Final Fantasy VII: Crisis Core
Osztályzat: zseniális
Kiadás éve: 2008
Műfaj: RPG
Korosztály: 16+
Nyelvigény: min. középfok (a sztori teljeskörű értéséhez nem árt egy picit több)
Nehézség: középhaladó-profiig bármi lehet
Beletanulási idő: rövid
A Final Fantasy név PC-seknek és konzolosoknak egyaránt ismerősen csenghet. A sorozat első tagja Japánban NES-en 1987-ben jelent meg, és örvend töretlen sikernek. Jelenleg a XIII. részt fejlesztik, ami úgy néz ki, Playstation 3 exkluzív lesz. A Final Fantasy esetében a számozás mindig egy külön kitalált világot, univerzumot takar. Egy univerzumban több játék is játszódhat, pl. a X. rész után következett az X-2-es rész, mivel a XI. az egy MMORPG és az már egy másik világban játszódik. A Final Fantasy VII univerzum az egyik legnépszerűbb, az eredeti játék PSX-re jött ki 1997-ben, majd ezt követte egy évvel később a PC-s kiadás. PS2-re Dirge of Cerberus címen egy kevésbé sikerült lövöldözős játék tette tiszteletét, valamint voltak még FF7 cím alatt futó mobiltelefonos játékok. Ami még említést érdemel, az az egész estés mozifilm, a FFVII: Advent Children. Az első és nem túl sikeres Final Fantasy mozifilm (Spirit Within) után a Square biztosra akart menni, ezért választotta a rajongók által legjobban szerett univerzumot. A legmodernebb CGI technika segítségével kelnek életre a legendás karakterek, úgy mint Cloud, Barret, Sephiroth, Tifa és a többiek. A film megosztotta a rajongókat, de összességében sikeresnek tekinthető, 2 DVD-s extra változatban más itthon is megvásárolható.
A PSP megjelenése óta várnak a rajongók egy Final Fantasy játékra, amely most végre megérkezett. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy a PSP-re legjobban várt játékról van szó. A hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, mit tartogat számunkra a Final Fantasy VII univerzum legújabb játéka, a Crisis Core!
A PSP megjelenése óta várnak a rajongók egy Final Fantasy játékra, amely most végre megérkezett. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy a PSP-re legjobban várt játékról van szó. A hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, mit tartogat számunkra a Final Fantasy VII univerzum legújabb játéka, a Crisis Core!
A történet az eredeti Final Fantasy VII előzményeként szolgál, azaz a mai divat szerint ez egy ún. prequel. Akik járatosak a FFVII univerzumban, azok nagyjából tudják a sztori végét, de az oda vezető út továbbra is érdekfeszítő, így ez nem von le semmit a történet értékéből (hasonlóan a Star Wars Ep3-ban is tudta mindenki, hogy Obi Wan legyőzi Anakint akiből Darth Vader lesz, remélem ez senkinek nem számít spoilernek :) ).
A főszereplő egy Zack nevű Shinra Soldier, akit az eredeti FFVII-ben Cloud mentoraként említ. Ahogy haladunk a történettel, Zack jelleme (és külleme) változik, egyre mélyebb karaktert ismerhetünk meg benne, de egy Final Fantasy főszereplőtől nem is várnánk mást. A történet érdekes, és néhol kimondottan megható, konkrétumot nem tudok írni anélkül, hogy el ne áruljak fontos momentumokat, így ennek mélyreható elemzése elmarad. Mindenesetre számos karakter feltűnik az eredeti játékból, pl. Cloud, Tifa, Aerith, Sephiroth, Yuffie, Tseng.
A játék külső megjelenése kitűnő. Az átvezető animációk az Advent Children motorjával készültek, és a PSP jó minőségű kijelzőén tűélesen jelennek meg. Ha maga a játék gyenge lenne, az átvezető animációkért megérné végigküzdeni, annyira látványosak és izgalmasak.
Maga a játék grafikája is a legjobbak közé tartozik, talán csak a God of War van egy szinten vele.
A játékmenet alapjaiban nem tér el a Final Fantasy sorozatokban megszokottól, de a harcrendszerben gyökeres változtatások történtek. A csaták valós időben zajlanak, amitől az egész eltolódik egy picit akció-szerepjáték irányba. Ez a korábban megszokott körökre osztott taktikai csaták kedvelőinek csalódás lehet. A harcok során nekünk kell a gombok nyomogatásával támadnunk, védekeznünk, elugranunk. Kimondottan jó élmény volt, hogy az ellenfelek varázslatai elől végre lehetőségünk volt elugrani, míg a korábbi statikus harcrendszerben erre nem volt lehetőség. A készítőknek sikerült ugyanakkor elérni, hogy a harcrendszernek megmaradjon egy bizonyos mélysége, és továbbra is komolyan kelljen taktikázni, ne legyen elég minden esetben a támadás gomb nyomogatása.
