Drew Karpyshyn-sorozatunk harmadik és egyelőre utolsó részéhez érkeztünk; az elsőben szó volt arról, kicsoda is ő és miért érdemes rajta tartani a szemünket, a másodikban írtunk egy játékprogramhoz kapcsolódó könyvéről, és most megint hasonló lesz a téma. A Google keresések alapján sokatokat érdeklik a Mass Effect regények, amelyekből az első tavaly jelent meg, a második pedig most júliusban fog. Most lássuk az elsőt, érdemes-e elolvasni: lelövi-e a poénokat, tartalmaz-e valami újat a játékosok számára, vagy épp ellenkezőleg? És mit tegyen az, aki nem játszott az eredeti programmal?

Az első részben említettem, hogy Karpyshyn nagyon ellenzi azt, hogy egy videojátékhoz kapcsolódó regény a játék történetét mesélje el újra. Ha valaki már végigcsinálta, az minek olvasná el még egyszer, ha pedig a program maga nem teljesen lineáris, akkor minek erőltessünk rá egy adott fajta végigjátszást bárkire? Ez persze egy gamer nézőpontjából nyilvánvaló, de a marketingesek nem feltétlenül így gondolkoznak: ha a filmkönyveket el lehet adni, akkor a játék-könyveket is biztos el lehet. Pályakezdőként Karpyshyn is írt ilyet, a Baldur's Gate sorozat részeként, de nem szerette a feladatot - ennek hangot is adott - és valóban nem is teljesített túl jól a könyv. Miután első "saját" projektje, a Star Wars: Knights of the Old Republic (KotOR) besöpört egy zsáknyi év játéka-díjat, Karpyshyn szemlátomást több szabadsághoz jutott, a Lucasarts örömmel bízta meg saját történettel rendelkező Csillagok Háborúja univerzumban játszódó történetek megírására, és a Bioware sem feledkezett meg arról, hogy milyen jó tollú munkatársa van. A Mass Effect körül már megjelenése előtt elkezdődött a hatalmas hírverés: a KotOR készítői saját világban játszódó sci-fi szerepjátékot fejlesztenek! Igen! Igen! Vedd meg te is! A hangulatot remekül lehet tuningolni a jól adagolt előzetesekkel, és ebbe a sorba illeszkedett az első Mass Effect regény, szintén Karpyshyntól.

Én megjelentekor hosszan szemeztem vele az egyik nagy Thaliában Bécsben, de akkor még egyrészt sehol nem volt a játék, másrészt nem volt Xboxom se. (Azóta megjelent a PC verzió, és Xboxom is lett.) Bevallom, féltem, hogy lelövi a poénokat, és aztán majd emózhatok nagyokat, amíg nagy nehezen kijön a PC változat úgy egy évvel később. (Az egy évet tényleg eltaláltam.) Aztán lőn Xbox360, lőn Mass Effect, és körülbelül a játék felénél eszembe jutott a könyv. A reklámszöveg elolvasása után levontam a következtetést, hogy nem kapcsolódik szorosan a fő cselekményszálhoz, úgyhogy talán el is kezdhetném olvasni, a háttértörténetet gazdagítja és az jó lesz nekem. Beszerzés, olvasás.

Nos, bármilyen meglepő, valószínűleg a Revelation élvezhetőbb úgy, ha még egyáltalán nem játszottunk a programmal. Nagyon látszik ugyanis, hogy előzetesnek szánták, kedvcsinálónak a később megjelenő szoftverhez. Az első felét töményen végigunatkoztam, mert habár a sztori tényleg csak érinti a Mass Effect eseményeit, olyan mértékű világleírást és háttérinfót tartalmaz, hogy aki már játszott valamennyit vele, az helyenként a falat fogja kaparni. Egészen úgy éreztem magam, mintha a Rozsomák-effektus áldozata lennék - tudjátok, ez az, amikor minden egyes X-Men képregényben elhangzik, hogy "Rozsomák karmai adamantiumból vannak! Az adamantium a Marvel-univerzum legerősebb féme!" (Kicsit sarkítottam, de értitek.)

