Már többen kérdeztétek tőlünk, hogy mi az a homebrew, illetve én személy szerint egy kimondott leszúrást is kaptam mailben, hogy miért használunk a blogon olyan kifejezéseket, amiknek nem közismert a jelentése. Most elérkezett az a pillanat, amikor mindenre fény derül: jelen összeállítás megismerteti kedves olvasóinkat a homebrew alapjaival, holnap pedig egy remek kézikonzolos szoftver, a Colors DS bemutatásával elindul homebrew sorozatunk.

A homebrew (ejtsd: hómbrú) szó maga eredetileg az otthon főzött szeszre utal, de itt most semmilyen alkoholos italról nem lesz szó. Azokat a szoftvereket nevezik homebrew-nak, amelyek valamilyen konzolplatformra készültek, de nem rendelkeznek hivatalos licensszel. Általában rajongók, hobbiprogramozók készítik őket, és rendszerint a futtatásukhoz valamilyen módosítás, extra hardver, stb. tehát mindenképpen plusz erőfeszítés szükséges a felhasználó részéről. A homebrew maga nem feltétlenül illegális (habár a konzol lelkivilágába történő beavatkozások a garancia elvesztésével járhatnak, de ez sem mindig van így), de rendszerint a homebrew-t futtatni tudó készülék képes illegálisan másolt játékprogramok futtatására is, mert megkerüli azokat a mechanizmusokat, amelyek ellenőrzik a hivatalos licensz meglétét a program indításakor. Ezért számos konzolgyártó erőteljesen küzd a homebrew ellen, ilyen például a Sony. Más gyártók ugyanakkor nem fordítanak különösebben sok energiát erre a harcra (ilyen például a Nintendo, mint látni fogjuk), szintén mások pedig támogatják az efféle otthoni fejlesztéseket (ilyen a Gamepark Holdings, aminek külön homebrew-ra tervezett konzolja is van a piacon).




Hogyha a különböző szerzői jogokba ütköző alkalmazásoktól eltekintünk (és el is fogunk tekinteni, mert ez a blog továbbra sem a warezolásról szól, van arra épp elég másik), rögtön adódik a kérdés, mire jó ez az egész? Drága kiegészítőket veszünk, azokat a gépünkbe beleerőltetve akár még a garanciát is elveszthetjük, csak hogy mindenféle vacakot kipróbálhassunk, ami lehet, hogy el se indul, vagy rövid úton fejreáll, mert hát ugye ezeket tényleg hobbiból fejlesztik az emberek, nincs mögöttük egy egész Minőségellenőrzési Osztály. (Habár itt fel lehetne vetni a Windows és a Linux közötti különbséget.) Nem hangzik túl jól.

Nos, a homebrew-nak két hatalmas előnye van. Egyrészt rendszerint ingyenes, másrészt pedig igen gyakran hiánypótló. Számos olyan homebrew alkalmazás van, aminek nincsen licenszelt megfelelője, pedig nagyon szeretnénk - például ilyen lesz a cikk második felében bemutatott Colors DS -, vagy pedig jóval később jelenik csak meg, amikor a nagy gyártók végre-valahára észbe kapnak, hogy a felhasználók ilyet is szeretnének. (Jó példa DS-re az mp3-lejátszás.) Ha öregebb konzolunk van, akkor sem kell kétségbe esnünk, mert a homebrew szcéna jóval a hivatalos támogatás megszűnte után is gyakran életképes marad, pl. a Sega Dreamcastnak a mai napig aktív hobbifejlesztői tábora van.  Különböző régebbi konzolokat vagy számítógépeket is emulálhatunk homebrew programok segítségével, például futtathatjuk a kedvenc régi Lucasarts kalandjátékainkat Nintendo DS-en, vagy SNES játékokat Sony PSP-n, a határ a csillagos ég. Van átfedés a Linux és szabadszoftveres színtérrel is, mert ha valami számolni tud, azon előbb-utóbb a Linux is futni fog, és egy ilyen konzol már a játék mellett számos egyéb dologra is használható, lehet például házimozi-lejátszót készíteni belőle.




