Gémeskút

Dr. Kawashima's Brain Training
Osztályzat: Zseniális
Műfaj: Logikai, oktató
Korosztály: 3+
Nyelvigény: Középfok
Nehézségi ív: Kezdő-haladó
Beletanulási idő: Rövid
Ár: 7.990,- és 9.990,- között

Ami jó: Több mint egy tucat zseniális játékötlet, amik tényleg jót tesznek az agynak; 100 sudoku-feladvány

Ami rossz: Megfelelő nyelvtudás nélkül több játék nehéz (viszont ezt vehetjük úgy is, hogy nyelvgyakorlásra is jó a szoftver)

    Ajánlottunk már karácsonyra ügyességi játékot DS-re és Wiire is, logikait pedig DS-re, most következzen egy másfajta logikai, sőt inkább oktatóprogram, a DS egyik legnépszerűbb játéka, a Dr. Kawashima's Brain Training. Az egyedi játék Satoru Iwata Nintendo-elnök és Ryuta Kawashima japán agykutató közös ötletéből született meg, és úgy tervezték, hogy kedvünktől és időnktől függően akár csak pár perc játékkal naponta tornáztathassuk az agyunkat kiskortól időskorig. Mivel a DS-játékok közül ez az egyik amit a legtöbbször veszek elő, és azért mert tényleg mindenkinek ajánlom, megérdemel egy teljes ismertetést, amiben minden egyes feladványra külön kitérek, hátha épp az tetszik majd meg valamelyik olvasónknak.

