Wario Ware: Smooth Moves
Osztályzat: Zseniális
Korosztály: 7+
Nyelvigény: Minimális
Nehézségi ív: Középhaladótól haladóig
Beletanulási idő: Rövid

A Wiihez csomagolt Wii Sports és az ingyen adott extra mozgásérzékelő irányító miatt jó vétel Wii Play után amikor újra összejött a pénz, jött a kérdés, hogy az előzetesek alapján ígéretes Rayman Raving Rabbidz és a Wario Ware: Smooth Moves közül melyik is legyen az. Végül úgy döntöttünk, legyen mind a kettő, előbb-utóbb úgyis mindkettőt meg szeretnénk venni és közösen rendelve pár ezer forintot spórolunk. Mindkét játék nagyon jónak bizonyult, hosszú távon mégis a Wario Ware került ki győztesen a kezelhetőség, a humor, a játékmélység, az újrajátszhatóság és a többjátékos üzemmódok miatt. (A Rayman is jó játék, de róla majd később.)


A Smooth Moves műfajának legjobb meghatározása a mikrojáték. Ez a szó a játék első inkarnációjából, a Gameboy Advance-ra megjelent WarioWare, Inc.: Mega Microgame$!-ből származik, és sok köze van a főhős karakter személyiségéhez. Wario egyszer régen még a fekete-fehér Gameboy idején jelent meg a platformhős Mario ellenlábasaként. Ez volt a Super Mario Land 2, de a sorozat következő epizódjában, a Super Mario Land 3-ban már a szintén bajszos, de nagyobbacska darab és igen kapzsi Wario volt a főszereplő. A legelső WarioWare játékban ő alapít számítógépes játékcéget, ami - kis fricskaként az egész játékiparra - olyan játékokat gyárt, amik öt másodpercig tartanak, így kevés fejlesztési kiadással nagy profitot lehet elérni.

A Smooth Moves megőrzi az eredeti koncepciót, így az egyes pályákon a célunk az, hogy egy adott csoportból véletlenszerűen sorsolt 3-6 másodperces játékokon először is rájöjjünk, hogy mit kell csinálni, aztán megcsináljuk azt. Ez egy kicsit könnyebb, mint amilyennek hangzik, hiszen minden mikrojáték előtt kapunk egy képet arról, hogy hogyan fogjuk a kezünkbe a Wiimote-ot (ilyen kéztartásból 17 félével találkozunk összesen a játék során), illetve egy rövid, egy-két szavas utasítást is, hogy mit csináljunk: fűrészelj, vezényelj, húzd (le az asztalról a terítőt), tedd (az almát a kosárba, vagy be a néninek a műfogsort), üsd le (a bácsit hogy ne tudja ellopni a narancsot). Az összesen több, mint kétszáz féle mikrojáték legtöbbjének nyitjára így egyszerűen rá lehet jönni, de van azért jópár, amit az ember kétszer-háromszor is kell, hogy lásson, mielőtt ki tudná találni, hogy pontosan mit is kell csinálnia.

Az egyszemélyes játékmódban egymás után kell túljutnunk a mikrojátékok 15-20as csoportjain, ami az utolsó pályákon már már igen nehéz feladat, ugyanis csak háromszor ronthatunk. Az újrakezdés mégsem okoz frusztrációt, mert egyszerűen élvezetes a furábbnál furább mozdulatokat újra meg újra megcsinálni, és mert nagyon vicces a játékokhoz tartozó rajzfilmszerű, néha szürreális animáció. Többször is előfordult, hogy azért vesztettem egy életet, mert még tartott az előző játék kiváltotta röhögés.

Ha végigjátszottuk az egyszemélyes módot, számos új játéklehetőséget kapunk. Az egyik a kétkezes játék, amikor a Wiimote-hoz a nuncsaku-kiegészítőt hozzákötve kapunk újfajta mikrojátékokat. A másik a számos útközben összeszedett külön minijáték, labdapattogtatástól elkezdve egy retro űrhajós-lövöldözős játékig, amit csak akkor szerzünk meg, ha mind a kétszázvalahány mikrojátékkal játszottunk már (néhány csak elég ritkán jelenik meg, több csak akkor, ha újra és újra visszatérünk a régebbi játékcsoportokhoz). A harmadik az elefánt-felhőkarcoló mód, amikor teljesen véletlenszerűen osztja a gép a játékokat, egyre gyorsabban, amíg el nem veszítjük a négy életünket. Ennek több fajtája is van, a legnehezebb fokozaton meg sem mondja, hogy hogyan tartsuk a kontrollert. Ez már tényleg profiknak való.
A legfontosabb mégis, hogy az egyszemélyes játék végén elérhetővé válnak a többszemélyes játékok. A Wario Ware újrajátszhatósági faktorának nagy részét ez adja. Kétszemélyes és sokszemélyes játékok is vannak, egy részük a mikrojátékokhoz kötődik, más részük teljesen külön kis játék. A többszemélyes mikrojátékokban a legjobb talán a "futóverseny" alcímű, amiben öten vehetnek részt, és viszonylag hosszú, nem esnek ki a játékosok ha elrontanak egy mikrojátékot, ezért kezdőket is be lehet vonni a mókába. Felváltva kell végrehajtani különböző mikrojátékokat, az egyre nehezebb játékokért egyre több pontjár. A végén mégsem a pont dönt, hanem  Mindenkori kedvencünkké vált a Bungee Buddies, amikor is két embernek egymás mellé kell állnia, egyikük bal kezében a Wiimote, a másik jobb kezében a Nunchuck. Két kis futó szalad a képernyőn, és nekünk csak annyi dolgunk van, hogy amikor jön egy gödör, azt átugorjuk konkrétan úgy, hogy ugrunk. Sajnos a játék nem mindig érzékeli az ugrásokat, ettől függetlenül azonban rendkívül addiktív.



Értékelés
Összességében még sok hónap játék után is újra meg újra visszatér az ember a Smooth Moves-hoz, baráti összejöveteleken meg aztán főleg. A grafikája ugyan nem egy Playstation 3, de egyrészt dizájnos és aranyos a rajzfilmszerű stílus, másrészt meg az ilyen típusú játékokkal az ember nem a hiperrealisztikus látványt tartja a legfontosabbnak. A vizuális humor eszméletlen, a játék maga pedig innovatív, ötletes, és magával ragadó.
Magazinok meg weboldalak mindenféle számokat szoktak adni játék vagy bármi más értékelésére, én viszont nem szeretem a számokat, úgyhogy nálam a skála úgy néz ki hogy zseniális, nagyon jó, jó, elmegy, rossz és borzalmas. Ebből nálam a Wario Ware zseniális minősítést kap.

Ár, beszerezhetőség
A játék itthon tavaly óta kapható, jelenleg is beszerezhető. Mi még 15 ezer forintért vettük, azóta már lejjebb ment az ára, az 576.huban jelenleg 14 ezer forint, meglepetésre a Gameparkban most kerek 10 ezerre le van értékelve.