Star Wars: The Force Unleashed

Osztályzat: nagyon jó
Kiadás éve: 2008
Műfaj: Akció
Korosztály: 16+  
Nyelvigény: középfok (ha a sztorit is akarjuk érteni)
Nehézség / Nehézségi ív:  középhaladó
Beletanulási idő: rövid
Ár: 16.990

Ez is eljött, végre megjelent a nagyon várt, nagyon hype-olt Star Wars játék, a Force Unleashed. A Star Wars rajongók régóta nézegetik a screenshotokat és várják, hogy mikor ragadhatnak végre fénykardot (fénykardot, mert a lézerkard helytelen megnevezés), és vethetik bele magukat Darth Vader tanítványának kalandjaiba. Az új generációs konzolokon eddig csak a Lego Star Wars sorozatot játszhattuk, ami bár igen kiváló és szórakoztató játék, de korántsem használja ki a konzolokban rejlő lehetőségeket. A Force Unleashed szinte valamennyi ma kapható konzolon tiszteletét teszi, az Xbox360-as és a PS3-as változaton kívül elérhető még PS2-re, Wii-re, DS-re, PSP-re. Még iPhone-ra is megjelent egy speciális változat az Apple által üzemeltetett Application Store-ban 10 dollárért. Látható tehát, hogy amin a Star Wars logó szerepel, az igen jó üzlet!

A legutóbbi híresztelések szerint PC-re nem fog megjelenni, mert a fizikai motor annyira erőforrás igényes, hogy csak félmillió forint fölötti gépeken lehetne élvezhető. A fizikán pedig nincs mit lebutítani, nem lehet "lejjebb venni", mint a grafikát. Abban talán mindenki egyetért, hogy az "igazi" változat az X360 és a PS3-as, a többiek mind ezekből butított, illetve származtatott verziók. Ahhoz tehát, hogy a játékot valódi fényében élvezhessük, tehát mindenképp szükségünk van a két újkori konzol valamelyikére és egy HDTV-re. Jelen cikk az Xboxos változat alapján készült, a PS3-as változat szinte semmiben nem különbözik.

A New Game-t megnyomva fekete alapon kék betűkkel jelenik meg a legendás "A long time ago in a galaxy far far away..." felirat. Itt már minden Star Wars rajongó lúdbőrös lesz az izgalomtól, hát még amikor a kerettörténet rövid leírása, sárga betűkkel szép lassan tűnik tova az űrben John Williams zenéjére, pont mint a filmek elején.

A sztoriból nem szeretnék sokat elárulni, időben a harmadik és a negyedik rész között vagyunk, annyit azért mondok, hogy számomra külön öröm, hogy a cselekmény nem a szélesen értelmezett Star Wars univerzum valamely most kitalált szegletében játszódik teljesen ismeretlen karakterekkel, hanem olyan fontos kérdésekre derül fény a sztori folyamán, hogy hogyan indult el pontosan a lázadók mozgalma. Egy picit olyan, mintha a filmmel három és feledik résézvel játszanánk. Ez persze vicces annak fényében, hogy a most bemutatott Star Wars animációs film a Klónok Háborúja pedig a kettő és feledik résznek tekinthető. Rengeteg ismert karakter tűnik fel, de számos új arccal is találkozhatunk. Star Wars fanatikusoknak már csak a sztori miatt is kötelező a végigjátszás, az eddigi Star Wars játékok legjobb történetét ismerhetik meg. A végigjátszás legalább kétszer ajánlott mivel kétféle végkifejlet is van.

Amint elkezdődik a játék főszerepben Vader új tanítványával, (The Apprentice, aki egyébként korábban vendégszerepelt a Soul Calibur 4-ben), arra jöttem rá, hogy mára eljutottunk arra a szintre, amikor a tényleg profi és előre renderelt átvezető animációk már alig különböznek magától a játéktól.

Szerintem még egy konzolgeneráció és Final Fantasy: Advent Children mozifilm szintű lesz a játékok grafikája. Persze ez a trend már abból is látszik, hogy egyre több játék használja a saját motorját az átvezető részek megvalósításához, mert a saját motornak is elég jó már a grafikája a filmszerű jelenetek megvalósításához (GTA IV, Metal Gear Solid 4).

A prológus és egyben tanító szintben Darth Vaderrel mehetünk végig a Kashyyyk-on - a wookie-k bolygóján- és mészárolhatjuk halomra a szegény szőrös törzsi harcosokat. Számomra rögtön világossá vált, hogy nagyon jó fénykardozós móka vár rám.  Ezt tovább fokozta az a meglepetés mely akkor ér bennünket, amikor elkezdjük használni az különböző Erő képességeket. A játékban dolgozó Havok fizikai motor elképesztő dolgokat tud. Az elhulló ellenfelek rongybábu (ragdoll) hatásához már hozzá lehetünk szokva, de itt a környezet fizikája eltér az eddig megszokottól. Tökéletesen élethűen csavarodnak a fák, az erőtől elgörbülnek a korlátok, a robbanásoktól szilánkosra törő ablakok nagyon élethűek és tényleg azt az érzést keltik, hogy az Erő viselése borzasztó nagy hatalom. Ennek a remek fizikai motornak az a hátulütője, hogy elkényeztet minket, ezért amikor valami "csak" a korábbi játékok szokásos fizikáját hozza, akkor az fokozottan is csalódást okoz. Ilyen pl. a láthatatlan fal a pályák szélén.