    Arra gondoltam, a szokásostól eltérően egész lineárisan tekinteném át a játék funkcióit, mert talán itt ez a leginkább célravezető. Az első dolgunk természetesen a profilunk létrehozása, de már itt szembetűnő, hogy a játék irányítása eltér sok másikétól. Először is nem normálisan tartjuk a DS-t, hanem oldalra fordítva, hogy a két képernyő egymás mellé kerüljön, aztán pedig választhatunk, hogy jobb vagy balkezesek vagyunk (hogy a megfelelő kezünkkel tudjuk használni az érintőképernyős felületet). Aztán következik a nevünk regisztrálása, ahol nem bepötyögnünk kell a nevünket, hanem leírnunk. A program elég nagy felbontással kezeli a képernyőhöz érintett DS stylus-tollacskánkat (összehasonlításképpen a Polarium névbeírós része eszméletlen rossz, csak böhöm nagy kockákat tudunk letenni valódi írás helyett), és ez később is így lesz, a játékok során pedig írásfelismerést is fog alkalmazni, általában jó hatásfokkal, de nem mindig (erről majd később)
    Amint megadtuk a nevünket és a korunkat, rögtön beugorhatunk a mélyvízbe, ugyanis a játék elvégzi az első Brain Age checket, vagyis teszteli az agyunk korát. Ezen a legjobb érték a húsz, a legrosszabb pedig valahol kilencvenkilenc körül lehet (csak gondolom, mivel hetvennél rosszabbat sosem sikerült elérnem), és három véletlenszerűen kiválasztott játékból áll, aminek kiválasztása előtt azért megkérdezi, hogy tudunk-e most beszélni, azaz olyan helyen vagyunk-e, ahol nem zavarunk másokat azzal hogy a DS-hez beszélgetünk. Az eddigi kritikáinkból ugyan nem derült ki, de a DS-ben van egy beépített mikrofon, így ily módon is tudunk kommunikálni a masinával. Ez fontos is a legelső játéknál, a Stroop-tesztnél, amelyet mindenképpen meg kell csinálnunk, ha azt választjuk, hogy tudjuk használni a mikrofont.
    A Stroop-tesztet az azonos nevű pszichológusról nevezték el, aki kitalálta ezt az érdekes kísérletet. Arra jött rá, hogy amikor az embernek úgy kell hangosan kimondania, hogy milyen színnel van leírva egy szó, hogy maga a szó egy másik színt jelent, akkor jóval lassabban képes erre, mintha ugyanannak a színnek a neve lenne leírva, mint amilyen színű a szó. Hogy érthető legyen, a játék során a két képernyő valamelyikén mindig megjelenik egy szó, pl. a képen látható blue, vagyis kék. Na de nem kékkel van írva, hogy blue, hanem reddel, vagyis pirossal, ezért a helyes megoldás, hogy azt mondjuk, red. (A kép kicsit félrevezető, mert úgy tűnik, mintha a feketével írt red is a játéktérben lenne, pedig nem, az csak az, hogy mit kell mondani) Négy szín van, a red, a blue, a yellow (sárga) és a black (fekete), ezeket variálja a játék úgy húsz alkalmon keresztül. A beszédfelismerő elég jó, kipróbáltam szokásos dél-londoni brit akcentusommal és a lehető legcsúnyább magyar akcentussal is a tesztet, és a program ugyanúgy felismerte a sok év alatt fényesre csiszolt brit kettős hangzókat mint azt hogy blúú vagy jellóó, esetleg blekk.
    Itt jön elő egyébként talán az egyetlen gond a Brain Traininggel, vagyis hogy a nyelv elég fontos tényező benne. Az alapnyelvet át tudjuk állítani, az európai változatban angol, német, francia, spanyol, olasz és holland nyelveket tudunk választani, így ha valaki valamelyikben jobb mint az alapbeállítás angolban, akkor érdemes megfontolnia a váltást. Mindenesetre kipróbáltam a Stroop-tesztet spanyolul, és még az angolnál is tágabb spektrumát fogadja el a kiejtéseknek, a sárgára (amarillo) ugyanolyan jó volt az amarijjó mint az amarilló, a pirosra (rojo) a rohó és a rojó kiejtés, holott tudtommal az második fajta kiejtés mindkét esetben helytelen.
    A játékleírásokat még viszonylag könnyű megérteni mivel illusztrálva vannak, de az olyan játékok, amihez kell a nyelvtudás, nehezebben játszhatóak azok számára, akik nem jók az adott nyelvben. Bár ezt a program is elmondja, a Stroop-tesztet biztos, hogy mindig kicsit alacsonyabb eredménnyel fogjuk elvégezni, ha nem az anyanyelvünkön játszunk, hiszen a mi agyunknak még az oda-vissza fordítással is foglalkoznia kell a feladványon kívül. Végeredményben ez csak annyit jelent, hogy az ilyen játékokon alacsonyabb eredményünk lesz, és így az agytesztek során sem feltétlenül fogjuk elérni a 20-as kort, de aki nem az eredményért játszik hanem azért hogy jól érezze magát meg tényleg agytornázzon egy kicsit, az ezen hamar túl tudja tenni magát.
    Az egyik ilyen nyelvi játék a Stroop-teszt mellett a Reading Aloud, amiben fel kell olvasnunk egy irodalmi szöveg egy-másfél nyomtatott oldalnak megfelelő kivonatát, az angol esetén pl. Charles Dickens Twist Oliverjéből, Sir Walter Scott Ivanhoe-jából vagy Jonathan Swift Gulliver utazásai című művéből. Egy másik nyelvi játék a Word Memory, az egyetlen a csomaggal, amiben hibát találunk, az írásérzékelése ugyanis nem elég pontos. Sokszor rá kell jönnünk, hogy hogyan szeretné, hogy írjunk bizonyos betűket - például az 'l' betűt ha a magyar általános iskolában tanultak szerint írjuk, azt mindig 'e' betűnek fogja értelmezni, csak az egy függőleges vonással húzott 'l' betűt fogadja el. Két percünk van a kb. húsz szót megjegyezni és utána három percünk leírni, de volt már olyan hogy két percem elment a vole (pocok) szó leírásával, amíg rájöttem hogy milyen 'l' betűt szeretne ő. A számos játékoknál egyébként hasonló problémák vannak az 1-es számmal, aminek ha van kalapja, 7-esnek értelmezi, én a Brain Traininggel való játék óta szoktam rá az egyetlen függőleges vonással megalkotott 1-es számra. Ja, és ha már a számoknál tartunk, a 7-esnek nem kell húzni vonalat középen, ahogy az iskolában tanultuk, anélkül is elfogadja sőt, néha bezavar neki a középre utólag behúzott vonal.
    A következő tesztjáték a Number Cruncher. A feladat egyszerű, rengeteg szám jelenik meg a bal képernyőn, és kapunk egy kérdést, a példában azt, hogy hány sárga szám (#) van a képen, hát négy. Ezt utána azzal szokta variálni, hogy hány forgó-pörgő, pulzáló, ide-oda menő szám van, hány kettes szám, stb. Amikor már tíz szám mozog egyszerre, nehezebb lesz a dolog.
    Kicsit másfajta agykapacitást igényel a Connect Maze, amiben véletlenszerűen vannak körökben elhelyezve a játéktéren számok 1-től 13-ig és betűk A-tól M-ig. A feladatunk egyszerű, egyetlen vonallal össze kell kötnünk sorrendben a számokat és a betűket, de felváltva, vagyis A-1-B-2-C-3, stb., mindeközben pedig nem szabad hozzáérnünk olyan betűkhöz és számokhoz amik nem kellenek.
    A tesztelés újabb játéka a Calculations. Egyik kedvencem, ugyanis általános iskola óta nem volt ilyen élvezetes szorozni, osztani meg kivonni. Ez egy baromi egyszerű gyorsszámolási játék, be kell írnunk a baloldalt látható művelet eredményét. Ha agytesztben ezt kapjuk, húsz ilyet kell megcsinálnunk, de a másik üzemmódban, a Trainingben vagyis a gyakorlásban akár százat is megcsinálhatunk egymás után.
    A Training üzemmódban számos egyéb feladattípus található meg, amikből az elején csak hármat próbálhatunk ki, aztán szépen sorban lehet játéknyelven unlockolni, azaz elérhetővé tenni a többit. Ez azonban nem az elért eredményünktől függ, hanem egyszerűen attól, hogy hány napot játszottunk a szoftverrel. Amelyik nap gyakorlunk, arra a napra kapunk egy pecsétet virtuális naptárunkba, és három, öt, hét, stb. számú pecsétnél kapjuk meg a hozzáférést újabb játékokhoz illetve régebbi játékok nehezebb változataihoz. A Calculationsben például alapjáraton nincsen osztás, a nehezebb változatban található csak meg.
    A később elérhető játékok között van a kedvenc játékom, a Low to High, azaz alacsonytól a magasig, egy újabb egyszerű memóriajáték: kapunk négy számot, amiket csak három másodpercig láthatunk, aztán el lesznek takarva, és utána sorrendben kell a helyüket megérintenünk. Ha ügyesek vagyunk, a következő körökben öt, hat, hét, nyolc, kilenc vagy tíz számot kapunk 1 és 10 között, összesen tíz kör van, és bár minden eltalált szám egy pontot ér, csak tökéletes megoldás esetén kapunk több számot a következő körben. Egyébként ez az a rövidtávú memóriateszt, amiről nemrég bizonyosodott be hogy a csimpánzok sokkal ügyesebbek benne mint az emberek, úgyhogy tessék csak gyakorolni, van hova fejlődni. Várom olvasóink eredményeit, nekem a legjobb eredményem a 10-ből 7 helyes kör, 9-es legnagyobb sorral, összesen 47 pont értékben.
    Újabb nyelvi játék a Syllable Count, amiben a választott nyelvünkön kapunk mondatokat, és meg kell számolnunk a benne található szótagokat. A többi nyelvhez nem értek elég magas szinten, de aki angolos, az tudja hogy az angol nyelv bizony nagyon becsapós tud lenni a szótagok számát illetően.
    A Head Count izgalmas fejszámolós játék, ami arra a viccre hasonlít, hogy "Ha öten vannak a buszon és hét ember leszáll akkor hánynak kell felszállnia hogy üres legyen?" Adott x darab ember, akik elé a játék bedob egy házat. Innentől kezdve takarásban vannak, és felváltva vagy jobb irányba mennek ki az emberek a házból, vagy bal irányból jönnek be a házba. Az első két körben még egyszerű a dolgunk, utána viszont már egyszerre is mennek ki és jönnek be emberek, és az ötödik, utolsó kör már elég gyors is, úgyhogy néha ez is alaposan meg tud izzasztani.

