Osztályzat: Nagyon jó
Kiadás éve: 2008 (Japánban 2007 vége)
Műfaj: Japán szerepjáték
Korosztály: PEGI 16+
Nyelvigény: Középfok-felsőfok (angol, német, japán, francia, olasz, spanyol szinkron és felirat)
Nehézségi ív: Középhaladó-haladó
Beletanulási idő: Közepesen hosszú
Kifáradási idő: Olyan 55 óra után kezdett elegem lenni
Ár: 8-15000 Ft, egészen vad árakon is láttam

A Lost Odyssey a japán Mistwalker stúdió harmadik játékprogramja - jól jegyezzük meg ezt a nevet, sokat fogunk még hallani róluk, lévén a Square több legendás játékfejlesztője dolgozik jelenleg náluk. Sakaguchi Hironobu, Uematsu Nobuo, és a Final Fantasy sorozat több alkotója is közreműködött a Lost Odyssey elkészítésében, valamint Inoue Takehikót nyerték meg karaktertervezőnek: ő a Vagabond nevű szamurájmangájáról legismertebb, és itt is hasonló stílusban készítette munkáit. A Microsoft szándéka, hogy a japán szerepjátékok piacán az ő konzoljuk legyen a piacvezető, és e célból öntik a pénzt a Mistwalkerbe (is). Lássuk, a sztárparádé és a bőkezű anyagi támogatás együtt célhoz ért-e ez alkalommal...

Nagy titkot nem árulok el, mert már a fejlécbe odaírtam, hogy a Lost Odyssey nálam "nagyon jó" osztályzatot kapott - csak azért nem "zseniális"-at, mert habár vannak benne érdekes újítások, összességében mégis a jól bevált japán szerepjátékos formulákat fejleszti tökélyre. Igen, tökélyre, mert ez szerintem az a játék, aminek Final Fantasy XII címmel kellett volna megjelennie. A PS2 utolsó nagy játékainak egyike, a FFXII sajnos hiába indult gyönyörűen, a második felében tömény unalomba fulladt - annyira elegem lett belőle, hogy habár az első 30 óráról meglehetősen dicsérő szavakkal írtam, a második 30-at a mai napig nem fejeztem be. (Ugyanazon hiányosságok miatt, amelyek az első 30 órában is feltűntek, de addigra elviselhetetlenül idegesíteni kezdtek és ezt sajnos a kibontakozó történet sem ellensúlyozta.) A legtalálóbb, amit valamelyik külföldi portálon olvastam, hogy a FFXII tulajdonképpen "egyszemélyes MMORPG". Csak amíg az MMORPG-kben az emberi társaság átsegít az unalmas tápoláson, ott még az sincs.

Ha valakinek emiatt nem tetszett volna a Final Fantasy sorozat legutóbbi része, az bátran álljon neki a Lost Odysseynek! Itt sem skálázódnak hőseink szintjéhez az ellenségek, de ennek ellenére némi gondolkodással unalmas tápolás nélkül végigjátszható a program. Egyetlen helyen éreztem azt, hogy még pár szörnyet le kell csapnom, mert alacsony a szintem, az viszont rögtön a legelején volt - az első főellenség valami ritka szemétre sikeredett. A továbbiakban ilyen helyszínnel nem találkoztam, sőt mivel a 4. lemezen sok mellékküldetést megcsináltam, a játék legvégén már épp az ellenkezőjét éreztem, hogy túltápoltam a partim.

Több helyen olvastam mégis, hogy a Lost Odyssey túl nehéz, túl defenzív, túl tápolós (!) - aztán rájöttem, hogy ez valószínűleg abból adódik, hogy a recenzens nem figyelt eléggé a harcrendszerre és nem ismeri a japán szerepjátékokat. (Miután a Microsoft csak nemrégiben kezdett beerősíteni ezen a téren, ezek után a tipikus Xbox játékteszter leginkább akciójátékokhoz vagy esetleg nyugati RPG-khez szokott. Én nem igazán tartozom ebbe a kategóriába, nemrégiben vettem meg az első Microsoft konzolom, és baromira nem értek az FPS-ekhez, viszont sok japán címet játszottam végig más platformokon.) Őszintén szólva habár ötezerféle menü, tárgy, varázslat stb. létezik a játékban, mindent korrektül elmagyaráznak a menet közbeni oktató részek, arra is gondosan ügyelve, hogy lehetőleg ne egyszerre zúdítsák rá szegény gamerre a program hatékony használatához szükséges információmennyiséget. Épp ezért akkor is merem ajánlani a Lost Odysseyt, ha valaki nem sok JRPG-vel játszott még, de jól beszéli vagy gyakorolni szeretné valamelyik választható nyelvet (angol, német, japán, francia, olasz). A felirat és a szinkron egymástól függetlenül állítható, és szerencsére a mi régiónkban is választható az eredeti japán hang.

