Geometry Wars: Galaxies (Wii/DS)
Osztályzat: Jó
Műfaj: Űrhajós lövöldözős
Korosztály: 3+
Nyelvigény: Nincs
Nehézség: Profi
Beletanulási idő: Rövid
Kifáradási idő: 15-20 perc után már felléphetnek szemfájdalmak
Ár: 9.900,- (Wii, Gamepark)

Ami jó: Baromi sok pálya van benne; sokszoros újrajátszhatóság; igazi retro feeling
Ami rossz: Rövid idő után is szemrontó; iszonyatosan nehéz - és nincs könnyű üzemmód

    E játék elődjét a PC-sek már tavaly óta, Xboxosok pedig akár 2003 óta ismerhetik, amikor is az eredeti Geometry Wars a Project Gotham Racing 2 c. autóversenybe épített külön kis minijátékként jelent meg. Szokásunktól eltérően egyszerre fogjuk megnézni a Wii és a DS változatot, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy néhány különbségtől eltekintve ugyanarról a játékról van szó.

    Az alapok rendkívül egyszerűek. Adott egy játéktér, egy pályánként különböző alakú kerettel rendelkező rács, mely behatárolja a mozgásterünket, körülötte a sötétlő űr. A rács közepén csücsül C betű alakú űrhajónk, mellette a még kisebb kisegítő automata űrhajó, jelen pillanatban nem csinál semmit. Meghitt, nyugodt, barátságos. Dőljünk hátra, vegyünk mélyen levegőt. Hmmmmm.
    Aztán azonnal kezdjünk el lőni mert hirtelen a semmiből felénk száguld egy tucat űrhajó! Egy irányba lövünk, tizenkét irányból jönnek, menekülési stratégia nincs, nem baj, bízzuk a véletlenre, oldalra ki, gyorsan ellentétes irányba visszalőni, mielőtt irányt váltanak, huh, oké. Hol is tartottunk, meghitt, nyugodt, bará... hopp, százan jönnek, közben fekete lyuk, bevonzza az összeset, deformálja a teret, mi meg a kettő között, mindenhova lövünk, egyik manőver, másik manőver, a képet már beteríti a sok lövés, robbanás, pontszám, hoppá az ott micsoda kicsi és erre jön, bumm. Vége.
    Valahogy így kell elképzelni egy pályát a Geometry Warsban. Az egész tényleg olyan, mint egy hetvenes évek végén készült játéktermi űrhajós játék. Ahogy a Rise of the Videogame egyik szakértője fogalmazott, ebben a korszakban a hidegháborús félelem, a "mindkét oldal veszít" gondolata itatja át az egész szórakoztatóipart, és ez rányomja a bélyegét a játékokra is: bármilyen ügyes vagy, bármennyi pontot érsz el, a játék vége mindenképpen az, hogy veszítesz, hiszen az egyetlen lehetséges befejezés az utolsó élet elvesztése utáni game over. Ez a játékelem meglehetősen frusztrálóvá teszi a játékot annak ellenére, hogy a Geometry pályáiban mégiscsak vannak ponthatárok, amik után medálokat kapunk, és a harmadik, aranyszínű medál megszerzése az adott pálya elvégzésének tekinthető.

