A nagyképernyős, nagykonzolos változatot az Index már letesztelte, gondoltam én kipróbálom a kézikonzolos változatot. Már csak azért is, mert a 3 dimenziós autóversenyek eddigi kézi átiratai elég szörnyen sikerültek (főleg a Gameboy Advance-osak, brr). A rövid tesztünkből kiderül, a ProStreet sok mindenben javít az elődein, de azért még mindig messze van az igazitól.

   A DS határozott előnye hogy képes valódi 3 dimenziós grafikát generálni. Ez végre elviselhetővé teszi a képet, ugyanis a Gameboy Advance idejében még csak mű-3D hatást tudott kelteni a gép, ami általában helyből megölte az ilyen típusú játékokat. Nem így a ProStreetnél, ahol már valóban 3 dimenziós autókkal száguldozhatunk valódi 3 dimenziós pályákon.
    Ami ugyanakkor már nem menti meg a játékot a hátulütőitől. Számomra a Need for Speed sorozat abszolút kiemelkedő darabja a Most Wanted, hatalmas nyitott világával és határtalanul izgalmas rendőrös üldözéseivel. Hát ezekben egyik sincs. Egyszerű körkörös pályák vannak amiben más autókat kell legyőznünk versenyben. Nincs ezzel semmi gond, de nem teszi többé a játékot a szokványosoknál. A régi játékokban imádtam a nagy bejárható teret, ebben sajnos csak a versenyek közül választhatunk, ami az elején hat versenyt jelent ugyanazon a pályán. Ráadásul ebből kettő az úgynevezett drag race, vagyis gyorsulási verseny, amiben mindent manuálisan kell csinálnunk, egyszerre rengeteg dologra odafigyelni, felpörgetni a kerekeket, közben vigyázni a motor túlhevülésére, aztán meg tizedmásodpercre bemérni az indulásunkat - persze ha fél tizedmásodperccel indulunk el a kötelezőnél, máris az egész versenyt buktuk. Ezek a fajta versenyek már a Most Wantedben is irritáltak de ott legalább viszonylag hamar bele lehetett jönni, nem volt ennyire bonyolult a kezelés, ráadásul ott csak a játék másodk felében kellett ilyenekkel foglalkozni, amikor az ember már belejött az irányításba.
    A zene sajnos a szokásos gengszter-rap szerűség, amitől a Most Wantednél is borsózott a hátam, de ott legalább kárpótolt a zseniális rendőrös üldözős zene, ami a gyártó EA saját zenészének műve, és jóval túlszárnyalta az összes játék közben menő licensz-rapzenét. Itt már tényleg csak annak lehet ajánlani a játékot, akinek bejön az ilyen egyszerű alapú, zúzós, üvöltözős rapzene. Én csak lehalkítva tudtam játszani.
    Végezetül pár szó a kétképernyő kihasználásáról. Ez teljesen félrement, mert nem lehet egyszerre a két képernyőt nézni, vagy az egyiket látom, vagy a másikat. A drag racenél az alsó képernyőn mutatja a kerékterhelést és a motor túlmelegedését, miközben a felső képernyőn is kellene figyelnem hogy eltaláljam azt a bizonyos tizedmásodpercet, amiben elindulva még megnyerhetem a tíz másodperces versenyszámot.

    Az első fél óra játék alapján ez még mindig nem az a jó versenyjáték, amitől az ember hanyattvágná magát. A Need for Speed ismerős elemei eltűntek, és ezzel sokat romlott a játék, kisképernyőn pedig egyszerűen unalmas. A grafika fejlődött ugyan, de ez egymagában nem viszi el a hátán a játékot. A játéksorozatból nekem továbbra is a Most Wanted az etalon, és abból sem a kézi változat. A ProStreetet pedig csak az abszolút Electronic Arts fanatikusoknak tudom ajánlani.