Ami már a korábbi FFVII széria mélységét megadta, az a matéria rendszer. A matériák nem mások, mint kövek, amelyekkel ha felszereljük Zack-et, akkor különböző extra képességeket kaphat. Zack egyszerre csak korlátozott számú matériával tud bánni (kezdetben három, majd a végén már öt), ezért jól meg kell gondolni, hogy a rendelkezésre álló helyekre (slot) mely matériákat tesszük. Rengeteg féle létezik, van amelyik varázslatot ad, van amelyik az életerőnket növeli, vannak amelyek speciális támadásokat adnak, stb. A dolog ott kezd érdekes lenni, hogy a matériákat a Crisis Core-ban lehetőségünk van összeolvasztani (matéria fusion), aminek során egy új megváltozott tulajdonságú matéria jön létre. Az összeolvasztás során még extra összetevők hozzáadása is lehetséges, amik még tovább növelik a lehetőségek számát. A készítők gondoskodtak arról, hogy Zack tucatszámra találja a matériákat és az összetevőket, és az ránk van bízva, hogy ezekből hogyan tudjuk a leghatékonyabb, vagy éppen a helyzetnek legmegfelelőbb matériákat összekotyvasztani. A matéria fúzió nagyot dob a játékélményen, nagy sikerélményt ad, amikor sikerül valami különösen erős matériát összehozni. A varázslatokon is csavartak egyet. A varázslatok a FF játékokban mindig egy bizonyos hierarchiát követnek. Ez a tűzlabda varázslatnál (gyengétől az erős fele) a következő: Fire-Fira-Firaga, gyógyításnál: Cure, Cura, Curaga, stb. A Crisis Core újdonságai közt szerepel, hogy a támadó varázslatoknál egy új legerősebb szintet hoztak be "Hell" előtaggal (pl. Hell Firaga, Hell Thundaga), amelyek azon kívül, hogy sokat sebeznek, még különböző kellemetlen mellékhatással is járnak az ellenfél számára, pl. méreg, vakság, stb. Ilyeneket nem találunk az utcán, hanem nekünk kell kikeverni a már meglévő matériákból. Kimondottan jó szórakozás a matériák tuningolása, pl. létrehozni a Hell Firaga matéria olyan változatát, ami nem mellékesen megnégyszerezi az életerőnket. Az igazán elszánt játékosok még olyan matériát is kreálhatnak, ami pl. áttöri a maximum 9999-es életerő-korlátot.
A játékban végig csak Zack-et fogjuk irányítani, ami picit csökkenti a játék komplexitását, de egy hordozható gépen ez nem feltétlenül hátrány, plusz a fent említett matéria rendszer is élvezetesebb lesz, mert nem kell többfele megosztanunk a figyelmünket, elég csak egy karaktert az egekbe tápolnunk.
A harcrendszer további érdekessége a DMW, vagy más néven Digital Mind Wave rendszer. Ez nem más, mint csata közben a képernyő bal felső részén pörgő leginkább félkarú rablóhoz hasonlító három kép- és számsor. Az itt kijövő eredménytől függően különböző dolgok történhetnek a csata közben. Elképzelhető, hogy csak valami bónuszt kapunk, pl. nem fogy a mágiapontunk, de három egyforma kép kijövetelekor különlegesen pusztító támadást viszünk be az ellenfélnek. Ez felel meg a korábbi rész limit break rendszerének. A szintlépés is hasonlóképpen történik, ha három 7-es szám jön ki a keréken, de a neten fellelhető leírások szerint a szintlépés valójában a szokásos módon történik, azaz a program a héttérben számolja a tapasztalati pontokat és amikor összegyűlik elég, akkor hopp, kijön a keréken a három 7-es és szintet lépünk. Ez így leírva elég furcsán hangozhat, de a játékban meglepően jól működik a dolog. Nekem az volt zavaró benne, hogy sokáig azt hittem, hogy a kerék forgására, vagy az eredményre van valami ráhatásom, ha a megfelelő pillanatban nyomok valamit, vagy jó ütemben támadok. Amikor rájöttem, hogy az egész teljesen magától megy, onnatól már nem zavart a dolog, és hagytam, hadd történjenek az események maguktól.
Nagyon fontos újítás a Mission rendszer. Ez annyit takar, hogy a mentési pontoknál egy menüből, bizonyos sorrendben különböző gyors küldetéseket csinálhatunk. Ezekből a küldetésekből több mnt 300 áll rendelkezésünkre, lényegük általában egy kisebb terepen megtalálni egy szörnyet, és őt megölni. A terepen közben bónusz ládikák és véletlenszerűen megjelenő szörnyek nehezítik az utunkat. A küldetés teljesítésekor jutalmat kapunk, és újabb küldetések nyílnak meg, természetesen egyre nehezebbek. Ezek a küldetések azért jók, mert útközben, a sorban állva, gyorsan le lehet egyet kettőt nyomni közülük, anélkül, hogy folytatnánk magát a sztorit. Egy kézi konzolon nagyon jól jön az ilyesmi. Arról nem is beszélve, hogy az igazán erős tárgyakat én szinte mind ezekben a küldetésekben találtam. Én ráadásul annyira megerősödtem a küldetésekben, hogy mindig amikor a sztorival haladtam, az ottani ellenfelek nem is jelentettek igazi kihívást. Az egyetlen probléma talán az egyhangúság; a feladatok nagy része egy kaptafára épül, így talán hamar megunható, de mindig lehet találni egy két érdekesebbet. Ha meguntuk a küldetéseket, mindig haladjunk egy kicsit a sztorival, és később térjünk vissza hozzájuk. Én olyan 40%-át teljesítettem a 300 küldetésnek, kedvencem az volt, amikor 1000 katonát kellett likvidálni úgy, hogy folyamatosan jöttek 12-es hullámokban. Mondanom sem kell, hogy egészen más matériákkal kellett ehhez felszerelkeznem, mint amikor 1 erős ellenféllel kell küzdeni. Fanatikusoknak egyébként elárulom, hogy a küldetések között meg lehet küzdeni Minervával, akinek 10.000.000 HP-je van.
Összességében tehát sokat egyszerűsödött a játékmenet, de a matéria rendszernek hála azért mégis maradt mélysége, valamint a gyors missziók lehetősége is klassz újdonság. A sztori kitűnő, a grafika első osztályú. Minden szerepjáték és Final Fantasy rajongó PSP-tulajnak kötelező darab. A mai PSP árak mellett én még azt is megértem, aki emiatt az egy játék miatt ruház be PSP-re.