Az elmúlt hónapokban több magyar nem-számítógépes magazinban is volt Wii-ajánló, amit szerencsétlenségére olyan cikkíró követett el, aki szegénykém hírből sem hallott a szerkezetről. Így általában az történik, hogy külföldi szöveget próbálnak magyarítani, több-kevesebb sikerrel. Most megint belefutottam egy ilyen cikkbe, ami tipikus volt a fenti szempontból. Olyanokat írt, hogy "bár a Wii grafikában messze alulmarad a többi konzolhoz képest", meg hogy "hát a controller, vagyis az irányító egység az megpróbálja értelmezni hogy milyen mozdulatot csinál a játékos és akkor valami olyasmit látunk a képernyőn", meg hogy "hát a valódi mozgást azért nem pótolja, de a Wii Sport akár még jó is lehet". Nem hízelgő szavak, és messze is járnak a valóságtól, mégis számos sajtótermékben látom újra és újra őket kis hazánkban.
    Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor elem- és filctollvásárlási céllal betértem a budai Mammut bevásárlóközpont Saturn nevű félelmetes elektronikai óriásüzletébe. Gondoltam, ha már ott vagyok, akkor a játékosztályon megnézem, igazak-e az olyan rengeteget hangoztatott állítások a Wii mindenkori alacsonyabb értékeire. Úgyhogy berájtam az üzletet és kipróbáltam, milyen működés közben egy Playstation 3 vagy egy Xbox 360, illetve melyik konzolra milyen játékok kaphatóak ebben a nagy üzletben. A cikk végén mindent összesítve megpróbálom felvázolni, hogy csak ez alapján a szubjektív szempontrendszer alapján milyen konzolt érdemes megvenni ma Magyarországon.

    Az Xbox 360-nal kapcsolatos első élményem az volt, hogy rengeteg gomb van a kontrolleren, ami a Wii egyszerűségéhez szokott kezemnek most bonyolultságot jelentett. Ha elsőre játszanék konzollal, biztosan idegenkednék az ennyire bonyolult kiosztástól. De ugorjunk a játékélményre. A Need for Speed ProStreet volt betéve, aminek azért örültem meg, mert már DS-re és Wii-re is kipróbáltam, ezért volt összehasonlítási alapom. Persze egy játékteszt nem játékteszt, de azért az feltűnt, hogy a következő generációsnak becézett grafikai teljesítmény azért messze van attól, ahogyan azt reklámozzák, hogy a Wiihez képest így meg úgy. Bár itthon kis CRT tévén játszom a Wiivel, ott pedig nagy képernyős HD meg LCD meg tudomisén milyen TV volt rákötve a konzolra, szinte semmi különbséget nem láttam a Wii és az Xbox 360 által adott grafika között az olyan nüanszokat kivéve, hogy az autók kicsit jobban visszaverték a fényt, kicsit több volt az atmoszférikus effekt, és kicsit élethűbbek voltak a színek. Persze nem akarok elhamarkodottan nyilatkozni, hiszen ennél sokkal több játék van Xboxra és biztosan van, ami jobban kihasználja a grafikai teljesítményt, mégis, összességében nekem az nyert, hogy mennyivel pofonegyszerűbb és mókásabb Wii-vel irányítani egy játékot, mint ezzel a rettenetesen sok gombbal, bármilyen is a grafika.
    Pár lépéssel arrébb egy Playstation 3 is ki volt téve, kosárlabdás sportprogrammal (nem tudom hogy az NCAA March Madness vagy a College Hoops 2K7 volt). Komolyan, megemelem a kalapom, gyönyörűszép a grafikája, minden emberi izom, csont, bőr a helyén van és úgy mozog, ahogy kell, majdnem mintha élő embereket néznék. Majdnem, mert mimikájuk még mindig nincs az amerikai szuperkosarasoknak, és fókuszálni sem fókuszálnak, az arcuk halott. Furcsa, hogy mindig ezt hagyják ki, de ez már évek óta problémám rengeteg játékkal (és inkább az amerikaiakkal, mint a japánokkal, akik mintha erre jobban odafigyelnének). Na de aztán maga a játék. Szaladok, szaladok, magától pattogtat a fickó, aztán nyomok egy gombot, rádobja a palánkra, és persze hogy bemegy, mert úgy van beprogramozva. És a Wii után egy ilyennek nekem már semmi értelme nincsen, nem érzem úgy, hogy ott lennék, benne lennék, én csinálnám.

