Kezdeti lelkesedésem után, hogy de jó, flipper, és de jó, részben magyar fejlesztés, csalódtam ebben a játékban, mikor néhány hónappal ezelőtt belefutottam itthon. Gyerekkoromban imádtam a húszforintos flippereket amikbe néha belebotlottam az ország különböző pontjain, a számítógépes flipperek esetében pedig a svéd Digital Illusions játékai, a Pinball Fantasies vagy a Pinball Illusions voltak abszolút kedvenceim, legutóbb pedig a Pro Pinball: Big Race USA tudott hónapokig lekötni. Ezek a remekül megtervezett klasszikusok a valódi flipperasztalokra hasonlító számítógépes flipperek voltak, de sok olyan is megjelent, amikben a játéktáblák a valóságban megvalósíthatatlanok, alternatív vagy nem is tudom milyen flippernek lehet ezeket nevezni. Ehhez a fajtához tartozik a Flipper Critters is, ami egy gyermeki fantáziavilágot próbál teremteni a játék hátteréül. Az ötlet jó, a figurák aranyosak (a borítón legalábbis), de aztán az alapvető dolgokon, a pályaszerkezeten, a grafikán, a kezelhetőségen, a játék élvezhetőségén csúszik el, meg az idegesítő hibákon.
    A játék teljes 3D grafikát ígér, amit ugyan stimmel, de lehet, hogy mégsem kellett volna. Lehet látni az olyan játékokban, mint a Final Fantasy III vagy akár a nálunk is tesztelt Need for Street ProStreet, hogy nagyon szép három dimenziós grafikára képes a DS, a Critters grafikája viszont valahol a 1996-1997es időket idézi. Ennek két oka lehet: vagy nem véletlen, hogy más játékok nem alkalmaznak két képernyős 3D grafikát, mert a DS ezt nem bírja elég szépen megcsinálni, vagy pedig egyszerűen nem fektettek elég munkát a grafikába. Ez pedig azért rossz, mert ha nem egységes és érthető a grafikai koncepció, a játéktér sem lesz érthető. Nézzétek meg a bal képet, nem egyértelmű, hogy mi hol van, mi milyen magasan van, min lehet gurulni, és mi az, amibe beleütközöl.
    Sajnos nem csak a grafika átgondolatlan. Kicsit szerepjátékosra véve a figurát a különböző mesebeli állatok körül bontakozik ki történet, melyben főhősünk a képen látható cica-tigris-akármi, és kvázi-barátja a majom, aki pedig a golyóként funkcionál. Viszont folyton megszakítja a játékot a történet, hogy aztán váratlanul folytatódjon, ilyenkor csak a reflexeinkben bízhatunk. A játék elején olyannal is találkoztam, hogy a felső képernyőn megjelent egy tájékoztató felirat talán valami elérhető bónuszról, vagy hogy hova kell lökni a labdát. Igen ám, de miközben ezt írta (és én elkezdtem olvasni, gondolván hogy mint más flipperekben addig leáll a játék amíg információ van), ment tovább a játék és egy másodperc alatt ki is esett alul a golyó az alsó képernyőn.
    Sok különböző, egymásba nyíló táblára oszlik a játék, ahogy az az ilyen flipperekben szokás, viszont ezek nagy része nagy üres terekből áll és csak egy-két irányba tudjuk továbbküldeni a golyónkat - már csak azért is, mert az ütők nagyjából mindig pontosan ugyanoda küldik a labdát. Flippereknél az egyik legfontosabb szempont a fizika: mennyire hiteles a golyó mozgása, gravitációja, mennyire jól vannak elhelyezve az ütők, mekkorák, és mennyire jól van beprogramozva, hogy az ütők mely része hova löki a golyót. Teljesen jól látszik, hogy ezeket az alapvető szempontokat nem figyelték a készítők, az ütők kicsik, az irányok nem lettek kitalálva, összességében átgondolatlan a pályatervezés. Volt egy pálya amin percekig ment a labda körbe-körbe-körbe, mert volt két rámpa volt egymás mellett, az ütő mindig a külsőre lökte a labdát, ami körbement, vissza az ütőre. Halálra untam magam, amíg sikerült a megfelelő helyre ütnöm.
    Újszülöttnek minden vicc új, így aki első flipperével találkozik, amikor a Flipper Critterst kipróbálja, lehet, hogy mindez nem tűnik fel neki, és élvezhető, aranyos kis játéknak tartja majd. Oly sok év flippertapasztalat alapján mindenesetre én nem ajánlom, inkább azt kérem, várjátok meg az összehasonlítási alapot, mert az általam nemrég felfedezett, szintén DS-re készült és itthon jelenleg is kapható Metroid Prime Pinball egy nagyon jó példa arra, hogy hogyan kell ma jó flippert csinálni kézikonzolra.