Gémeskút

Another Code: Two Memories

Osztályzat: Elmegy
Műfaj: Point & click kaland
Korosztály: PEGI 7+
Nyelvigény: Középfok
Nehézség: Kezdő-középhaladó
Beletanulási idő: rövid
Ár: 8-10 000 Ft

A Trace Memory néven is futó játék indította a point-and-click kalandjátékok kézikonzolos reneszánszát, vagy legalábbis az első címek között volt - Day of the Tentacle-ön felnőtt lelkünk már ettől örvendezhetne, csakhogy a program messze nem mentes a kezdeti nehézségektől... ami egy lassan huszonsok éves műfaj esetében meglehetősen gondolkodóba ejtő.

Bevallom, hogy anno az Another Code-ot vettem meg a vadiúj DS-em mellé, és nem a Nintendogzot vagy valamelyik agytréner játékot, pedig akkor kaphattam volna tappancsos kézitáskát vagy egyéb reklámcuccokat. Kétféle dologra vágytam ugyanis igazán kézikonzolon: japán RPG-kre és point-and-click ("Lucasarts") kalandjátékokra. Lássuk csak...

Az első benyomások igazán kedvezőek: a két képernyő egyikén szép prerenderelt helyszínek, a másikon felülnézetes 3D-ben szaladgál fel-alá a főhős. Eleinte kicsit a Mystre emlékeztetett a statikus képek váltogatása, hangulatban is: sok zöld, sok rejtély. (Ennyiben ki is merült aztán a hasonlóság - aki mindenáron olyasmire vágyik DS-en, hamarosan megjelenik a Myst első részének konverziója, ruházzon be inkább arra. Reméljük, nem szúrják el annyira, mint a Settlers 2 átiratát!)

A párbeszédeknél kellemesen megrajzolt, diszkréten anime stílusú karaktereket láthatunk; összességében is szép és harmonikus az Another Code vizuális megjelenése. A történet kissé klisésen indul (Sötét múlt!! Vááá!!), és sajnos a későbbiekben sem válik különösebben összetetté és magával ragadóvá, ami egy kalandjátéknál nagy hiba. Vagy legyen humoros, mint a már említett Day of the Tentacle (újabban a Sam & Max sorozat), vagy rejtélyes és bonyolult; nincs olyanféle harmadik út, hogy se egyik, se másik. Ezt a fejlesztők szemlátomást tudják maguk is, mert a következő DS-es címük, a Hotel Dusk Room 215 hibátlanul bepozicionálja magát a második kategóriába. Akkor itt miért nem sikerült ugyanezt elérni?

Négy, legrosszabb esetben hat óra játékidő után kiderül, amikor kissé meghökkenve nézzük végig a megnyerést. Igen, az Another Code ennyire rövid. Ez nem epizodikus-letölthető kategóriában, hanem teljes árú kazettánál megbocsáthatatlan; és ha belegondolunk, mit láttunk eddig, rájövünk, hogy leginkább egy techdemóról van szó. Az Another Code bemutatja, milyen kalandjátékokat lehet DS-re írni, mennyi van a hardverben grafikailag és technikailag. Sok, és a készítők mindenre gondoltak - ijesztően kreatív rejtvények használják ki a kis Nintendo olyan lehetőségeit, mint például hogy össze lehet csukni (ne röhögjetek, komoly), de a zeldás "fújjunk rá a gépre" trükköt sem a Nintendo házi fejlesztőcsapata ötlötte ki először.

Sajnos ebben ki is merül a játék - nem történethez írtak fejtörőket, hanem szemlátomást fordítva; amikor pedig kifogytak a ravaszságból, be is zárt a bazár. Az Another Code leginkább arra jó, hogy egy játékipari befektető megnézze és rájöjjön, hogy bizony a DS kalandjátékokba (illetve lehetőség szerint eme konkrét program fejlesztőibe) zsákszámra kell a pénzt önteni. Ez azóta meg is történt, mi pedig örülünk, de nem értjük, miért kellett a felhasználókból ezért a teljes árat kifacsarni... nem így képzeljük a tisztességes piaci magatartást, de sajnos nem az Another Code az első a játékipari fellendülést meglovagolni tervezett félkész vagy nyúlfarknyi termék (Super Fruit Fall, valaki?). Talán a WiiWare márciusi indulásával áttevődnek az ilyenfajta apróságok oda legalább a Nintendo platformokon, erre már most is több jel mutat.

Ha valaki hosszabb kalandjátékra vágyik, az ne pártoljon el a Nintendótól: hamarosan bemutatjuk a Cing következő programját, a fentebb említett Hotel Dusk Room 215-öt, Wiin pedig a Capcom nevéhez fűződő Zack & Wikiről fogunk írni - ez utóbbi talán az első igazán jó olyan cím Wiire, ami nem a Nintendo saját belső fejlesztése.