Osztályzat: zseniális+++
Kiadás éve: 2008
Műfaj: Értelemszerűen
Korosztály: 18+
Nyelvigény: középfok
Nehézség: középhaladó
Beletanulási idő: közepes
Ár: 17.000,- és 18.000,- között
Hajnal van. Félhomály. Liberty City kikötőjébe épp egy teherszállító hajó fut be, fedélzetén a Szerbiából menekülő háborús veterán Niko Belic. A korlátlan lehetőségek és a korlátolt lehetetlenségek földjére azért érkezett, hogy új életet kezdjen, miután otthon forró lett a lába alatt a talaj. Úgy tervezi, egy ideig a dúsgazdag amerikai unokatestvérénél, Roman-nál fog lakni. A kis késéssel Roman fogadja, tökrészegen támolyog ki az autóból. Egy fekete magántaxival érkezik, a rádióból egy balkán sláger bömböl. Az úton kiderül, hogy Roman a leveleiben picit eltúlozta a rendelkezésére álló villák, sportautók és bombázó nők számát. Igazából csak egy koszos albérlet, egy épphogy csak mendegélő taxi vállalkozása, valamint rengeteg adóssága van…
Így kezdődik tehát az idei év, de talán minden idők egyik legjobban várt játéka, a Rockstar North gondozásában megjelenő Grand Theft Auto sorozat negyedik része. Több, mint száz ember háromévi munkája kel életre a TV képernyőjén. Már a kezdő képsorok láttán sejteni lehet, hogy a munka nem volt hiábavaló (meg persze a mindent megdöntő nyitónapi eladások is igazolják). Profi kamerabeállítások, profi szinkron, filmszerű érzése van az embernek. De az egész interaktív, ezért sokkal több és jobb, mint egy film. A tovább után olvasható, hogy részletesen mit is nyújt a játékosnak az idei év, de talán az elmúlt 10 év egyik legjobb játéka.
A grafika kimondottan szépnek mondható. Talán nem a valaha volt legszebb, a szó csili-vili értelmében, de hozza a kötelező „nextgen” érzést. A környezet szép, és bár a távoli objektumok picit szemcsésednek, az összkép még így is teljesen rendben van. A víz elképesztően jól néz ki, és élethűen is viselkedik. Az emberek mimikájának az élethű utánzása érdekében egy új technológiát alkalmaztak a készítők, aminek köszönhetően a szereplők teljesen életszerűnek tűnnek, az arcukra kiülnek az érzelmeik, és a gesztusaik is természetesek. Végre egy játék, ahol a karakterek tényleg élnek, nincs az embernek olyan érzése mintha bábok lennének a szereplők. A járművek gyönyörűek, és végre a fizikájuk is megközelíti a valóságot. A nagy terepjárók dülöngélnek egy élesebb kanyarban, a sportkocsik pedig tapadnak, mint a valóságban. A sérülések fizikája is elsőrangú. Ha nekimegyünk valaminek, akkor ott és úgy horpad be a kaszni, ahogy az a valóságban történne. Ha csak súrolunk egy kocsit, akkor a megfelelő helyen csak a festék jön le. Nagysebességű frontális ütközésnél Niko kirepül a kocsi ablakán, míg ha elütünk valakit, akkor az elütött ember vérnyomai szennyezik a hűtőrácsot, de az utcai koszt is felszedi az autó. A koszt egy mosó útba ejtésével bármikor orvosolhatjuk, a horpadásokat pedig a karosszériásnál (Pay N' Spray) tudjuk javíttatni. A ruhánk is folyamatosan koszolódik. Lehetne még sorolni a példákat, de érzékelhető az egész játékra jellemző kidolgozás aprólékossága. Meg kell még említeni a az átvezető animációkat, amelyek készítéséért külön team felelt. A betétek a játék grafikájával készültek, tehát nem előre rendereltek, viszont a rendezés, a dramaturgia, a kamerabeállítások teljesen egy filmet idéznek. Ha összeadnánk az átvezető animációk hosszát, biztos több óra jönne ki. Nem is értem, hogy fért rá ennyi minden egy DVD-re.