A Vaderrel való mészárlást követően (ahol egyébként a megfelelő mennyiségű saját birodalmi katona likvidálásáért külön achievement jár...) elkezdődik a tényleges játék, itt már a tanítványt alakítjuk. Az első pár küldetésben élve maradt jediket kell levadásznunk. Az irányítás intuitív, a harc jól kidolgozott. A kombinációkat viszonylag könnyű megtanulni és amikor már belejöttünk, nagyon jól tud működni. Egy-két fénykardcsapás után egy gyors villámmal megbénítjuk az ellent, majd a levegőbe emeljük és hozzávágjuk a távolban közeledő csoporthoz. Majd a falról lekapjuk a robbanószeres tartályt, és az erő segítségével messzire repítjük a még élő ellenfelekhez. Mindez csak pár gombnyomás. A harcban rendszerint minden úgy történik ahogy akarjuk, nincs túlbonyolítva és kellően pörgős, de megvannak azért a mélységei is.

Sokszor találkozunk ugrálós részekkel. Ilyenkor odavész a jó irányíthatóság. Az ugrálós részek frusztrálóak, sokszor leesünk. Ha sikerül is valami jót csinálni akkor is esetlegesnek érezzük. Ez nem egy platformjáték, ezért a minimálisnál (mondjuk 1-1 szakadék átugrása) nem is kellett volna jobban erőltetni ezt az aspektust. A végére már azért rá lehet érezni, de a platform-elemek végig szinte csak bosszúságot okoznak.

A játék eleje remekül indul, hangulatosak a pályák, látványos és pörgős az akció. Nem tudják végig tartani ezt a szintet, a végére érezhetően kimerült a kreativitás. Vannak pályák amikre többször vissza kell menni, ilyenkor az volt az érzésem, hogy ez egy olcsó megoldás a készítőktől a játék hosszának növelésére.

Külön kiemelendők az RPG elemek. Nem kell valami hihetetlenül bonyolult tapasztalati és fejlődési rendszerre gondolni, de azért elég markáns része a játéknak. Az ellenfelek legyőzésért tapasztalati pontokat gyűjtünk (stílusos harcért pedig bónuszt). Ha összegyűlik a megfelelő pont, akkor szintet lép a karakterünk. Szintlépéskor fejleszthetjük a képességeinket. Sokféle fejlődési lehetőség van, bárki kedvére testre szabhatja a karakterét. Ami negatívum nálam itt előjött, hogy a kombók fejlesztésére használható ágat én kb. a játék 80%-nál már teljesen kitöltöttem, de továbbra is kaptam a kombó pontokat szintlépéskor, de ezeket már nem tudtam mire költeni (a kombóra költhető pontok külön vannak mondjuk az Erő képességekre költhető pontoktól). Ezt leszámítva a fejlődési rendszer szórakoztató, jó böngészgetni és tervezgetni, hogy mire fogjuk költeni a pontokat.

Fontos eleme a Force Unleashed-nek a rejtett holocronok megtalálása. A pályák során különböző rejtett és kevésbé rejtett helyeken fénylő négyzeteket találhatunk. Ezek adhatnak  pillanatnyi plusszokat (pl. sérthetetlenség), tapasztalati pontokat, de találhatunk új színeket a fénykardunkhoz, valamint új ruhákat is szerezhetünk. Sokszor van olyan, hogy meglátjuk valahol az egyik ilyen fénylő holocront és elképzelésünk nincs, hogyan lehetne oda eljutni. Gyakran tényleg kreatívnak kell lennünk, dobozokat és mindenféle tereptárgyakat kell rendezgetnünk. Engem ez a rész szórakoztatott, csak az árnyékolta be az egészet, hogy ilyenkor előtérbe került a játék egyik gyenge pontja, a már fent említett ugrálós rész. Azt viszont nagyon élveztem, hogy mindig a pálya hangulatához, illetve az aktuális öltözékhez tudtam választani a fénykard színét és a ruhákat.

A hangeffektusok és a zene 10/10-et érdemelnek. A fénykardok és a lézer-lövedékek  hangját 5.1-es hangzásban élvezhetjük, a zene pedig folyamatosan követi az eseményeket, mindig a hangulatnak megfelelő muzsika szól. Gyakran csendülnek fel melódiák az eredeti Star Wars filmből, ami egy magamfajta rajongónak hatalmas öröm.

Ehhez hasonló jedis akciójátékra legutóbb 2005-ben volt lehetőségünk a Episode 3: Revenge of the Sith-ben. Bár a kritikák lehúzták, én gyakorlatilag gyerekkorom óta vártam, hogy mikor lehet végre számítógépen igazi epikus fénykard csatákat vívni, ezért nekem az is nagyon tetszett. Nincs ez máshogy a Force Unleashed-del sem. 2005 már régen volt, a remek sztori, a gyönyörű grafika és átvezető animációk és a kiváló zene miatt én végig nagyon élveztem a játékot. Volt egy pár idegesítő rész, de sosem zavartak igazán. Persze lehet, hogy csak a Star Wars miatt kedveltem ennyire és bocsátom meg viszonylag könnyen a hibákat. Ha nem ebben a legendás univerzumban játszódna, csak egy erős átlagos értékelést kapna. Ez az a játék, amit megemel maga az univerzum hangulata, ahol játszódik.