A Microsoft a Sonytól elirigyelte a japán szerepjátékokat, a Nintendótól meg az alkalmi játékosok hatalmas tömegét. Arról már írtunk, hogy az előbbi téren milyen lépéseket tettek, most lássuk az utóbbit!
Marketingzseniket szemlátomást sikerült találni, mert akik képesek egy egyszerű firmware-frissítést hatalmas élményként eladni, azokat talán tényleg érdemes így nevezni. Márpedig ez történt: a New Xbox Experience elnevezésű frissítés körül hónapok óta megy a felhajtás a különböző játékos blogokon, minden tele volt előzetes videókkal, sőt nemrég kiszivárgott a forráskód és boldog-boldogtalan azt próbálgatta. (Magyarul rém hülyén hangzik az "Új Xbox Tapasztalat", de az "Új Xbox Élmény" se sokkal jobb, úgyhogy innentől fogva egyszerűen NXE-ként lesz rövidítve.) A mai napon már minden internetkapcsolattal rendelkező Xbox360-tulajdonos számára élesben elérhető az NXE, így mi is kipróbáltuk.
(Előre leszögezem, hogy én, prezzey felhasználó és jelen cikk szerzője megrögzött linuxos vagyok, úgyhogy a Microsofttal kapcsolatos pozitív elfogultság nem igazán jellemző rám.)
Az Xbox napok óta minden létező csatornáján arról figyelmeztet, hogy Igen, Igen, Jön az NXE, így valószínűleg senkit sem ért váratlanul, aki ma bekapcsolta a konzolját, hogy a rendszer felajánlotta a frissítést. Szerencsére hamar letöltődött minden, kicsit aggódtam, hogy a bedugult szerverek miatt majd órák hosszat fog félbemaradva várakozni a gép, de nem ez történt. Néhány perc volt az egész, és utána egy szép színes animáció köszöntött: juhé, itt az NXE, kéretik örülni. Aki még nem látta volna, itt megnézheti - annyit érdemes talán kiemelni, hogy a kis virágocskák remekül illusztrálják az Xbox új, "családi konzol" fókuszát. Tetszik-nem tetszik, ez a jövő, a videojátékok visszavonhatatlanul bekerültek a társadalmi fősodorba.
Aztán jött a hosszú jogi szöveg, megváltoztak a felhasználói feltételek. (A hivatalos weblapon még 2008 szeptemberi dátumú szöveg van fenn, de azt nem ellenőriztem, hogy a kettő miben tér el. Utána következett a felhasználóválasztás, és végül a sokak által várt és még többek által vitatott rész, az avatár generálása.
A Nintendo emberek millióinak szívét hódította meg az aranyos és teljesen testre szabható Mii figurákkal, a Microsoft pedig megirigyelte a sikert. Mindebben az a legviccesebb, hogy igazából az asztali konzolpiac harmadik versenyzője, a Sony jelentette be először a saját avatár-rendszerét, de ezt a mai napig nem sikerült működésbe hoznia - a Playstation Home hosszas szenvedés után most már a bétatesztnél tart, de ki tudja, mikortól lesz használható élesben.
Mit tudnak az Xbox avatárok, és mennyiben hasonlítanak a Miikhez? Nos, körülbelül ugyanazt, és körülbelül ugyanolyanok - Nintendósoknak helyenként a grafikai elemek és a mozgások is kísértetiesen ismerősek lehetnek. Sajnos különbség, hogy Xboxon kevésbé lehet variálni az arc elemeit, nem lehet például fel- vagy lefele mozgatni a megadott részeket. A választék sem feltétlenül igazi - a szájválasztással komoly gondban voltam.
Jópofa újdonság, hogy az avatárt fel is öltöztethetjük különféle divatos cuccokba - a Nintendo ilyen részletekkel nem küszködött, a Wiin mindenkinek egyforma ruha jár. Sajnos a választék egyelőre még meglehetősen szegényes, én például bokáig érő szoknyát szerettem volna, de olyan nem volt - térd alá érőből is jelenleg az az egyetlen fajta létezik, ami itt balra az avatáromat ábrázoló képen megcsodálható. A ruhák színe sem változtatható, úgyhogy ehhez a nyamvadt szoknyához kellett keresnem pulóvert. Pfff! Hát a különböző etnikai és kulturális kisebbségekre egyelőre nem gondolt senki, körülbelül az amerikai tizen-huszonéves fiatalokra van kihegyezve a kínálat. A legfrissebb információk szerint hamarosan tematikus csomagokban fognak érkezni az újabb ruhák, én a magam részéről követelem a zsidó, muszlim és hasonló összeállításokat. (Talán az amishokat kihagyhatjuk.) Legalább egy hosszabb szoknyát, lééééééégyszi légyszi!
Persze a Microsoft nem is Microsoft lenne, ha nem próbálna meg ebből pénzt csinálni, mint az eddig avatárul szolgáló ikonokból. De hátha valami kreatívabbra is sikerül majd felhasználni a dolgot - szerintem jópofa lenne, ha a játékokban az achievementek mellé újabb göncöket is kapnánk, remélhetőleg nem hagyják ki a fejlesztők ezt a ziccert.
