Dwarf Fortress, avagy: Hófehérke helyett a hét harácsoló törpe

Ami jó:    
    - hihetetlenül bonyolult játék
    - mégse fogsz beleőrülni :)    
    - totális megalománia
    - folyton új dolgokat kell megtanulni
Ami rossz:
    - folyton új dolgokat kell megtanulni
    - a grafika a lehető legfapadosabb    
    - nem végleges a játék

Osztályzat: zseniális
Kinek: megalomániás őrült zsarnokoknak
Korosztály: akinek van feje hozzá :)
Nyelvigény: középfok
Nehézségi ív: kösd fel a gatyádat.
Beletanulási idő: remélem, szeretsz hosszan olvasni és próbálkozgatni :)

Részletes leírásunk: Ha már az olyan játékoknál tartunk, amelyek a maguk nemében egészen egyediek, és ráadásul ingyenesek, akkor én is elétek tárok egy ilyen gyöngyszemet :) Feltételezem, hogy majdnem mindenki hallott a Sims-ről, amit lehet dícsérni, lehet utálni, de az biztos, hogy a folytatással (meg a sokadik rókabőrrel) együtt rengeteg pénzt hozott Will Wrightnak és csapatának. No, kedves rajongók, mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy 2006-ban kijött egy másik játék, ami jóval elegánsabban utánozza egy család/közösség életét? Ja, hogy ha ilyen jó, és ráadásul ingyenes, akkor miért nem lett elsöprő sikere? Mindjárt kiderül.



Feltételezem azt is, hogy a Hófehérke és a hét törpe sztoriját mindenki ismeri, szóval azt nem mesélem el :) Viszont mi lett volna, ha a hét törpe inkább fogta volna magát, és holmi bányákkal mit sem törődve inkább felpakolt volna egy szekérre egy halom cuccot (aminek a nagy része egyébként rum lesz), kiutaztak volna a világ végére, majd azt mondták volna, hogy mi rengeteg kincset, szeszt, vagyont, aranyat és szeszt akarunk, úgyhogy ide megépítjük a világ leghatalmasabb erődjét? Hát, ha lenne ilyen mese, akkor így kezdődne a Dwarf Fortress. (Éppenséggel lehetne ez is az intró, ami viszont jóval érdekesebb, ugyanis egy gyönyörűséges ascii-moziban bemutatja az erőd életet.)


Amikor először hallottam a játékról egy fórumon, csak annyit tudtam róla, hogy igen bonyolult, de hihetetlen jól visszaadja egy óriási erőd építésének és menedzselésének az élményét... Habár nemtom, próbálta valaki ezt a való életben? Na mindegy, ha ti sem építettetek a szobátok bejáratához temérdek furfangos és halálos csapdát, vagy nem ástatok pl. árkot a lépcsőház elé, hogy teleöntsétek lávával, és aztán a nemkívánatos látogatók alól egyszerűen kivonjátok a hídat (hmm, nem is lenne rossz ötlet a szórólaposok ellen!), akkor most kipróbálhatjátok. Ha túlélitek az első sokkot. Ugyanis a játék grafikája a lehető legegyszerűbb. Én is elég nehezen vettem rá magam, hogy mégis nekiálljak és kipróbáljam, de aztán, miután ezt megtettem, egyáltalán nem bántam meg. Sőt. Igaz, hogy a játék kezelése és a rengeteg lehetőség elsőre igen bonyolult (lehetne ez mondjuk a második sokk), de ahogy az ember kezd belejönni, azt veszi észre, hogy meglepően kézre áll minden. Ezután jön az igazi móka, amit a játék mottója hűen vissza is ad: „Losing is fun!” Ahogy egyre több vagyont – meg szeszt - sikerül felhalmozni az egyre hatalmasabb erődünkben, úgy jönnek sorban az elsőre váratlan történések, amik miatt rövid úton elveszik az erődünk, aztán kezdhetünk újat. A megalomániát azonban egyre jobban átérezzük, és nem az marad meg bennük, hogy „b+, már megint kezdhetem előlről”, hanem hogy „aha, szóval ha ezt is figyelembe veszem, akkor még brutálisabb erődöt tudok építeni!”. Persze, csak akkor, ha meglesz a törpök napi rumocskája meg söröcskéje. Ja, hogy miért emlegetem folyton a szeszt? Hát azért, mert a mesével ellentétben itt bizony a helyes kis törpikék marha nagy alkeszok. Ha nincs meg a napi többszöri adagjuk, akkor bizony rövid úton olyan morózusak lesznek, hogy élni is alig lesz kedvük, dolgozni meg aztán végképp nem fognak. Természetesen ha van víz, akkor azért nem fognak szomjan halni, de ha nincs egy csepp alkohol se, akkor bizony dolgozni se nagyon fognak. Így tehát ha nem sikerül az utánpótlást valahogy megoldani, akkor bizony-bizony az esetek többségében keresztet vethetünk a jó kis erődünkre. Aztán persze lehet, hogy ha mégis sikerül újra megtölteni a hordókat, a lustulásuk következménye végül az lesz, hogy mondjuk elfelejtik karbantartani a csapdákat, aztán szépen beszabadul az épületbe egy megvadult elefántcsorda, és agyontapos mindenkit. (Megtörtént eset.) No de sebaj, ha oda az erődünk, vagy csak egyszerűen magára hagytuk, a játék akkor is elmenti, és a következő játékban választhatjuk azt is, hogy expedíciót indítunk az erőd visszafoglalására. Persze ilyenkor azt sem árt figyelembe venni, hogy ami kiirtotta az erődöt, minden valószínűség szerint még mindig ott lesz...


