A God of War széria nekem nagy kedvencem. A régóta sarokban porosodó PS2-t tavaly a God of War 1-2 miatt vettem elő újra. Elkezdtem az első részt, és hiába volt több csillogó villogó grafikájú X360 és PC-s játék is akkoriban, amivel játszhattam volna, egyszerűen csak a God of Warral nyomtam amíg végig nem vittem a két részt. A második részt követő csendet viszonylag hamar megtörte a hír, hogy a főszereplő Kratos PSP-re, majd PS3-ra is megérkezik (nekem szinte csak emiatt kötelező lesz egy PS3 beszerzése előbb-utóbb). Nem olyan régen végre megjelent a PSP-változat, lássuk, hogyan sikerült Kratos legújabb kalandja a remek hangulatú elődök után a Sony marokkonzolján.

    A PSP-s God of War követi az elődöket, és gyakorlatilag maradéktalanul sikerül átültetni a PS2-es verzió monumentalitását, filmszerű jeleneteit, és pörgős játékmenetét. Alapjában véve elképesztő mennyiségű szembejövő mitikus szörnyet kell legyilkolni a lehető legváltozatosabb és legvéresebb módon. Ezt időnként megszakítja egy-egy puzzle, némi Prince of Persia-szerű ugrálós rész, illetve folyamatos bossok és minibossok. A játék attól válik nagyon élvezetessé, hogy nagyon jó a pályatervezés, változatosak a helyszínek, a különböző játékelemek pont úgy váltják egymást, hogy egész egyszerűen sodornak magával az események, az ember mindig úgy van vele, hogy "na még a következő mentéspontig elviszem".
    Mindez meg van fűszerezve egy egész pici RPG-elemmel. A történet előrehaladtával Kratos különböző képességeket és fegyvereket szerez, és a szörnyek megöléséért kapott Red Orbokkal ezeket fejlesztheti. Ilyenkor pl. egy varázslat többet sebez, vagy több ellenfélre hat, vagy egy fegyverrel újabb kombókat lehet előcsalni. Ezzel gyakorlatilag sosem lesz unalmas a játék, mindig van újabb kipróbálandó dolog. Említésre méltóak még a különböző hihetetlenül véres és fantáziadús kivégzések. A mozdulatsor elkezdéséhez a szörnyek életerjenék viszonylag alacsonynak kell lennie. Ilyenkor a szörny feje fölött megjelenik a kör gomb grafikája és ha ekkor megnyomjuk a kört, akkor elkezdődik a kivégző mozdulatsort. A feladatunk itt nem más, mint a képernyőn megjelnő gombokat a megfelelő ütemben nyomogatnunk, egy ritmus-játékhoz hasonlóan. Ha elég jól teljesítettünk a jutalmunk egy különösen kegyetlenül és látványos módon kivitelezett kivégzés (pl. a küklopsz szemébe mindenféle szaltókat követően lábbal beletaposott kard). Az így másvilágra küldött szörnyek több Red Orbot hagynak maguk után, mint a hagyományos henteléssel megölt társaik.
    Az irányítást hamar meg lehet szokni, a harc nagyon élvezetes - Kratos kombói most is állati jól néznek ki, a varázslatokat is könnyű előhozni, én a nehézséget is pont megfelelőnek találtam. A hangok remekek, ezt a játékot vétek PSP-n fülhallgató nélkül a gyári hangszórón játszani, annyira jók az effektek és a zenék is. A grafika egész egyszerűen lélegzetelállító, szerintem az eddigi legszebb PSP-n felveszi a versenyt a PS2-es God of Warral, ami nagy szó egy hordozható konzol esetében. A framerate is végig stabil, nem szaggat be a játék, ami bravúrnak tekinthető a programozóktól. A játék egyébként 333 Mhz-re emeli a PSP gyárilag 222 Mhz-es órajelét ami azt eredményezi, hogy picit kevesebbet bír a PSP aksija, mint azt a korábbi játákoknál megszokhattuk.
    Egyetlen igazán komoly negatívum van a Chains of Olympusszal kapcsolatban, ez pedig a rövidsége. Én 5 óra 40 perc alatt végeztem a játékkal normál nehézségen - el sem akartam hinni a főellenségről, hogy az nem csak egy pálya végi boss. A végigjátszást követően persze megnyílik egy új nehézségi fokozat, és egy "challenge mód", amiben pl. olyanok vannak, hogy 20 szörnyet kell likvidálnunk anélkül, hogy ők egyszer is megütnének minket. Ez talán még egy pár órát hozzáad a játékhoz, de az tény, hogy ha mondjuk naponta fél órát nyomjuk a buszon oda, felet vissza, akkor elképzelhető, hogy kevesebb, mint egy hét alatt a végére érünk.

    Összességében nekem nagyon tetszett a God of War: Chains of Olympus. Nagyon nagy teljesítmény, hogy az asztali konzolon futó God of War-széria szinte valamennyi erényét sikerült megtartani a PSP-s változatban, rövidsége ellenére is bátran ajánlom mindenkinek a sorozat előző darabjaival együtt.
    Egyébként most, hogy gyenge a dollár, én a PSP-s változat végigjátszását megünnepelve egy ilyet (ld. jobbra) rendeltem magamnak az Amazon-ról. Méltó dísze lesz a szobámnak.