A fejlesztők elképesztő energiákat fektettek abba, hogy Liberty City valóban egy élő-lélegző hely legyen. Jönnek-mennek az emberek, élik az életüket, reggel a kezükben van a Starbucksos kávé, amit ha nekik megyünk, kiejtenek, majd elküldenek bennünket melegebb éghajlatra. Gyakran előfordul, hogy valamelyik járókelőnek megcsörren a telefonja, és ha ilyenkor követjük, akkor kihallgathatjuk a beszélgetését. A házak mögött ott a szemetes, amit ha felborítunk, kiömlik a szemét. A tűzoltócsapon kocsival áthajtva gejzírszerűen magasba lő a vízsugár, de a postaládából is szétrepülnek a levelek, miután 80-al nekimentünk. Ezek talán önmagukban nem annyira nagy dolgok, de miután az egész város ennyire részletesen van kidolgozva, az összhatás egyszerűen lenyűgöző. Tényleg úgy érezzük, hogy egy valódi városban vagyunk, ahol nélkülünk is folyamatosan történnek az események. Liberty City egyébként New York hasonmása, aki ismeri a Nagy Alma nevezetességeit, annak számos hely ismerős lesz. Van szabadságszobor, Times Square, Brooklyn Bridge, Flatiron Building, Empire State Building, stb. (a helyszíneknek picit más a nevük, a Central Park az pl. Middle Park) A játékban lehetőségünk van helikopterrel is repülni. Liberty City madártávlatból is lélegzetelállító látványt nyújt. Az autók design-ja szerintem nagyon érdekes. A legtöbb modell egy létező autó alapján készült, és a főbb vonások teljesen azonosak, ugyanakkor egy picit meg vannak változtatva. Vagy kitalált elem kerül bele, vagy egy másik létező autóval van összemixelve. Van Corvette, Maybach, Ferrari, Hummer. Kedvencem a fellelhető legdurvább sportkocsi, ami előlről egy Lamborghini-re hasonlít, de a kipufogói a Pagani Zonda-é.
A hangokról és a zenéről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A szereplők hangját adó színészek profi munkát végeztek, egyszerűen lehetetlen belekötni. Az egész játékot átható szláv akcentus remek hangulatot biztosít. GTA-s szokás szerint a kocsiban váltogathatunk a szám szerint 18 (!) rádióállomás között. Van itt jazz, jamaikai zene, orosz csatorna, rock, és még ki tudja mi minden. Közben reklámok szakítják meg az adást, beszélgetős műsorok. Nem egyszer előfordult, hogy épp tartottam valahová kocsival, és a célállomás előtt lehúzodtam, hogy végig tudjam hallgatni a rádióban menő beszélgetős műsort (The Lazlow Show). Több órát tölthetünk el anélkül, hogy egy számot kétszer hallanánk a rádióban.
A kezelhetőség sokat javult az előző részekhez képest. Az autókat élmény vezetni, persze igényel némi gyakorlást a kézifékes kanyarok megfelelő elsajátítása. A harc is élvezhetőbb lett. Niko most már képest fedezéket használni, és onnan a megfelelő pillanatban előbukkanva osztani az ellent. A célpont-befogást lényegében ötvözték a szabadon célzással oly módon, hogy a bal ravasszal befogjuk a célpontot, és ezt nyomva tartva a célponton belül irányíthatjuk a célkeresztet, így akár lábon vagy fejbe lőhetjük a kiszemelt áldozatot.