Szerencsére azért a Sims-szerűség nem merül ki a törpök folyamatos pia-igényében, hiszen a személyiségük ennél azért bonyolultabb: vannak egyéb igényeik is bőven (csak egyik sem ilyen fontos :P) Most nem csak a kajára gondolok, hanem a mindennapi életükre. Olyanokra is odafigyel a játék, hogy bepöccennek, ha a hálószobához túl közel van mondjuk egy kovácsműhely, és nem tudnak a zajtól aludni, vagy nem biztos, hogy a halfeldolgozó szoba mellett szeretnének csicsikálni. Az sem feltétlenül nyerő, ha viszünk magunkkal egy tucat macskát, mert lehet, hogy lesz olyan emb... bocsánat, törpénk, aki egyenesen oda lesz értük (meg a cicusok is őérte), de az is könnyen lehet, hogy az erőd lakosságának a nagy része a falra fog mászni attól, hogy mindenütt ott sündörögnek a cirmikék. Szóval nem csak arra kell odafigyelni, hogy a törpök minél többet termeljenek és harácsoljanak, - a középkorban még így hívták a warezolást, ugye? - hanem valahogy azt is el kell érni, hogy a helyenként homlokegyenest különböző igényekkel rendelkező törpjeink valahogy mégis együtt tudjanak dolgozni. Elvégre nem csak az tud tönkretenni egy erődöt, ha a törpék túl mohón, túl mélyre ásnak (bizony találkozhatunk a mélyben olyan dolgokkal, amiket jobb lett volna békén hagyni...), hanem az is, ha néhányuk beidegel attól, hogy senki nem figyel rájuk, és úgy döntenek, inkább összevernek mindent és mindenkit, aki az útjukba kerül. Aztán mondjuk mérgükben a várárokból áteresztik a lávát az épületbe. Lám-lám, ez nem egy rasszista játék, itt nem csak az emberek tudnak marhára irracionálisak lenni :) (Egyébként az is vicces, amikor tavasszal megérkezik egy tünde karaván, akik nem hajlandóak tőlünk semmilyen növényi vagy állati eredetű árut megvenni, abban viszont semmi ellentmondást nem látnak, hogy ők hoznak magukkal olyan fából készült ketreceket, amikben döglött állatok vannak.)


Szóval, ha valakinek ez alapján megtetszett a játék, és feléledt benne a fékezhetetlen megalománia, akkor menjen ide (http://www.bay12games.com/dwarves/index.html), keresse meg a DF wikit (szükség lesz rá rengetegszer) és próbálja ki. Ha nem szempont a gyönyörű grafika, hanem csak a roppant egyedi játékélmény, akkor nem fogtok csalódni. Azonban azok, akik nem érzik magukat ilyen „hardkórnak”, inkább ne pazarolják rá az idejüket, elvégre ez egy elég szűk rétegnek szóló játék – hát ezért nem lett belőle világsiker. (Talán akkor, ha nem egy ember fejlesztené :))