Még jóval korábban írtam a Dwarf Fortressről, és most is arról lesz szó - de hogy ne ömlengés legyen (azóta is játszom vele, és csak még jobban tetszik), most egy másik részét nézem meg. Ugyanis maga a program két különböző játékot tartalmaz, és múltkor csak a bonyolultabbik részére tértem ki - most írok kicsit a másik részéről, az ún. Adventure mode-ról is, ami egy másik műfajt képvisel, a roguelike-ot. (Ha valaki nem tudná, az milyen, akkor nézze meg egy korábbi cikkemet.) Lássuk, hogy miből is nőtt aztán ki a Dwarf Fortress!

Előrebocsátom, hogy manapság a játék fejlesztője sokkal inkább a Fortress mode-ra koncentrál, és ez meg is látszik az Adventure részen. Ugyanakkor az előbb említett mód bonyolultsága visszaköszön a kalandozós részben is, ami egyszerre sokkal komplexebb, és sokkal egyszerűbb, mint a hasonló játékok. A kalandozós mód is szöveges megjelenítésű, de ettől annyira ne riadjunk meg. A kezelést viszont még nehezebb lesz szokni, mivel a Fortress mode-dal ellentétben itt nincsen a képernyőn segítség, hogy mit mivel hozhatunk elő (és ha játszottunk hasonló játékokkal, akkor is a megszokottól eltérő lesz). Ugyan ez benne van a játékban, de elég körülményes előhívni, és egyszerűbb, ha megnézzük inkább a játék honlapján. Viszont ha nincs éppen internetünk, akkor bajban vagyunk, úgyhogy ez egy rossz pont. De legalább cserébe az irányítás elég könnyen megjegyezhető.

Amit annak is köszönhetünk, hogy a hasonló játékokhoz képest helyenként bizony baromira egyszerű a kalandozós mód. Kaját pl. csak úgy szerezhetünk, hogy veszünk/lopunk valahonnan - az általunk leölt ellenfeleket nem ehetjük meg se nyersen, se sütve. Ezen kívül tudunk ajtókat kinyitni, kapcsolókat meghúzni (ez utóbbiakkal mondjuk csak a beimportált erődjeinknél fogunk találkozni), dolgokat felvenni, ledobni és elhajítani - ennyiben nagyjából ki is merül az egész. Ja, meg tudunk támadni, és itt jön az egész játékmód vicces része, voltaképpen a lényege. Ugyanis a harcrendszer baromira bonyolult: sok különböző fegyverrel tudunk csapkodni, és ezekkel kb. az összes elképzelhető sérülést okozhatjuk az ellenfeleinknek. De ezt olyan szinten, hogy egy (szadista) orvostanhallgató is megirigyelhetné, mivel a program nem csak pl. az összes ujjat, de még az összes belső szervet is számon tartja. Helyenként mondjuk "kicsit" érdekesen, hiszen pl. eltörhetjük az ellenfeleink agyát.

Szóval aki szeret össze-vissza mészárolni, és szadistáskodni, az az összes hasonló játék közül leginkább talán ebben élheti ki ilyen irányú hajlamait. És körülbelül csak erre jó az egész... meg még arra, hogy ha behozzuk egy erődünket, akkor meglátogathatjuk azt, és megnézhetjük részletesebben, hogy a különböző műalkotások mégis hogy néznek ki, mit ábrázolnak. (Pl. ki is volt az a törpe, aki az egyik orkkal való küzdelem közben beleesett a lávába.) És lehet, hogy ez a két cél kevésnek hangzik, de mégis roppant szórakoztató tud lenni. Főleg azért is, mert az előbb említett harcrendszer bizony hihetetlenül kiegyensúlyozatlan, ezért viszonylag hamar tudunk agyontápolt törpéket (vagy embereket, tündéket) létrehozni, hogy aztán nekiálljunk lemészárolni egész falvakat, városokat. Aztán persze az első íjász, akivel összefutunk nyílt terepen, keresztüllövi a fejünket, de hát ilyen az élet - pl. mi is keresztüldobhatjuk a helyi főpap szívét egy marék csótánnyal, vagy a polgármester levágott kezével. (Megtörtént esetek.) Szóval vicces egy játék, de sokat nem fogtok vele játszani, hanem inkább az erődjeiteket fogjátok építeni.

Mindenesetre szerintem megéri kipróbálni, vagy azért, hogy jobban értsétek, konkrétan mi is történik, amikor az erődötökben ölik egymást a különböző lények, vagy pedig azért, hogy kedvet csináljon a Fortress mode-hoz. Ha azonban valami tartalmasabb hasonló játékot kerestek, mivel nem akartok sok időt az utóbbival eltölteni, akkor inkább másikakkal próbálkozzatok, van még rengeteg remek roguelike. A Dwarf Fortress kalandozós részével nem érdemes sok időt eltölteni. Persze, érdekes tud lenni, hogy kérdezősködve (esetleg műemlékeket megnézve) végig tudjuk követni az egész program ezerötven éves történelmét, de mivel egyelőre ez elég repetitív, ezért hosszú távú szórakozást nem kínál. Viszont ha csináltok egy nagyobb erődöt, akkor mindenképpen érdemes kalandozóként is körülnézni benne és körülötte!