Ha van olyan játék a Wiire, amire azt mondom, hogy még bottal se piszkáld meg, nem hogy pénzt adj ki rá, akkor ez az. Azért alattomos, mert az oké hogy ha az ember meglát egy olyan címet, hogy Menekülés a bogarak szigetéről (Escape from Bug Island, az egyik legalacsonyabbra értékelt Wii játék valaha) akkor azt nem veszi meg. De ha ott van hogy Sonic, akkor az embernek eszébe jutnak gyerekkori emlékei a Sega Megadrive-os időkből, aminek a legnagyobb húzóneve volt a gyorsan szaladó, pörgő, ugró kék sündisznó, és amit még ma is szívesen veszek elő mert ennyi év után is jó játék. Valami azonban történt a Sonic sorozattal, nem vagyok benne biztos, hogy mikor, mert a két dimenziós korszak óta nem követem. De valami nagyon elromlott, és most már a főszereplő(k) személyén kívül semmi sem hasonlít a régi sorozatra.

Eleve nehéz kategorizálni a játék műfaját. Platformnak nem platform, versenynek nem verseny, de láthatóan a készítők sem egészen tudták, miben gondolkodnak. Az az alapprobléma ugyanis, hogy elvileg platformjátékról van szó, a játékterünk viszont erősen behatárolt. Sonic mindvégig egyenesen előre szalad a pályákon, és mindössze kicsit tudunk jobbra vagy balra kitérni. Néha hirtelen befordul és megy tovább teljesen másmerre (amerre a pályát rajzolták), de ennek soha semmi logikus indoka nincs.

Az egész játék gyakorlatilag az összekötő átvezető képekből (amiben a szereplők képregényszerűen beszélgetnek egymással) és a véletlenszerűen odapakolt pályákból áll, de akkor az igazi becsapást még nem éltük át. A menüben ugyanis azt látjuk, hogy több tucat pályára lehet eljutni, de ez igazából csalóka, hiszen egy epizódban összesen egy pálya van, amit egy tucatszor kell lejátszanunk, amíg továbbléphetünk a következőre! Először végigszaladunk a pálya egy részén, ami valahol megszakad, majd a pálya különböző részein kell mindenféle "feladatot" végrehajtani. Egy példa: "Ne törd össze a vázát" a pálya címe, két perc szaladgálás után jön egy hajtűkanyar, ami mögött van egy váza. Ha összetöröd, elvesztetted a pályát. Mivel nem mindig egészen jó a játék Wiimote-érzékelése, én általában összetörtem...
A játék felépítésével volt a következő gondom. Ugye a jobb játékok beleépítik az első néhány pályába a tutorialokat, vagyis a játék irányításának megtanulásához szükséges oktatórészeket. Itt még csak el sem lehet kezdeni a játékot amíg végig nem mész a több mint tíz tutorial pályán, ez pedig jobb esetben is több mint húsz percbe telik, és rendkívül unalmas. A dolgot csak fokozza, hogy a pályazenéken kívül a játéknak összesen egy főzenéje van, egy japán rockszám amit angol szöveggel játszanak, de a menüben mindig csak az első tíz másodpercét halljuk, a pálya végén pedig ugyanazt az öt másodpercet a közepéből. Idegesítő.
A készítők valahol azt nyilatkozták, hogy megtetszett nekik a Prince of Persia sorozat, ezért gondolták, arabosra veszik a játékot. Lehet, hogy nem kellett volna. Egyrészt idegen a Sonictól ez a világ, másrészt meg koppintásnak tűnik a grafika, még akkor is ha csak ihletet merítettek a Prince of Persiából.

Szóval szépek a képek, a videók izgalmasak, de maga a játék végletesen sok sebből vérzik, rossz és összecsapott a játékmotor, átverés a játékmélység. Sajnálom, mert örültem volna egy jó Sonic játéknak. De arra úgy tűnik várnunk kell.