Egyelőre az avatárokat még nem sok program támogatja, úgyhogy lehet bennük gyönyörködni meg a haveroknak mutogatni, körülbelül erre jók. A korábbi ikonok sem törlődtek, de aki szeretné, az lecserélheti őket a saját avatárjáról készült "fotó"-ra. Itt tényleg egy fényképezés-szerű dologról van szó, forgathatjuk a figuránkat, állítgathatjuk a képkivágást. Az enyém itt van balra. (Nagyon tetszik ez az arcfestés, csak nem megy a béna ruhámhoz. :D )
Igazából a stílus habár rajzfilmszerűen karikírozott, nem annyira japános, mint mondjuk a Wiin - összehasonlításképp itt van a Nintendo Miim is jobbra. Felbontásban, poligonszámban és hasonló paraméterekben értelemszerűen az Xbox nyer, de szerintem a Miim jobban kifejezi a bennem lakozó ötévest. Hogy kinek melyik jön be jobban, az persze ízlés kérdése. Pluszpont még az Xboxnak, hogy az avatár és ikon letölthető egyszerűen a webről, nem kell tévékártyával meg hasonlókkal variálni (ezúton is köszönöm Ádámnak, hogy mentett egy képet a Miimről). Mínuszpont viszont, hogy az avatárszerver be is dőlt a mai hatalmas forgalom alatt, így a cikk is csúszott, amíg újra fel nem éledt.
Ez a szép színes rész, valamint az új menürendszer is ide sorolható - a játékok és achievementek listája sokkal áttekinthetőbb lett, de összességében szerintem maradt az egész ugyanolyan kaotikus, mint volt, csak máshogy. Amerikában hatalmas hírverést kapott még egy funkció, a HD-s Netflix elérés - ez nálunk nincs, de azt azért érdemes megemlíteni, hogy a Sony máris kihasználta arra, hogy keresztbe tegyen a Microsoftnak. Azok a filmek, amelyeknek a jogdíjai a Sony birtokában vannak, egyelőre nem hozzáférhetőek az Xbox360-tulajdonosok számára.
És ne hagyjuk ki azt az új lehetőséget sem, hogy az NXE lehetővé teszi, hogy a játékokat felmásolhassuk a merevlemezre, és így gyorsabban fussanak. (Ha valaki azt reméli, hogy így több gépen egyszerre játszhat ugyanazzal, az csalódni fog, a lemez a meghajtóban kell hogy maradjon, csak nem pörög veszettül.) Az Eurogamer részletesen tesztelte, mikor jelent ez tényleges sebességcsökkenést - a konzol mindenesetre anélkül is halkabb lesz. Őszintén szólva engem ezek az adatok annyira nem győztek meg, úgyhogy még nem próbáltam ki ezt a módszert; de sok a hely a vinyómon, szóval majd talán később... Egy megjegyzés - a Halo 3 olyannyira lemezről futásra optimalizált, hogy HDD-ről jóval lassabban működik! A fejlesztők mindenki figyelmét felhívják, hogy nem ajánlják a merevlemezes telepítést.
Hosszú távon valószínűleg mindennél sokkal fontosabb, hogy elindult az XNA Community Games, ami arról szól, hogy az 50 dollárba kerülő devkittel otthon a szoba sarkában fejlesztett játékainkat egy állítólag nem túl hosszú procedúra során az Xbox Live-on is elérhetővé és megvásárolhatóvá tehetjük. Nekem ez a része baromi lassú volt a felületnek - sok-sok töltés után két játékot sikerült fenn lelnem rajta, leszedtem a demóikat, aztán majd meglátjuk. A hivatalos weblapon sokkal több induló cím található, úgyhogy itt valószínűleg megint arról van szó, hogy megkornyadtak a túlterhelt szerverek. Kár, mert ez a dolog sokkal jobban foglalkoztat, mint a Mii-szerű avatárok. De legalább marad valami a következő cikkre is!
Mit lehet összegzésképp elmondani? A Nintendóra a dolgok mostani állása szerint olyan kevés érdekes cím készül, hogy azok az alkalmi játékosok, akik a Wiire ruháztak be első konzolként és már ezáltal valamennyire bekerültek a videojáték-kultúrába, elcsábulhatnak az Xbox árától és szolgáltatásaitól - főleg Amerikában, ahol HD-videóforrásként is szolgálhat. Kit érdekelnek a tékák, ha néhány kattintással az Xboxon nézhető minden nagyfelbontásban? A Microsoft is elsősorban őket próbálja megnyerni - a hardcore játékosokat már sikerült, a PC-sek közül is átállt nagyjából mindenki, akit erre rá lehetett venni. Maradtak az RTS, FPS és MMORPG műfajok kedvelői, valamint akik egyszerűen szeretnek warezolni - ők a közeljövőben sem fognak Xboxra beruházni. Viszont ott vannak a tömegek, akik Wiit vettek a Wii Sports és effélék miatt, de mostanra kifogytak az újdonságokból - őket meg lehet szólítani. Főleg ha HD-kompatibilis tévéjük van, de nem vennének PS3-at csak a filmlejátszás miatt. Kérdés, milyen népes ez a réteg: Magyarországon nyilván nem túl az, de a játékipari cégek a világpiacra terveznek.
Komolyabb gond lehet, hogy mennyi olyan szoftver lesz Xbox360-ra, ami meg is tartja őket - a Viva Piñata és folytatása, a Trouble in Paradise tökéletesnek tűnik erre a célra, aztán ott van még a számtalan zenei és ritmusjáték, esetleg még a Fable 2, de van mit ledolgozni még a hátrányon. Valamint az sem elhanyagolható tényező, hogy sokan pusztán azért vesznek Nintendót, mert az Nintendo - Marióval, Zeldával, Metroiddal és a hasonló sorozatokkal, amelyek más platformra belátható időn belül nem fognak megjelenni. Persze azt sem gondoltuk volna, hogy a Sega megszűnik, a Sonicból pedig multiplatform márkanév lesz... de senki sem mondta, hogy a játékpiac kiszámítható. A Microsoft most nem csinált hülyeséget, de hogy mennyire sikerül meglovagolnia a "családi játék" trendet, az még kérdéses.