    Az utolsó három játék közül az egyik a Calculations beszédes változata, azaz be kell mondanunk a számeredményeket a mikrofonba, ehhez még nem volt szerencsém, mert annyi napot még nem játszottam, hogy ez is elérhető legyen.
Elérhető viszont a Triangle Math, a matematikai feladványok közül a legdurvább, főleg amikor már a nehéz változatot is kipróbálhatjuk. Elsőre nem is fogtam fel, hogy mit kell csinálni, pedig jól elolvastam a használati utasítást. Szóval ha megnézzük a képet, látszik, hogy van felül három szám, középen matematikai jelek és köröcskék. Fentről lefele haladva kell elvégezni a műveleteket, hogy eljussunk legalulra, és azt az eredményt aztán beírjuk az érintőképernyőre. Vagyis 3+4 az 7, 4+8 meg 12, 12+7 az meg 19. Pite. Kivéve amikor a pluszok néha minuszok, és nem három számmal kezdünk hanem néggyel, és nem két sor műveletet kell fejben elvégezni hanem hármat.
     Az igazi rémálmom azonban nem ez, hanem a Time Lapse, amivel valami miatt sosem tudok megbirkózni. Adott két óra, és nekünk egyszerűen a két kép között eltelt időt kell fejben kiszámolni és beírni. Az elején még viszonylag egyszerű, de valahogy amikor már hat óra negyvenöt perc telik el akkor mindig kifog rajtam. Lehet, hogy igazuk volt az óvónéniknek és az alsós tanító néniknek amikor gyerekkoromban fennhangon kikeltek az akkoriban rettenetesen trendi kvarc- és digitális asztali és karórák ellen.
   
