Jönnek jönnek a karácsonyi dömpingben a játékok, a lehető legtöbb mostanában megjelenő játékról igyekszünk írni, hogy mindenki dönthessen, mit vegyen, mit ne vegyen karácsonyra. Kezdjük egy nemrég a magyar boltokba érkezett családi sportjátékról készült mega-beszámolóval.

    A Wii-hez csomagolt Wii Sports elég magasra tette a lécet a további Wiis sportjátékok számára, a Mario & Sonic a kétnapos tesztelés után fele-fele arányban ugorja át és veri le ezt a lécet. Két napig teszteltük a különböző játékokat Viával és tmarxellel, és hol frusztrált minket, hol pedig élveztük a dolgot. Összességében a családi móka kategóriájába éppenhogycsak belefér, ha hajlandóak vagyunk leizzadni az irányítók rángatásától - ezt ugyanis mindenképpen elég sokszor kell majd csinálnunk.
    A játékok teljes listája mindenesetre ígéretes: futás, gátfutás, távolugrás, hármasugrás, kalapácsvetés, gerelyhajítás, magasugrás, rúdugrás, trambulin, szertorna, agyaggalamb-lövészet, evezés, íjászat, vívás és asztalitenisz. Ehhez csatlakozik még több külön apró logikai és ügyességi játék, végül négy titkos "sport", amikhez jó eredmények férhetünk hozzá. Összesen körülbelül tíz sportágat próbáltunk ki, melyeknek egyenként teljesen más a minősége, így talán a legegyszerűbb, ha sorra vesszük őket.

    A játék elején választhatunk magunknak országot, ami igazából semmit nem jelent azon kívül, hogy néhány másodpercig örülhetünk a magyar zászlónknak, a játékon magán nem változtat. Ezek után következhet a játékmód kiválasztása, többek közt: adott sport kipróbálása, három sportból összeállított verseny, küldetés mód, "galéria" mód (ezekre még kitérek később). A karakterek kiválasztása a következő lépés: 16, a Mario és Sonic játékok világából összeválogatott karakterből választhatunk: a Mario-játékokból Mario, Luigi, a kétfajta hercegnő (Peach és Daisy, utóbbi nem gyakran előforduló hölgy, de az ősrégi Gameboyos Mario Landben őt kellett megmenteni), Yoshi, Bowser, Wario és Waluigi aki igazából nem tudom, hogy mit keres itt, mert semmilyen Mario játékban nem szerepelt soha, csak partijátékokban, szóval helyette lehetett volna még válogatni (pl. valamelyik kis gombamanusszal szívesebben lennék). A Sonic játékokból választható Sonic, Tails, Knuckles, Dr. Eggman, illetve a későbbi Sonic-játékokból egy másik sündisznó Shadow, végül pár szereplő akit már végképp nem ismerek, Amy Rose, Blaze a macska és Vector a krokodil.
    Mindegyik szereplő adott statisztikákkal rendelkezik, mint gyorsaság, erő, és ügyesség, ami abban lényeges, hogy bizonyos figurák jobbak bizonyos játékokban (futásban a sebesség-típusúak, íjászatban az ügyesség-típusúak, stb.), mondjuk van amikor semmi különbség nem látszik, az apró Tails-zel például simán lenyomtam a hatalmas Bowsert vívásban, ugyanakkor Bowser is kb. ugyanolyan gyorsan mozgott mint Tails.

    Pozitívum, hogy nem csak ezeket a karaktereket, hanem saját Mii-inket is lehet választani szereplőnek. A Mii fejünk normálisan néz ki játék közben, viszont a hozzáadott emberi test leginkább egy playmobil-széria defektes darabjaira emlékeztet. Mindenesetre vicces emberként játszani ez ellen a sok fura izé ellen.

    Játékmódban legalább nincs hiány. Persze jó pár dolgot kell a többi játékban elért eredményünkkel elérhetővé tenni, szaknyelven unlockolni, de már kezdetben is elég sok sportág áll a rendelkezésünkre. Egyik játék sem igazán realisztikus, de nem is törekedtek erre a készítők, és ezt nem is kérjük rajtuk számon. (Főleg, hogy a Sega 2008-ra tervez egy másik, valósághű olimpiás játékot kiadni, majd azon számonkérjük a valósághűséget.)

