194235
Ár: 6,50€ (Németo.) 6,70€ (Ausztria)

Az talán az adatlapról is látszik, hogy a német kiadás van a birtokomban, a következők az alapján íródtak; remélem hogy ez senkinek nem okoz különösebb fennakadást. Az angol verzió valószínűleg teljesen ugyanilyen, a kiadó is ugyanannak a cégnek két helyi leányvállalata.

A kötet a hagyományos manga/manhwa formátumot követi, szóval ne színes A4 oldalakra számítsunk. Önmagában még ez egyáltalán nem lenne probléma, de szerencsére ma már Nyugaton is rengeteg ázsiai képregény férhető hozzá, a legnevesebb alkotóktól, így igen magasra kerül az a bizonyos léc. Még ha Magyarországon a magas licenszdíjak miatt általában inkább csak a másod-harmadvonalbeli mangaszerű képződmények jelennek meg - szerencsére a helyzet javulóban -, azért internet van és gyönyörködhetünk. Tudjuk, mit lehet megoldani kis szürkeárnyalatos oldalakon, és ehhez képest mit sikerült itt... lássuk fejezetenként.

A Frontline négy történetet tartalmaz, ezek egymástól függetlenek és mind a Starcraft univerzumban játszódnak. Röviden kitérek a szerzőkre is, hogy lehessen magyarul kapható kiadványokhoz kötni a képregényt.

1. Warum wir kämpfen
Írta: Josh Elder
Rajzolta: Ramanda Kamarga

Josh Elder írta a magyarul is hozzáférhető Házi ninja 'amerikai manga' történetét, a Tokyopop háziszerzője és a semmilyen középszer díszes képviselője. Ezt a szintet itt is hozza: ez a rész bemutatja a Starcraft univerzum fajait, hú zergek hú protossok, de a történet mint olyan gyengécske (és akkor még finom voltam). Mindenesetre legalább felismerhetően kötődik a játékprogramhoz, ez nem lesz mindegyik fejezetről elmondható.

Ramanda Kamarga számomra ezidáig teljesen ismeretlen indonéz képregényrajzoló, az amerikai Tokyopopnál dolgozik ő is jelenleg. Ehhez képest kellemes csalódás a munkája, egyfelől picit jellegtelen, másfelől meg szerintem sok a raszter (habár ezért az utóbbiért a stáblistából kiderül, hogy nem őt kell hibáztatni, külső stúdióval csináltatták), de tisztes iparosmunka. Egy ütős történettel együtt azt mondanám, hogy igen, ez így korrekt, ha nem is ostromolja a manga csúcsait, de anélkül inkább passzolnám.

2. Donnergott
Írta: Richard A. Knaak
Rajzolta: Washio Naohiro

Richard A. Knaak nevéhez már rengeteg videojáték-adaptáció és fantasy regény fűződik, a magyarul kapható Warcraft képregényt is ő írta, így biztos kezű választásnak tűnik. Sajnos - legalábbis szerintem - ő azt az iskolát képviseli, amiért általában nem szeretjük az efféle adaptációkat: fantáziátlan tucatfantasy, de az nagy mennyiségben. Rosszat még nem olvastam tőle, de jót se. (Ha valaki igen, ossza meg velünk.) Az itt olvasható története eléggé iskolás tanmese a kapzsiságról és nagyravágyásról, meg arról, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését, mindez mechákkal fűszerezve.

Washio Naohiro az amerikai B-kategória helyett a japán B-kategória képviselője. Technikát nagyszerűen és hatalmas rutinnal rajzol, embereket már kevésbé. Az életrajzából ki is derül mindennek az oka: olyan neves anime sorozatokon dolgozott mechatervezőként, mint a Gundam.

Ez a történet mindenesetre jobb, mint az előző, még ha az igen fiataloknak szánt moralizálás meglehetősen le is húzza. Általában sem világos számomra, milyen korosztálynak készült a kötet, a borítón 13+ korhatár olvasható, de szerintem 15-16-on fölül már inkább kínos az egész, mintsem érdekes.