    Utolsónak meg kell említsem a teszttől és a gyakorlástól teljesen független módot, a Sudokut. Számos napilapban és magazinban vannak már Sudoku-feladványok, így nem mennék bele a szabályok részletezésébe, legyen elég annyi, hogy ez az a játék, amikor van kilenc sor, kilenc oszlop, háromszor hármas egységekre osztva, és minden háromszor hármas egységben egytől kilencig kell beírni a számokat, de úgy, hogy minden sorban, minden oszlopban és minden háromszor hármas egységben is csak egyszer szerepelhet ugyanaz a szám. Remélem ebből is érthető, ha nem, akkor valaki legközelebb reggel a metróbejáratnál kérjen el egy ingyenes Metro újságot, abban mindig van Sudoku. A Brain Trainingben összesen száz kezdő, középhaladó és haladó Sudoku-feladványt találunk a játékban, és bár ez kevesebb, mint a Sudoku Master című másik szoftverben megtalálható 400 feladvány, az a játék egymagában kerül 8 ezer forintba. Bár azzal nem játszottam, a képek alapján nagyon úgy tűnik, hogy abban a játékban nem lehet jegyzetelni az egyes kis kockákba, aki pedig Sudokuzik, az tudja, hogy a nehezebb feladványokban az ember általában a kockák sarkaiba szokott írásban gondolkodni. A Brain Trainingben ez baromi egyszerű, mert mint említettem, a számoknál jó a kézírásfelismerés (ha megtanuljuk az 1-es számot nem úgy írni ahogy tanultuk), a sarkakba írt pici számokat is simán megérti a program.

    Rövid tesztnek indult, megateszt lett belőle, azt hiszem kívül-belül sikerült átrágni a Dr. Kawashima's Brain Traininget, ami az egyik legjobb általam ismert logikai játék. A magyar boltokban elérhető, ne keverjük azonban össze a More Brain Training című folytatással, amiről majd egy külön tesztben lesz szó, és amelyik szerintem nem annyira jól sikerült, mint ez az alapjáték.
    Amikor arról van szó, vajon valóban használ-e az agyi funkcióknak a Brain Training, a Nintendo arra hivatkozik, hogy ők játékgyártók, nem neurológusok, ugyanakkor az ausztrál Alzheimer-intézet vezetője egy helyen azt nyilatkozta, hogy igenis jót tesz. Mindenkire rábízom a döntést, mindenesetre én egy hónap rendszeres gyakorlás után az eredmények tükrében határozottan állíthatom, hogy valamelyest javult a memóriám, legalábbis az a része, amit a játék gyakoroltat az emberrel. A másik pozitív dolog meg, hogy az érettségi óta nem foglalkoztam matematikával, és akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok az a fajta ember aki jókedvében leül egyenleteket megoldani, mégis remekül szórakozom a matematikai feladványokon. A sok Calculationszel eltöltött idő rá is világít arra, hogy a szorzótábla bemagolása valahol a hetes szám körül megállt nálam (sosem szerettem a memoritereket, és mivel kvázi versként tanultuk a szorzótáblát, nem csoda hogy meguntam, nesze neked magyar állami oktatás), nem beszélve az osztásról. Az biztos, hogy ha a valamikori gyerekemnek nem lesz ínyére a matek, kipróbáltatom vele a Brain Traininget, mert biztos vagyok benne, hogy ez élvezetessé teszi a tantárgyat (de mivel addig még sok év telik el, örülnék ha apukák-anyukák megírnák a tapasztalataikat).