A karácsonyi ajándékozás vészesen közeledik, a slágertermékek a különböző konzolok, számítógépalkatrészek, játékprogramok. A szülő mindettől érthetően ódzkodik, mégse üljön a gyerek egész nap a gép előtt, mozgásra is szüksége van. Idősebb korban pedig bizony már maga a játékos kezd ráébredni, hogy néha muszáj lenne elszakadni a képernyőtől némi testedzés kedvéért. Nem lehetne ezt a kettőt valahogy kombinálni? Serkenthet-e mozgásra a számítógép? Van-e értelme, vagy csak a hardvergyártók akarnak minél több új eszközt a vásárlókra sózni? Összeállításunk első részében a táncszőnyegeket mutatjuk be, karácsonyi tippekkel.

Először is le kell szögeznünk, hogy gyökeresen eltérő működési elvű hardverekről, és hozzájuk kapcsolódó teljesen különböző mozgásformákról van szó. Három nagy csoportra oszthatóak: táncszőnyegek, kamerás játékok és az aktuális - Magyarországon még nem hozzáférhető - újdonság, a Wii Fit-lap. (Végül is valamilyen mértékben ide sorolható a Guitar Hero-gitár is, de ahhoz nem szükséges sport jellegű mozgást végezni, úgyhogy most nem lesz szó róla.) Ezek mellett még mindenféle apróság is létezik.

Táncszőnyegeket bármilyen platformra beszerezhetünk, PC-sek is léteznek; vannak USB-portra dughatók, soros csatlakozásúak, vagy a különböző konzolok portjait használók. Padlóra teríthető nagy négyzet formájúak, általában 3x3 táncra használható érintkező felületre vannak osztva (a négy fő irány, ezek kombinációi, és a középső rész), ill. ezek mellett rendszerint van még egy "Enter" és egy "Esc" funkciójú felület is. A táncszőnyeg érzékeli a különböző felületekre taposást és a folyamatos érintkezést is, viszont ezen belül fokozatokat nem. A játékprogramok abból állnak, hogy a képernyőn folyamatosan alulról fölfelé mozgó nyilakra akkor kell a szőnyegen rátaposni, amikor azok elérik a kép tetején látható csíkot, lehetőleg minél pontosabban időzítve. Közben zene szól - ez gyakorlatilag bármilyen lehet, annál is inkább, hogy számos program engedi a saját számok használatát is, de a legnépszerűbb a japán popzene és az eurobeat (= amik a kilencvenes években mentek a Viván: Captain Jack, 2 Unlimited, és így tovább). A nyilak a zene ritmusához igazodnak - a házi készítésű ugrabugráknál ez nem mindig sikerül tökéletesen, de a hivatalos számok rendszerint profin vannak összerakva.

Habár elmondás alapján végletesen egyszerű tevékenységnek hangzik, első próbálkozásra a játék meglehetősen nehéz és néha teljesen lehetetlennek tűnik, de viszonylag hamar bele lehet jönni és erős közepes szintet elérni. Ha pedig ez megvan, a megfelelően megválasztott nehézségű számokkal kimondottan eufórikus állapot érhető el, az ember csak pattog, csak pattog, szól a zene, a képernyőn pedig gyűlnek a kombók. Abszolút flow-élmény.

A játékstílusnak két fő típusa létezik, mindkettő eredetileg játéktermi táncgépekről kapta a nevét - a japán Dance Dance Revolution (idősebbeknek kicsit vicces rövidítéssel DDR) és a koreai Pump It Up. (PIU-gép van Magyarországon is, Budapesten a Westendben. A másikról nem tudunk.) Az elsőben a négy fő irányt kell használni, a másodikban a négy átlót és a középső gombot. Mindenki figyelmébe ajánlanánk a mindkettőt lekezelő teljesen ingyenes, Windows, Linux és MacOS (!) alatt is futó Stepmania nevű programot, amihez tonnányi nyilakkal ellátott zenét lehet letölteni. Gyakorlatilag az összes többi táncszőnyeget használó program számaiból készült már Stepmania változat, habár ennek a kiadók valószínűleg nem kimondottan örülnek.

A táncszőnyeg beszerzése központi kérdés, valószínűleg az élvezetünk mértékét ez fogja eldönteni. Léteznek olcsóbb műanyag és a játéktermi gépet mintázó fém tánclapok is, sajnos Magyarországon az utóbbit még nem láttuk, pedig mindenki szerint az az igazi. Maradnak az összehajtható műanyag szőnyegek, amelyeknek körülbelül az az egyetlen előnyük a kedvező áruk mellett, hogy használaton kívül kevés helyet foglalnak. (Ádám szerint vigyázni kell, ha PIU-t akarunk játszani, mert nem minden otthoni szőnyegen van középső gomb!)