Ha valakinek megvan a nyelvtudása (anélkül sajnos nincs értelme nekiállni, mert rengeteg a szöveg), akkor élvezheti a fordulatos történetet: főhősünk, Kaim halhatatlan harcos, akinek halvány gőze sincsen arról, miért az. A szokásos "amnéziás főszereplő" kezdés nem marad a későbbiekben ilyen klisés, habár jellegzetes JRPG momentumok azért lesznek bőven, de a végkifejletet speciel nem találtam el előre. Meglepetés a felnőttesebb és érzelmesebb (!) hangvétel, habár azért ez relatív, mert mégiscsak arról szól a játék, hogy mindenkit levágunk, aki az utunkba áll.

Jópofa ötlet, hogy Kaim halhatatlan mivolta a harcrendszerben is tükröződik: a halhatatlanok (talán nem árulok el nagy titkot, lévén a Lost Odyssey kézikönyvében is szerepel ez az információ, hogy többen lesznek) valóban nem tudnak meghalni, ha lecsapják őket, három kör elteltével feltápászkodnak a földről. Először attól tartottam, hogy így röhejesen könnyű lesz a játék, de a Mistwalkernek valahogy sikerült megoldania, hogy ez ne következzen be. Én azért nehéznek se éreztem, inkább olyan kellemesen középutasnak; a fentebb az Xbox360 táboráról leírtak miatt valószínűleg ez bölcs döntés volt a fejlesztők részéről. Akik újak a műfajhoz, így is túl lesznek terhelve a sok menüvel és állítgatási lehetőséggel, de akik már sok hasonlót próbáltak, azoknak ott vannak az extra küldetések.

Újítás még, hogy a fő történetszál mellett Kaim emlékei időnként álmok és látomások formájában visszatérnek, és ilyenkor rövid és melankolikus hangulatú novellákat olvashatunk a képernyőn. Olvashatunk, szó szerint - nem animációról van szó, és nem narrációról, hanem szövegről. Japánban Kaim emlékei könyvformában is megjelentek, és jó okkal - a főszálhoz csak nagyon kevéssé kapcsolódnak (így aki nem szeret olvasni, vagy épp siet, menet közben át is ugorhatja őket), de rendkívül hangulatosak és önmagukban is megállnak. Én a végén nagyon sajnáltam, hogy elfogytak, és képes voltam egy új álomért pénzt kiadni (a letölthető tartalmakról majd a terv szerint külön cikk lesz, mert még mindet nem próbáltam ki), sőt a jövőben is képes lennék. Még, még! Öcsém véleménye szerint az álombeli Kaim majdhogynem szimpatikusabb, mint 'eredetije', és... lehet, hogy igaza van.

(Akinek szintén tetszettek ezek a novellák és szeretne még hasonlót: a borongós hangvétel, a háborús-harcos tematika és a rövid, frappáns történetek együtt mind megvannak a Lost Odysseytől teljesen független Kino no tabi című japán regénysorozatban, németül Kinos Reise néven vásárolható meg az első négy kötet. Angol fordításban csak egy rész jelent meg és az is meglehetősen átszerkesztve, így azt sajnos nem merem ajánlani.)

Azért az olvasnivaló mellett animáció is van bőven, és nem akármilyen minőségben. A cikkbe beszúrt videók talán érzékeltetik, mennyire szép és gazdag a látványvilág, a steampunkot a mágiával ötvöző környezet pedig különösen hangulatos. Érdekes, hogy a remek grafikát a játék az Unreal 3 engine segítségével szolgáltatja, csakúgy, mint az egészen más jellegű Mass Effect (vagy akár a Gears of War!). A két gyerekszereplőnél úgy éreztem, hogy az ő modelljüket nem sikerült annyira eltalálni, pedig akkor még Lüszike sem ment a Megasztárban - de a többiek jól néznek ki, az arcmimika időnként döcögős, viszont mindenki designer ruhakölteményekben pompázik. Lesz lehetőségünk bennük gyönyörködni, mert 40-50 óránál hamarabb nem fogjuk befejezni a játékot. Nekem kb. 65 órába telt, de egy csomó extra küldetést megcsináltam, és a 7 titkos főellenségből 6-tal szintén végeztem. Itt ugyanis egyrészt érdekesek a mellékküldetések - ha a szokásos JRPG mintákon nem is lépnek túl - másrészt annak ellenére, hogy nem muszáj tápolni, a lelkes vállalkozó hihetetlen durva tárgyakat, varázslatokat és egyebeket szerezhet a bónusz missziók teljesítésével.