3. Kriegswaffe
Írta: Paul Benjamin és Dave Shramek
Rajzolta: Hector Sevilla

Ez előtt a fejezet előtt teljesen értetlenül állok; aki kézbe veszi a könyvet és belelapoz, érteni fogja, miért. Hector Sevilla mexikói képregényrajzoló rendszerint színesben alkot (itt meg lehet nézni, egész jól), de ez alkalommal a szürkeárnyalatokkal próbálkozott meg, nem túl nagy sikerrel. Próbálok finom lenni, de nem megy: ez így nagyon ronda. Folyamatosan az az érzésem, mintha piszkos lenne a lap, ami egy futurisztikus űrtörténetnek nagyon nem válik az előnyére. Általában nem szoktam ilyeneket mondani, de tényleg jobban járt volna, ha simán tussal kihúzza vagy kihúzatja. A Deviantarton gyönyörű és részletgazdag ceruzarajzai vannak, de itt pont a részletek vesztek el a nagy szürke koszban. Kár érte.

A történetnek szintén nem tesz jót, hogy a szereplőket emiatt helyenként nehéz megkülönböztetni, de a rajzok iránt érzett ellenszenv ezt egészen elfedi. Mindenesetre halvány fogalmam sincs, mit kellett ezt két személynek írnia, egy sztereotip Carrie/River Tam/stb. sztoriról van szó, van a pszionikus kissrác, meg jönnek a zergek. Egészségünkre. (Az egyetlen pozitívum, hogy néhány képkocka erejéig megjelenik Leeroy Jenkins jövőbeli reinkarnációja...)

4. Der Schutzpanzer, Teil 1
Írta: Simon Furman
Rajzolta: Jesse Elliott

Messze ez a rész van a legjobban megírva, ezért különösen fájdalmas, hogy csak a második kötetben folytatódik, mert azt már nagyon valószínűtlen, hogy megvenném. Ez is klasszikus mechás sztori, ami bárhol játszódhatna, a fiatal katonával, aki istenített tanítómestere ellen kénytelen fordulni; de gördülékenyen és élvezetesen bonyolódik, a háttérben pedig némi icipici plátói férfiszerelem is felsejlik. Aki nem hisz nekem, íme egy idézet: "A férfira gondolok, akit minden vérrokonomnál jobban szeretek. A férfira, akit csodálok és akire felnézek, akiért az életemet is adnám. A férfira, aki [...] mindent megtanított nekem. A férfira... akit most meg kell ölnöm." Ez talán tényleg kimutat egy picit a kommerciális képregény keretei közül, de persze lehet, hogy a második részben csak lőni fognak és kész. (Furman egyébként újgenerációs Transformers-képregényeket írt korábban.)

Sajnos a rajzok már nem hozzák a színvonalat, nagy üres felületek és gyorsan összedobott képkockák - színesben egészen pop-artos lenne, így viszont inkább igénytelen. Hagyjuk is.

Aki szeretne a képregénybe online belelapozni, az az amerikai Tokyopop oldalán megteheti. Érdekes módon Hector Sevilla oldalai a képernyőn jóval jobban néznek ki, sajnos papíron sokkal rosszabbul jön le ez a fajta stílus. (Valószínűleg a nyomdai előkészítésnél azért próbálták menteni a menthetőt, mert az én példányomban helyenként egészen más a kontrasztbeállítás, mint az itteni képeken, de ez nem sokat segített.)

Összességében senkinek sem ajánlanám a kötetet: aki minden Starcraft cuccot begyűjt, annak úgyis meglesz, de tényleg csak a fanatikus gyűjtőket érdekelheti. A legkínosabb az egészben, hogy a szintén most induló Warcraft Legends pár oldalas beharangozó 'olvasópróbája' a kötet végén jóval szebb és érdekesebb, mint maga a beltartalom. Ha a Blizzard és a Tokyopop egyesült erővel olyat is tud, akkor most miért nem sikerült? Aki szereti a sci-fi képregényeket, az különösen nagy ívben kerülje el a Frontline-t, mert ennél tényleg szinte minden jobb a témában. Aki pedig mindenáron zergeket meg vespine gast szeretne, az írjon magának Starcraft fanficet, jobban jár.