Régi nagy bajom volt a GTA sorozattal, hogy egy küldetés gyakran állt abból, hogy egy embert legyen mondjuk John, "A" pontból a város másik végén lévő "B" pontba kell vinni, majd ott elszabadul a pokol, hatalmas lövöldözés kezdődik. Kb. harmadszorra tudjuk megcsinálni, közben minden egyes alkalommal végig kell járni az utat otthonról "A" pontig, ott felvenni Johnt, onnan "B" pontig. Ha nagy szerencsésen túléltem a csatát, akkor utána még Johnt vissza kell szállítani "A" pontba, majd onnan vissza otthonra, és ott save. Nem egyszer történt meg, hogy a visszafele úton véletlenül lekoccoltam egy rendőrautót, aki üldözőbe vett, nem bírtam elmenekülni és mission failed. A fenti példát követve szemléltetem, hogy a játszhatóság mely pontokon javult a negyedik részben. Otthonról indulva lehetőségünk van taxit fogni, és némi pénzért cserébe gyakorlatilag azonnal ott termünk John otthonában (a játék elején még elég drága a taxi, de 6-8 küldetés után már mindenhova ezzel fogunk menni). Az átvezető animációt követően Johnnal közösen újra be lehet szállni egy taxiba, és némi pénzért máris "B" pontban vagyunk. A harcot követően a legtöbb esetben vége is a küldetésnek, és ekkor beindul az automatikus mentés, vagyis nem kell ahhoz mindenképp visszakocsikázni haza, hogy mentsünk. Természetesen van lehetőség otthon is az ágynál menteni, ilyenkor Niko lefekszik egy picit aludni, és eltelik 6 óra. Én alig használtam ezt a lehetőséget a játék során, annyira kényelmes volt mindig az automatikus funkció. Ha mégis vissza kell vinni John-t a harc után, akkor természetesen taxival ez is megoldható. Vegyük most azt az esetet, amikor elhalálozunk a harc során. Egy kórház előtt térünk magunkhoz. A pénztárcánk könnyebb lett néhány dollárral, szimbolizálva felgyógyulásunk költségeit. Kapunk egy SMS-t a mobilunkra, ahonnan egy gombnyomással újrapróbálhatjuk a küldetést. Ilyenkor a fenti példánál maradva hirtelen John háza előtt termünk "A" pontban, az átvezető animáció után, hogy menjünk el "B" pontba. Még egy szót érdemel, hogy mi van, ha visszafele úton véletlenül rendőrnek csapódunk. Persze ilyenkor üldözőbe vesz, de most sokkal könnyebb lerázni a rendőröket, főleg ha csak valami kisebb stiklit követtünk el. A térképen ilyenkor látszik egy kör (wanted area), ezen belül keresnek minket, valamint láthatjuk a rendőrautók helyzetét is. Annyi csak a dolgunk, hogy kikerüljünk a körön kívülre, és egy pár másodpercig ezt követően ne találkozzunk rendőrrel. Minél nagyobb törvénytelenséget követtünk el, a kör annál nagyobb, és annál több rendőr próbál megtalálni minket. Ha menekülés közben belefutunk egy rendőrbe, akkor újból mi kerülünk a kör középpontjába, és megint meg kell próbálnunk kikerülni belőle. Ha valami durva dolgot csinálunk, akkor persze előkerülnek a helikopterek, illetve a különleges egység nagy csapatszállítói is. A fenti példákból látható, hogy a játszhatóság nagyon sokat javult, sokkal játékos-barátabb a játék, így a játékélmény is felhőtlenebb, kevesebb a bosszankodás és az anyázás. Nekem egyedül a páncél-kérdés volt egy picit kényelmetlen. A későbbi küldetéseket már csak úgy érdemes elkezdni, ha body armorunk is van. Picit macerásnak éreztem minden egyes küldetés előtt elmenni a fegyverboltba páncélt venni. Főleg akkor kezdett idegesítő lenni, ha már elhaláloztam a küldetés közben. Ilyenkor a kórházból kijövet az életerőnk a maximumon van, de páncélunk nincs. Taxit kell hívni, el a legközelebbi fegyverboltba, majd a telefonon megnyomni az újrakezdést. Persze az is hülye megoldás lett volna, ha egyből full páncélzatban jövünk ki a kórházból.
A rendelkezésünkre álló fegyverarzenál már ismerős lehet a korábbi részekből. Van itt baseball ütő, kézigránát, pisztoly, uzi, különféle gépfegyverek, sörétes és mesterlövész puskák, stb. A játék legerősebb fegyvere a rakétavető, de ehhez a töltény 5000 dollárba kerül, szóval igencsak meg kell gondolnunk, mire lövöldözünk vele. Érzésem szerint én jópár küldetést zártam rövidre egyetlen jólirányzott rakétával, ahelyett, hogy az egész városon keresztül üldöztem volna valakit.