    Ha eljutunk odáig. Férfiasan bevallom, hogy talán egy pályán, a legelsőn sikerült arany medált szereznem, a többin maximum ezüstöt, vagy bronzot, vagy semmit. Ez nem baj, csak azért érdekelne a többi pálya is, ezeket viszont pénzért, egyre több pénzért tudjuk csak elérhetővé tenni, és sok pénzt csak medálok szerzésével tudunk szerezni. Iszonyatosan nehéz egy játék, főleg a pontszerzési rendszer miatt. Egy geometriai forma (ezek ellen harcolunk ugye, innen a cím) lelövése típustól függően ér valamennyi, kevés pontot. Ha lelőttünk egy ilyen valamit, az maga után hagy egy kis fényes geomot, ami a pénz megfelelője (a medálokért is geomokat kapunk), magán a játékon belül pedig a pontszámunk szorzóját növeli, 1-gyel. A maximum 150 bigyót ha összeszedtük, akkor már értelemszerűen jó magas pontszámokat lehet kapni egy-egy ellenfél likvidálásáért. Na de addig persze el kell jutni, és mivel egy bármilyen ellenséges dolog érintése azonnali halált jelent és ilyenkor mindig visszaesik a szorzónk 1-re, kezdhetjük elölről az építgetést. Már a korai pályákon is sokmillió pontot kell elérnünk egy aranymedálhoz, vagyis látható, hogy nagy gyakorlottság, nagy odafigyelés és villámgyors reflexek nélkül esélyünk sincs.
    Öröm az ürömben, hogy van egy kis mellékhajónk. Ő automata, vele nem kell foglalkozni. Annyiban csak, hogy egyrészt ne nézzük ellenfélnek (ez velem már sokszor megtörtént amikor annyi lövés meg hajó volt a képen hogy nem tudtam mi micsoda, és a saját segítőmet ellenfélnek nézve menekültem bele valamelyik másik, tényleg ellenséges hajóba), másrészt a pályák előtt gondosan ki kell választanunk, melyik fajtát visszük magunkkal arra a pályára. Van, amelyik arra lő, amerre mi, van amelyik velünk ellentétes irányba, van ami az ellenfelek által eldobott geomokat gyűjti össze, van amelyik körülöttünk köröz, van amelyiknek kis gépfegyvere van, van amelyik megpróbálja elcsalni az ellenfeleket, szóval elég sok fajta van. Alapjáraton mindegyikük elég gyenge, fejleszteni kell őket azzal, hogy használjuk őket, és különböző tapasztalati pontokat kapnak a pálya végén attól függően, hogy meddig bírtuk a pályát, aztán 100 pontonként lépnek egy szintet.

    Ennyit a hasonlóságokról, nézzük a Wii és a DS közti különbségeket. Az egyik különbség az irányításban van. Az mindkét játéknál ugyanaz, hogy különböző irányítást kap a mozgás iránya és a lövés iránya. Wiinél a Wiimote-ot és a nuncsakut egyszerre használjuk, a nuncsakun levő joystickkel (-kal?) irányítjuk a hajónkat, míg a Wiimote-tal a képernyőre célozva mutatjuk az irányt, amerre a hajónk lő. A DS-nél a nyilakkal tudjuk irányítani a hajót, az érintőképernyőn pedig a lövésirányt. A DS-nél talán egész picit könnyebb emiatt az irányítás, viszont az életmentő szuperbomba, amiből hármat kapunk a pálya elején (jó esetben, mert nem minden pályán kapunk), és ami szorult helyzetben aktiválva az összes képernyőn levő ellenfelet elpusztítja, jobb híján az L vagy R gombbal aktiválható, ami viszont kevésbé esik kézre, mint a Wii esetében a B gomb a Wiimote alján.
    A grafikában persze szintén van különbség: a Wii viszi a szép neonszínű effekteket, amik tök jól néznek ki, viszont zavaróak, amikor rengeteg robbanás meg miegymás van a képen. A DS kicsit talán átláthatóbb, viszont a kisebb képernyő miatt kevésbé látjuk át a játékteret - ami viszont nem feltétlenül baj mert legalább kisebb helyre kell figyelni.
    Az utolsó érdekesség, hogy az extra tartalom úgy működik a játékban, hogy az utolsó galaxist (pályahalmazt) úgy tudjuk megnyitni, hogy Wi-Fin összekötjük a Wii és a DS változatot. Mivel azonban a fenti különbségeken kívül teljesen ugyanaz a két játék, nem tudom, ki fogja megvenni mind a két változatot. Vagy majd olyan lesz mint régen a Coca-Cola kupakgyűjtő akció, "keresem az 5.000 Ft BAL feliratút", keressük majd a DS-hez a Wiiset. Végülis születhetnek így barátságok.
   
    Tudom, rengeteg negatívumot soroltam fel a Geometry Wars: Galaxiesről, és ezek tényleg negatívumok, maga a játék mégis jó, amíg nem idegesít. Az alapötlet jó, jó a zene, izgalmas, meg minden. Ha nem lenne ennyire nehéz már az elején is, vagy lenne benne könnyű üzemmód (ha már ennyit vesződtek a rengeteg pályával, ami a Galaxiesba került, gondolhattak volna erre is, amikor a kifejezetten családi pozicionáliású Wiire és DS-re fejlesztettek), már áttenném a nagyon jó vagy a zseniális kategóriába.