A Kotaku néhány napja számolt be arról, hogy Ausztráliában betiltották a Fallout 3-mat. Ez azon kívül, hogy a teljes tiltás arrafelé azért ritka, önmagában még semmi különöset nem jelentene, hiszen a játékban bőven található lefejezés, csonkítás, meg hát patakokban ömlik a vér. Csakhogy az ausztrál médiahatóságtól, az OFLC-től kiszivárgott indoklás szerint egyáltalán nem ezeket tartotta problematikusnak a korhatárbesoroló bizottság. Kizárólag az volt a baj, hogy a játékban látható drogozás, sőt, szabályozatlan gyógyszerhasználat - mert ezek aztán már tényleg a rosszra tanítanak.
Az OFLC-jelentés szerint a Fallout 3-ban úgynevezett chemeket lehet beadni hősünknek a karján levő gépezeten keresztül, amik aztán pozitív és negatív hatással is járnak (pl. növelik az erőt, de csökkentik az intelligenciát, vagy rájuk lehet szokni). Mivel a drogok vizuális megjelenítése valóságos, ezért "bár a a játék kitalált drogokat mutat be, azok túlságosan is hasonlítanak a valódi drogokra". A poén most jön: "a betiltáshoz bőven elég alapot szolgáltat a receptre kapható gyógyszerek használatára való buzdítás". Itt kiemelik a morfium szerepeltetését, és annak hatását: "a játékos ennek hatására nem érez fájdalmat". (Húha!) Vagyis nem a vér, és igazán nem is a drog a baj, de hogy a morfium, mint fájdalomcsillapító? Na ez már több a soknál. Az irónia mértékéhez csak hozzáad, hogy korábbi, morfiumot használó vagy emlegető szoftverek (mint a Half-Life vagy a Call of Cthulu) 15+-os besorolást kaptak, sőt a Fallout korábbi, hasonló tartalmú részei is befértek az engedélyezett kategóriába.
A kiszivárgott jelentés miatt levélíró kampányt kezdtek az ausztrálok, ugyanis ellentétben Amerikával vagy Európával, őnáluk 18+ vagy "csak felnőtteknek" kategória csak filmek esetében létezik, videojátékoknál azonban nem, vagyis ha a tizenöt éveseknek eladható kategóriába nem fér bele, akkor már rögtön illegálisnak van nyilvánítva az adott program. Bár egyfelől magam sem vagyok híve a különösen véres és brutális játékoknak (sőt a folyamatos lefejezéseket és brutális csonkításokat bemutató tartalmak korlátozását magam is támogatom), másfelől képmutatónak tartom a szórakoztatóipari cenzúra drogoktól (és a szextől) való olykor kóros viszolygását.