    Szóval grafikai téren arra jutottam, hogy bár a statisztika statisztika, meg valóban erősebb a hardvere a másik két gépnek, nem arról van szó, hogy a Wii grafikája jobb lenne a többiekénél, hanem hogy elég, mert egyszerűen nincs szükség az ennyire jó grafikára, ha az csorbítja a játékokat. És általában csorbítja, folyton azt hallani a "következő generációs" játékokról, hogy gyönyörű, lélegzetelállítóan szép, de maga a játék rossz és unalmas (az Assassin's Creedről írták nemrégiben ezt sokan), vagy gyönyörű, lélegzetelállítóan szép, de iszonyatosan rövid a játék (ez a kritika pedig a Heavenly Swordot érte). Ha pedig pénzre lefordítva arról van szó, hogy kiadok tizenöt-hét ezer forintot valamiért akkor nekem az a fontosabb, hogy ezért egy jó játékélményt kapjak úgy, hogy azt sokáig tudjam élvezni. Ha jó a játékélmény de rövid ideig tart, nem éri meg a pénzt.
    Maradék időmben még gyorsan felmértem a kapható játékok skáláját. Eddig mindig célirányosan vásároltam, úgyhogy most szembesültem először azzal, hogy mennyire siralmasan alacsony a jó játékok aránya. Felkötheti a gatyáját, aki jó játékot szeretne vásárolni, ugyanis a bármilyen konzolhoz kapható játékok több, mint fele filmekhez kiadott borzasztó licenszjáték, vagy negatív toplistás termék. Majdnem minden "borzalmas" kategóriánkban szereplő játékot megtaláltam, és számos olyat, ami olyan rossz, hogy mi ki se mertük próbálni. És az egyszeri laikus vásárlónak semmi, de semmi fogódzója nincs, körülbelül olyan szinten tartanak a játékospolcok, mint a SPAR-pénztáraknál a DVD-polcok: egy-két gyöngyszem megbújk közöttük, de a többi ócska B-film.

    Összességében azt a meglepő következtetést kellett levonnom, hogy Magyarországon egyáltalán nem érdemes asztali konzolt vásárolni. A PS3 gyönyörű de rettenetesen drága és rossz az ár-érték aránya, az Xbox360 pedig már jobb de még mindig nem magyar pénztárcához van szabva annak ellenére, hogy sok jó játék van rá (mások szerint legalábbis :). És bármennyire is szeretjük az innovatív, mozgásos, aranyos, családi stb. játékokat, amik remek társasági szórakozást nyújtanak, őszintén nagyon kevés jó játék jelent meg Wiire Magyarországon, ha csak tizenötöt mondok, még akkor is lehet, hogy sokat mondtam. És a 70 ezer forint 13-16 ezer forintos átlag játékárral még mindig túl nagy kiadás egy átlagos háztartásnak.
    Végkövetkeztetés? Vegyünk DS-t. Tényleg. A kis kézikonzol az egyetlen, aminek a alapgépe megfizethető áron, 40 ezer forintért kapható itthon is, a játékai 15-18 ezer helyett 9-11 ezer forintba kerülnek, és (a Gamepark játéklistáját végigtekerve) több tucat megbízhatóan jó játék kapható rá, amik általában kellően hosszúak is. Csak néhány példa: a Dr. Kawasima's Brain Traininget már jó három hónapja folyton előveszem, a New Super Mario Bros.-t továbbra is a valaha készült egyik legjobb két dimenziós platformjátéknak tartom, a Phoenix Wright első része teljesen magába tudott szippantani, még az Advance Wars is sokáig lekötött pedig nem a kedvenc műfajom. És aztán vannak játékok amikről még nem írtunk, pedig jók, a két Castlevania játék, a Metroid Prime Pinball, a Super Princess Peach, a Wario Ware Touched!, satöbbi satöbbi.
    Persze ha van rá pénzünk akkor a fentiek nem érvényesek. :)