Csak hogy valami negatívumot is mondjak, a küzdelmek kicsit vontatottak, nem is feltétlenül maga a harc miatt, hanem előtte pörög-forog a kamera, mi meg már inkább csépelnénk az ellent... valószínűleg a veszett töltést álcázza a program ezen a módon. Erre egyébként több példa is akad, ha megfigyeljük, a térképen a távolságok sem a tényleges messzeségtől függenek, hanem a töltési idő mennyiségétől (főleg az utolsó lemezen látszik, amikor már bárhonnan bárhova elmehetünk). Szükség is van minden aprócska trükkre, mert a megjelenéskor kisebb vihart kavart, hogy az előzetesen kiküldött tesztverziók helyenként állítólag bődületesen sokat töltöttek. Ezen valamennyit sikerült még a fejlesztőknek az utolsó pillanatban javítania, úgyhogy az általam próbált bolti változatban már teljesen játszhatóvá és élvezhetővé vált a program. (Most konkrétan két helyszín jut eszembe, ahol szaggatott menet közben, a több százból.)

Az ötvenedik óra után pedig már időnként kezdtem úgy érezni, jól jönne valamilyen makrózhatóság, mert habár nem jó minden ellenfél ellen ugyanaz a bevált módszer, azért hatékony kombinációk vannak, és kicsit fárasztó kézzel bevinni őket mindig. Szerencsére a csata közbeni animációk nagyon szépek, és még a legvégén is láttam újat (pl. a dupla varázslatnak minden karakterhez külön animációja van és úgy a hatvanadik óra környékén szereztem meg). Mindemellett nagy örömömre körökre osztott a harcrendszer, nem kell parázni, hogy mellémegy valami. (Azért beiktattak egy időzítős minijátékot a vérszomjas harcosok számára, de egyáltalán nem nehéz ez se.) Persze végül is lehet kombinálni a Gears of Warral a szerepjátékot, de sajnos általában a valósidejű harccal 'megáldott' RPG-k ritkán oldják meg olyan jól a dolgot, mint a Mass Effect, inkább agyatlan nyomkodás lesz a dologból.

Még egy hátrány, hogy a sztori utolsó két helyszíne nagyon unalmas, szemlátomást kifogytak az időből és/vagy a pénzből a készítők, mert a térképek itt már többször ismétlődnek. Ez rendkívül idegesített, és kicsit aggódtam, hogy ezek után a megnyerést is összecsapják, ami 65 óra játék után nagyon rosszul esett volna ;] de szerencsére nem ez a helyzet. Nem mértük le öcsémmel, de a befejező animációk bőven fél óra fölött vannak. (Sajnos viszont a New Game+ nem tartalmaz semmi érdekeset.)

Összességében a Lost Odyssey RPG-rajongóknak kötelező, a többi Xbox360 géptulajdonosnak pedig erősen ajánlott - sőt szerintem egy Lost Odyssey + Mass Effect kombó már önmagában elég érv az Xbox választásához. Annál is inkább, hogy míg az utóbbiból készült PC verzió, a Lost Odysseyből nem és minden valószínűség szerint nem is fog. Mindenesetre számomra megdöbbentő, hogy ebben az asztali konzolgenerációban a japán Sony és Nintendo helyett jelenleg az ízig-vérig amerikai Microsoft vezet a japán szerepjátékok terén, és a Square is partnerségi szerződést kötött velük. A Final Fantasy XIII-nak minden valószínűség szerint az Xbox verzióját fogjuk tesztelni, de addig még sok idő van hátra... szerencsére addig is van mivel elfoglalni magunkat. És a pletykák szerint a Mistwalker is folytatni fogja a Lost Odyssey sorozatot...