Tyrian 2000
Értékelés: Ugyanaz, mint Marcinál

Nem tudtam megállni, hogy ne írjak külön cikket én is a Tyrianről. Miért? Mert korának, a kilencvenes évek közepének a legjobb űrhajós lövöldözőse, és talán a legjobb DOS alá készült ilyen műfajú játék. És amiért az: a legtöbb játékelem, ami mellékes is lehetne, mint máshol, de nem az.


Minden általam eddig látott hasonló játékot latba vetve a Tyriannek van a legbonyolultabb és leghosszabb története, melyet vagy követünk, vagy nem. Igazából nem kötelező minden pálya előtt elolvasni a birtokunkba kerülő üzeneteket, amit a játék többi szereplőjétől olvasunk, de ezek amellett, hogy árnyalják a sztorit, gyakran olyan színesek és viccesek hogy vétek kihagyni őket. Egyrészt ezek között is számos titkos van (különböző kisebb-nagyobb űrhajók vagy tereptárgyak lelövésekor tehetünk láthatóvá ilyen üzeneteket tartalmazó Data Cube-okat, vagyis adatkockákat), másrészt még csak az internetspam hajnalán jártunk, amikor Jason Emery (a programozó és pályatervező) és Alexander Brandon (a történet és a zene szerzője) már olyan jövőt prognosztizáltak, ahol még a hiperfejlett intergalaktikus űrhajók korában is folyton kapjuk a különböző bolygókra invitáló utazási ajánlatokat, őrült ételek és filmek reklámjait.

Maga a történet, amit csak ezekből az adatkockákból tudunk összeállítani, szintén lenyűgözően bonyolult. A játék 1995-ös eredeti három epizódja még érthető és logikus krónikája egy korrupt csillagközi nagyvállalatnak, a Microsolnak, ami a Tyrian bolygón bányászható gravitációs érc haditechnikára használatával akarja átvenni a szektor irányítását. Főhősünk, Trent Hawkins, természetesen akkor csöppen a történetbe, amikor haverja erről tudomást szerez és kisvártatva meg is ölik érte. Ennek következtében Trentnek menekülnie kell a Tyrianról (épp akkor, amikor szüleitől kap levelet, hogy milyen rendes okos fiú, hogy a Microsol vállalatnál dolgozhat, és hogy a papa is épp most kapott ott állást). Itt kezdődik a bolygóról bolygóra menő hajsza, ahol először minket üldöznek, aztán a második-harmadik epizódban már mi üldözünk :)

Történet szempontjából leginkább csak ez az első három epizód követhető: a negyedik részen már látszik, hogy az eredeti rendszerhez csatolt új elem, már teljesen felborul a sztori, és kapkodhatjuk a fejünket, hogy ki, mi, hova, miért, az ötödik rész pedig ennek is a hatványa. Emlékszem, amikor egyszercsak a birtokomba jutott egy űrhajó, aminek a leírásában az szerepelt, hogy hát ez egy módosított űrhajó amit Trent a jövőből hozott vissza, amikor másodszor győzte le Vykromodot. De mikor is? Hogy kapott magától űrhajót a jövőből? Ki az a Vykromod? Mi van?? Aztán kifundáltam, hogy Vykromod valahol a második epizód környékén volt egy ellenséges sötét csuklyás valaki, de a többi így is tömény homály. Mondjuk a negyedik rész végefelé beálló őrületet, amikor az utolsó pályák főellenfelei hatalmas orrok, fülek és egyéb furcsaságok lesznek, elég nehéz is történettel megindokolni. (És akkor még nem jött az ötödik epizód! :)

Na de ez ne bátorítson el senkit a játéktól, mert egyébként tényleg kitűnő darabról van szó. A legjobb benne a történet-módnak az a funkciója, hogy egyrészt minden pálya után lehet menteni, azaz a rövid napi ötperces időtöltés kategóriájába is simán belefér a Tyrian, másrészt pedig gyakorlatilag örök életünk van, ha az egyik konfigurációban nem sikerült a pálya, akkor simán újrakezdhetjük egy másik összeállításban. Ugyanis útközben az idegen hajók lelövéséből szerzett illetve egyéb módon összeszedegetett pénzünkből vehetjük a Marci által írt rengeteg fejlesztést: hajót, központi fegyvert, oldalfegyvert, külön bal-jobb kiegészítő fegyvert, pajzsot, motort, stb. és nem kerül külön pénzbe ezeket lecserélni, vagyis szabadon válogathatjuk magunknak össze a számunkra legmegfelelőbb összeállítást. És aztán mindegyik fenti kategóriában, főleg a fegyvereknél, több tucatból válogathatunk, mindig attól függően, hogy melyik pályán járunk, illetve ha titkos pályát találunk úgy ott titkosabb, egyedibb, őrültebb cuccokat is vehetünk. Nem is tudom például hogy csináltam még kilencvenakárhányban, első DOS-os végigjátszásomkor, hogy egy Supercarrot nevű répahajót szereztem magamnak, amit hatirányú hotdoglövővel sikerült felszerelnem. Bizarr.

Egy dologról nem esett még szó, a futtatásról. Régi DOS-os játék lévén nem egyértelmű a működése, arra külön fel kell hívni a figyelmet, hogy a Marci által belinkelt zip fájlban mindegyik fájl írásvédettre van állítva, ezért azokat kijelöléssel át kell állítanunk, mielőtt elindítjuk a játékot, ugyanis anélkül nem fog működni. A másik dolog, hogy bár a Tyrian 2000-et már Windows alá fejlesztették, vagyis Windows alatt is elindul, a konfigurációs programjában választható hangkártyák már rég nem léteznek, ezért Windows alatt csak elég nehezen fügjuk tudni beindítani a hangot, ha sikerül egyáltalán. Legjobban tesszük ezért, ha beszerezzük az ingyenes DOSBox programot, ami egy Windowsos alkalmazás, ami úgy csinál, mintha DOS lenne, ezért bármilyen régi DOS-játékot tudunk rajta futtatni (na jó, nem az összeset, de nagyjából mindet, és a Tyrian is kifogástalanul működik).