Gondolom elsősorban azokat érdekli ez a cikk, akik ismerik a programot, nekik elmondanám, hogy parancsnokunk, Anderson és a főgonosz Saren közös múltjáról derülnek ki meglehetősen vérfagylaló dolgok, aki rajongó és tud angolul (vagy németül), az nyugodtan olvassa el, érdekes. Azt biztos érthetőbbé teszi, miért olyan Anderson, amilyen, de azt nem igazán értettem, hogyha Saren egy ekkora állat, akkor hogyan hagyhatták egészen idáig garázdálkodni, a regény ugyanis időben jóval megelőzi a játékot. Persze ez volt a koncepció, hogy a főgonoszra hegyezik ki az előzetest, lásd pl. a borítót is, de nekem helyenként kicsit túlzásnak tűnt a dolog.

Megdöbbentő, de valószínűleg azok járnak jobban, akik nem játszottak az első résszel; ők egy kellemesen pörgős és izgalmas sci-fi kalandot kapnak, érdekes univerzummal, ilyen szemszögből erős négyest adnék rá. Ez viszont sajnos visszamászik háromnegyedre, ha már kívülről tudjuk, hogy kicsodák a biotikusok és mit gondolnak az asarik a szexről. Aki még csak most fontolgatja, hogy nekikezd a sorozatnak (jön a második rész!), amit egyébként csak ajánlani tudok, és megvan a nyelvtudása, az mindenképp kezdje a könyvvel! Aki viszont már ismeri a világot, annak fakultatív, habár nyári olvasmánynak teljesen megfelel. Személy szerint azt érzem, hogy mindent tudni akarok a ME univerzumról és MOST, RÖGTÖN, AZONNAL, úgyhogy a legrémesebb borzalmakat is elolvasnám, ha ME logóval lennének ellátva. (Legfeljebb lehúzom őket a blogon ;] ) Ehhez képest a Revelation egyáltalán nem rossz, sőt; a stílus jó, a cselekmény akciódús, a második felére pedig a leírások is alábbhagynak. Csak ahhoz képest csalódás, amit Karpyshyn a Darth Bane-ben nyújtott, mert az tényleg egészen meglepően jó, de ezt már az előző részben kifejtettem.

Nagyon azt éreztem, hogy meg van kötve szerzőnk keze, és az a feladata, hogy a játékról meséljen - "és ilyen is lesz benne! és ilyen is! jéééj!". Az meg így utólagosan annyira nem érdekes. Viszont most július végén jön az újabb kötet, ami már a második részt harangozza be hasonló módon, csak remélhetőleg kevesebb leírással, mert aki nem játszott a programmal, az feltételezhetően legalább az első regényt olvasta. Most már tényleg lehet a szuper háttérinfókra nyomulni, például a quarian (quariai? hogy volt ez a magyar verzióban?) fajról állítólag izgalmas új részletek fognak kiderülni - ennek különösen örülök, mert nekem ők az egyik kedvenceim.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy Karpyshyn remekül ír, éppen ezért nem igazán értem az egészet. Ez volt a célkitűzés? Így viszont hamar elavul a könyv (lényegében az aktuális rész megjelenésével). Vagy csak sietni kellett? Persze durva lehet egyszerre a játékon is dolgozni és mellette még tie-int is írni hozzá, mindkettőt szoros határidővel, stb. Ez így, eddig csalódás; de megvárom a következő részt és igyekszem minél előbb elmondani a véleményemet arról is... viszont addig sem maradtok Mass Effect nélkül, hamarosan lesz szó a letölthető extra tartalomról! Aki pedig olvasni szeret, az is látogasson vissza, mert könyvek is lesznek még, legközelebb a játékipar történetéről és hőskoráról.