Az általunk próbált gyártmányok:

A Logic3 táncszőnyegek tök jók, nem csúsznak, jól érzékelik a lépéseket. De egyszerre csak egy csatlakozhatható belőlük a PC-hez (PS2 portra, nem összetévesztendő a Playstation portjaival!), így nem fogunk tudni ketten egymás ellen játszani. Ennél nagyobb hátrányuk, hogy sajnos meglehetősen hamar tönkremennek. Az utóbbi időben sehol sem láttunk ilyet, pedig szívesen megvennénk, mivel a régieket már tönkregyaláztuk. Ha valahol belefuttok egybe, vegyétek meg - pénztárca függvényében akár többet, 2-3 ezerért is árulják -, amíg tönkre nem megy, néhány hónap nagyszerű szórakozást nyújt. A Logic3 az olcsó árkategória sztárja, mi itt a blogon összesen vagy négyet fogyasztottunk el az elmúlt évben (de ehhez vegyétek hozzá, hogy öten vagyunk!). Karácsonyi ajándéknak is jó ötlet, annál is inkább, mert szép nagy dobozban van - a hozzá mellékelt játék CD-t mindenesetre akasszátok a fára, és töltsétek le helyette a Stepmaniát.

(Újabban kapható egy hasonló, ami már USB-s, de ezt még nem próbáltuk ki. Valószínűleg hamarosan ki fogjuk, és akkor írunk róla; a Stepmania wikije mindenesetre dicséri. Érdekes, hogy szemlátomást ugyanezt a gyártmányt bő kétezerrel drágábban is árulja egy másik cég. Hoppá!)

A Madrics táncszőnyegeket jelenleg is több boltban lehet kapni; igaz, leginkább Playstationhöz (és nem PC-s PS2 porthoz!), de mintha lennének USB-s változatok is. Ha PC-hez akarunk csatlakoztatni egy Playstation típust, még egy konvertert is kell vennünk. A Madrics szőnyegek talán tovább tartanak, mint a Logic3 gyártmányai - nekem van kettő teljesen működőképes példányom -, de nagyon csúsznak és felgyűrődnek (legalábbis az általunk próbált típusok). Egyesek szerint megoldás lehet valamire rászögelni őket, ezt lusta disznók lévén nem próbáltuk, de a csúszásgátlót igen - hiába, mert a szőnyeg teteje is csúszik, nemcsak az alja, ráadásul a kettő egymástól függetlenül is elmozdulhat. A csúszás mértéke értelemszerűleg súlytól és taposási stílustól függ, úgyhogy csak kisméretű emberek próbálják ki, és lehetőleg ne ugorjanak nagyokat teli talpra, mert esés lesz a vége.

Érdekes, hogy Wiire is jelent meg Dance Dance Revolution-játék, a Hottest Party, ahol a szőnyegen ugrálás mellett kezünkben a két kontrollerrel is hadonásznunk kell. Sajnos Európában még nem hozzáférhető, pedig mi rögtön rávetnénk magunkat; annál inkább, hogy szőnyeggel együtt is megvásárolható. A Hottest Party szőnyege nem összetévesztendő a Wii Fit-lappal, két teljesen különböző elven működő, egymással nem kompatibilis kiegészítőről van szó.

Egy végső megjegyzés: a táncszőnyeges játékok kimondottan intenzívek lehetnek, úgyhogy ha nem akarjuk tönkretenni magunkat, akkor melegítsünk be minden ugrálás előtt, úgy, mintha valamilyen sportnak állnánk neki. Ezt tényleg nem érdemes elhalasztani, mert megbánjuk; ha nem rövid, akkor hosszú távon. Amúgy az okosan végzett DDR szerintem nem vezet egészségkárosodáshoz, persze azoknak, akik ezt tényleg profi szinten művelik, ugyanúgy kell vigyázniuk, mintha bármilyen más viszonylag egyoldalú sportot végeznének. És semmiképpen se legyen ez az egyetlen testmozgás-forrásunk! Mindenesetre jól beilleszthető az edzésrutinba.

A profi versenyeken egyébiránt kétféle fő irányzat létezik: az, amikor minél nehezebb számokat kell minél nagyobb pontszámmal végigtáncolni, itt csak a teljesítmény számít; valamint az, amikor látványos koreográfiát kell előadni, pörgésekkel, forgásokkal, persze közben a szám által igényelt lépéseket sem elrontva. Ezt az utóbbit rendszerint két egymás mellé állított szőnyegen (leginkább a fém változatokon) művelik, és egy ember táncol két adag, viszonylag könnyebb - habár egyszerű földi halandóknak így is nagyon nehéz - lépésre.

Hogy milyen szinten lehet űzni, példának itt néhány videó:





És végül a kihagyhatatlan Bill Clinton, kattintsatok!