Általánosságban is elmondható, hogy a nem játékcélú fejlesztések jelentik a homebrew talán leghasznosabb részét, pl. jól fejlett PDA-vá alakíthatjuk kézi játékkonzolunkat (és anyagilag sokkal jobban kijövünk, mintha egy PDA-t vettünk volna, és azon még játszani sem az igazi), vagy kivénhedt elsőgenerációs Xboxunkból csinálhatunk média centert. Miután a homebrew kreatív tevékenység, gyakran meglehetősen olcsón juthatunk így kis barkácsolással csúcstechnológiához, például ha már van egy számítógépünk és egy projektorunk (vegyünk mondjuk egy magyar oktatási intézményt példának), akkor egy szem Wii távirányító beszerzésével készíthetünk okostáblát.

Miután a következő részben nyomban egy DS program bemutatásával kezdünk, pár szót szólnék specifikusan a Nintendo DS homebrew-ról is. Ez a konzol remek helyzetben van homebrew szempontjából, mert habár kiegészítőket kell vásárolnunk hozzá, nem kell a gépet szétszedni, és így a garanciát sem veszítjük el. Sőt éppen ezért meglehetősen legálisnak tűnő termékek a homebrew kártyák DS-re, az Amazonon is megvásárolhatjuk őket, vagy nagyobb boltokban (most a kicsi, sötét, és gyakorlatilag chippelésből élő magyar "konzol shop"-okat leszámítva) is beszerezhetünk ilyesféléket: tegnap az egyik 576-ban futottam össze "DS mp3 és média lejátszó"-val. Ezek úgy működnek, hogy egyszerűen berakja az ember őket a DS vagy GBA kártyákat befogadó résbe (esetleg mindkettőbe), és róluk bootol a konzol.




A Nintendo szavakban meglehetősen ellenzi az ilyesmit, és újabban nyomást is gyakorol a kereskedőkre Japánban, hogy ne áruljanak ilyen hardvereket, de ennek ellenére nem tesz erőteljes technikai lépéseket arra, hogy megakadályozza a nem licenszelt programok futtatását. A Sony folyamatos firmware-frissítéseket eszközöl a PSP-n, nehogy már azt futtasson rajta a mezei felhasználó, amit szeretne, míg a DS-en nem igazán látunk ilyesmit. Valószínűleg ez azért van, mert azokban a régiókban a legelterjedtebbek a homebrew DS kártyák (elsősorban valljuk be, warezolás céljából), ahol amúgy is nagyon alacsony a játékeladásokból származó bevétel, és így az emberek legalább a konzolt magát megveszik. A Lajtától keletre ilyen kb. egész Európa, a Lajtától nyugatra viszont az átlag DS-használók általában nem is hallottak ezekről a hardverekről, egyszerűen nincsen benne a köztudatban a létük. (Példa: német számítástechnikai végzettségű és az iparban dolgozó barátnőm, akiről igazán nem lehet mondani, hogy ne érdekelné a modern technika, tőlem hallott először erről a lehetőségről, pedig régebb óta van DS-e, mint nekem.)

Viszont szerintem az egyik létező legjobb dolog DS-re pont homebrew, és semmi köze nincs az illegális másolatokhoz - annyira jó, hogy akár csak emiatt is megérheti homebrew kártyát venni. Ez pedig a Colors, egy apró, de nagyszerű rajzprogram, amihez hasonló egyszerűen nem létezik DS-re megvásárolható formában. Miért?!? Alszik a Nintendo, vagy a dollármilliárdjai számolgatásával van elfoglalva? Igazából a mi szempontunkból tökmindegy, mert a Colors (vagy a nemrégiben megjelent Phidias) mindent tud, amit egy ilyen programtól elvárhatnánk, és nehéz lenne felülmúlni a DS hardverkeretein belül. Kisgyerekes felhasználóknak pedig egyenesen kötelező, már persze ha nem bánják, hogy a gyerek kitépi a kezükből a konzolt. De erről majd holnap...

Videók: Nintendo DS iPod klón, DSMidiWifi, ComicBookDS