Az egyjátékos mód története szerintem nagyon jóra sikeredett, tele van jellegzetes és igen szórakoztató figurákkal, és a főhős is a szerethető kategóriába tartozik. Sok embert eltesz láb alól, de mindig jó oka van rá. A sztori hasonlóan a korábbi részekhez úgy alakul, hogy a különböző karakterek folyamatosan ellátnak minket küldetésekkel. A küldetések sorrendjét nagyjából mi választjuk ki, egyszerre általában 3-4 küldetés között válogathatunk. Lesz dolgunk az olasz és az orosz maffiával is, a titkosszolgálattal, korrupt rendőrökkel, írekkel, melegekkel, és még ki tudja kivel. A küldetések változatosra sikerültek, egy percig sem lesznek unalmasak. Sokszor dönthetünk a játékban, hogy a célpontot futni hagyjuk-e vagy sem, de előfordul olyan is, hogy A felbérel, hogy öld meg B-t, B pedig hogy A-t. Ilyenkor nekünk kell eldönteni, hogy a tetőről a mesterlövész puskával kit lövünk le. Ezek a döntéseink nagyban befolyásolják a történet további alakulását. Az alap küldetéseken kívül számos extra küldetést végezhetünk, van itt autóversenyzés, drogfutárkodás, orgyilkolás. Ha ellopunk egy rendőrautót, akkor hozzáférünk a rendőrségi nyilvántartáshoz, és önkéntes bűnüldözővé előlépve, levadászhatjuk a tíz legjobban körözött bűnözőt.
A küldetéseken kívül még számos tennivalót lehet találni. Ebben van segítségünkra a mobiltelefonunk. A mobil a játék nagyon fontos kelléke. Gyakran ezen keresztül kapjuk a küldetéseket, de mi is tudunk hívásokat kezdeményezni. Beállíthatjuk, hogy rezegjen (ilyenkor a kontroller rezgése jelzi a hívást), csörögjön, vagy mindkettő. Előfordulhat, hogy egy tűzharcban éppen a csörgő mobiltelefonunk adja ki a helyzetünket az ellenségnek. A mobiltelefon integrációja nagyon jó ötlet, és remekül sikerült, ha lehet még élőbbé teszi a környezetet. Néha csak úgy felhívnak az ismerőseink, hogy menjük el velük valahova, vagy az egyik ellenségünk hogy halálosan megfenyegessen. A mobilon keresztül tudunk mindenféle extra feladatokat vállalni, pl. benevezni az utcai autóversenykre. Vannak küldetések ahol a mobiltelefon kameráját kell használnunk, és a fényképet MMS-ben kell továbbítani valakinek. Nekem az egyik bosszantó hiba is a mobiltelefonhoz kötődik. Többször előfordult, hogy fontos hívás érkezik, felveszem, de közben megyek tovább az utcán. Ha ilyenkor egy picit nekünk jön egy autó, akkor a beszélgetésnek automatikusan vége szakad és nem tudjuk meg mit akart nekünk mondani a másik.
Fontos eleme a játéknak a személyes kapcsolattartás. Ahogy haladunk előre a sztorival, egyre több embert ismerünk meg. Ezek az szereplők bekerülnek a mobiltelefonunk kontaktjai közé, és ilyenkor lehetőségünk van rá, hogy elhívjuk őket mindenféle szabadidős tevékenységre. Lehet dartsozni, billiárdozni, bowlingozni, de van kabaré és színház is, de lehetőség van csak egy gyors kajára beugrani a közeli gyorsétterembe. Természetesen lány barátaink is lehetnek, akiket interneten vagy személyesen ismerhetünk meg. Őket randira lehet hívni. Miután értük mentünk, megjegyzéseket tesznek a kocsinkra, valamint az öltözékünkre is, sőt azt is kiszúrhatják, ha két egymás követő randin ugyan azt a ruhát viseltük. A randi végeztével lehetőségünk van bepróbálkozni, azaz felhívatni magunkat a lány lakására. Ami ott történik, az már nincs az orrunkra kötve, csak a házat látjuk kívülről és az elégedett hangokat hallani. A barátok és barátnők nem csak színesítik a játékmenetet, hanem a különböző bónuszokat adnak. Életmentő lehet pl. ha jóban vagyunk egy nővérkével, aki szorult helyzetben telefonon keresztül nyújthat életmentő segítséget. Barátkozhatunk sokáig a sitten ült kisemmizett bandavezérrel, aki megbízható harcosokat tud küldeni, ha bajba kerülünk. Az ír családdal pedig azért érdemes jóban lenni, mert telefonhívással robbantható kocsi alá rejthető bombát lehet tőlük kérni, ami számos küldetést tehet könnyebbé. A barátokat nem elég megszerezni, meg is kell tartani őket. Ha elhanyagoljuk a barátainkat, akkor elkezdenek hívogatni, meg SMS-eket küldözgetni, hogy miért hanyagoljuk őket. Egy intenzív küldetés közepén már alig volt életerőm, felhívtam a nővérkét, aki közölte, hogy ha több időt töltöttem volna vele, akkor talán segítene, és letette a telefont. Ez az egész szociális interakció nincs ránk erőltetve. Csak annyit barátkozzunk és csak azokkal, amennyit jól esik. Az egész játékot végigvihetjük anélkül, hogy foglalkoznánk ezzel az egésszel.
A különböző médiumok is szerepet kapnak. A rádióról már volt szó, a szobánkban TV-t is tudunk nézni, ahol számos műsor között válogathatunk. Az ember egy idő után el is felejti, hogy ezek előre megírt dolgok, és elhiszi, hogy ez "most megy" a tv-ben. Az egész város és a környezet kidolgozása annyira részletes, hogy magától értetődő, hogy ha bekapcsoljuk a tv-t, akkor nem egy monoszkópot fogunk látni. Liberty Cityben számos helyről elérhetjük az internetet, elsősorban a TW@T névre hallgató internet kávézóból. Ilyenkor elolvashatjuk az e-mailjeinket (ahová egy csomó SPAM is érkezik), online ismerkedhetünk, vagy szörfölhetünk a weben, még a mobiltelefonukra is vásárolhatunk témákat és csengőhangokat. A készítők rengeteg weboldalt elkészítettek, egy csomó időt el lehet azzal is tölteni, hogy a különböző weboldalakat olvasgatjuk. A legtöbb weboldalt a tv és rádió adásokhoz hasonlóan áthatja a GTA sorozatra jellemző cinikus, mindent parodizáló humor. A rádióban pl. az America's Next Top Hooker (Amerika következő top-prostija) c. tv műsort promótálják (kifigurázva ezzel az amerikában elképesztően sikeres America's Next Top Model-t). A weboldalak között találunk olyat, ami az IKEA-t figurázza ki, de rá lehet találni a Fruit márka oldalára is, ami nyilvánvaló Apple paródia (Think simple, think overpriced), ahol még az új gomb nélküli iFruit Phone is feltűnik, amin nincsenek gombok, nincs vétel, nincs háttértár, csak ego.
Zárszóként annyit tudnék csak elmondani a játékról, hogy aki teheti próbálja ki, teljesen újszerű élmény egy ennyire átgondolt és kidolgozott világban kalandozni. A Grand Theft Auto 4. része egy új szintet teremtett a videó játékok történetében, és csak remélni lehet, hogy még sokan megugorják ezt a szintet a jövőben. Végre egy játék ahol a külcsín nem válik öncélúvá, ahol a következős generációs technológia a valódi játékélményt szolgálja. Ha több ilyen játék születne, akkor nem sírnák vissza az emberek a régi idők játékait (lásd pl. a Wii Store sikerét). Én remélem, hogy a Rockstar ezzel irányt mutatott a többi fejlesztőnek; az ötlet, és a kreativitás nem feltétlenül kell, hogy elvesszen a csillogó-villogó effektrengetegben. Sőt a modern eszközökkel csak szélesednek a lehetőségek!