    Az első játék, amit kipróbáltunk, a vívás volt. Elég gyorsan röhögésbe fulladt a mérkőzés, ugyanis normál vívómozdulatok helyett igazából bárhogy hadonászhatunk a Wiimote-tal, támadunk, amikor pedig a gép ellen játszunk (legalábbis alapfokozaton), folyamatos támadással azonnal le lehet győzni.
    A következő játékunk a skeetlövés, magyarabbul agyaggalamb-lövészet volt. Ez kezdetben kicsit unalmas, a későbbi állásokon viszont már rettenetes nehéz tud lenni. Ez közepes pontszámot kap, mert a Wii Play céllövöldéjén azért jobbat mulattam. Ami viszont már végképp kifogott rajtam, az úszás volt. Minden karakternek saját úszásneme van, vagyis mindegyiküknél máshogy kell hadonászni a Wiimote-tal. Ez a váltóúszásnál lesz igazán nehéz amikor egymás után kell úsznunk négy karakterrel, és a váltásnál kb. egy másodpercünk van átállni a másik fajta irányító-rángatásra. Itt hívnám fel egyébként a figyelmet a játék által okozott fiziológiai hatásokra, ugyanis ha sok hadonászós típusú játékot veszünk elő, akkor általában 15-20 perc után egy napra kikészítettük a karizmainkat. Más Wii játékokkal eddig ezt nem tapasztaltam, itt azonban tényleg fárasztó hogy annyi játékban kell ugyanazt az egy mozgásfajtát kell folyamatosan csinálni.
    Más játékok aztán már kellemes meglepetést okoztak. Az evezés például egy folytonos rángatást nem, odafigyelést és gyors reflexeket azonban annál inkább igénylő játék, ahol megadott időközönként kell magunk felé húzni a kontrollereket, aztán a megjelenő billentyűkombinációkat lenyomni. Bár a végefelé ez is egyre nehezebb, mégis üdítő fejlődés az irányításban, mert itt legalább tényleg olyan mozdulatokat kell végezni, mint amilyet a sportban is tennénk. A kedvenc játékom jelenleg a trambulin, ezt éreztem leginkább eltaláltnak. Itt szereplőnk felugrik a trambulinra, a megfelelő időben a Wiimote-ot felrántva ugráltathatjuk egyre magasabbra, miközben a megjelenő gombnyomásokkal és irányító-tekerésekkel vehetjük rá különböző figurák elvégzésére. Izgalmas, élvezetes játék.
    Azon kívül, hogy kipróbálhatjuk a sportágakat vagy több sportágat egymás után játszunk le, választhatunk mindenféle missziót is, amikor megfelelő sportágakban megfelelő feladatokat kell végrehajtani, eredményeket elérni. Itt próbáltam ki a kalapácsvetést, ami megint valami őrületes dolog, egyszerűen nem tudtunk rájönni, mit kell csinálni, hogy jónak fogadja el a program a dobásunkat. Mutatta, hogy pörgessem, mutatta, hogy nyomjam egyik gombot vagy másikat, de bármit csináltam, csak nagy piros X-eket írt ki a képernyőre, a végén pedig azt hogy Failed, vagyis elbuktam. Lelombozó.

    Sok Wii játék, ami eddig elbukott, amiatt bukott el, hogy nem sikerült jól kihasználnia a Wiimote-ban rejlő lehetőségeket vagy egyszerűen rosszul oldotta meg azokat. A Wii Sportsot számomra az tette zseniálissá, hogy rémesen egyszerű volt az irányítása, és nagyjából úgy kellett irányítani a különböző sportágakat, ahogy az életben. Itt minden játékhoz jobb esetben 5, rosszabb esetbem 10 oldal használati utasítás tartozik, és gyakran előfordul, hogy nem is egyértelmű, hogy akkor pontosan mit is kellene csinálni. Az említett úszásnál például a program minden úszásnemre ugyanazt a mozdulatot mutatja, pedig teljesen mást kell csinálni a valóságban. A legszomorúbb az volt, hogy egyik mozdulatnak sem volt köze egyik valódi úszás mozdulatához sem, pedig a Wiimote és a nuncsaku ezeket simán tudná érzékelni, többek között a Wario Ware-ben is voltak ezt szimuláló feladatok.

    Azt hiszem a legtöbb számítógépes játék azon áll vagy bukik hogy mennyire tudja megtanítani a saját irányítását, és a Mario & Sonic olykor rémesen elhasal ebben a tekintetben. Jobb játékok úgy oldják meg a dolgot, hogy menet közben tanítanak meg a kezelésre, lépésről lépésre. Itt gyakorlatilag a játék ismerete nélkül olvashatjuk végig a kezelési útmutatót aztán próbálhatjuk meg alkalmazni a gyakorlatban. Nem nagyon szokott sikerülni.

    Olyan is van, amikor elméletben érti az ember, amit csinálni kellene, csak a gyakorlatban nem bír összejönni. A gerelyhajítást legalább nyolcszor kellett újrapróbálnom, mert a játék rosszul magyarázza el, hogy mikor kell dobni, és ezért az ember mindig átfut a vonalon. A távolugrás és a hármasugrás magyarázatai sem egyértelműek, ezekkel is jó tíz percet szórakoztunk, amíg rájöttünk, hogyan szeretné a program, hogy ugorjunk. A legdurvább talán az íjászat sportág volt, ahol valami nagyon elromolhatott a tervezés során. Az íj hátrahúzása még oké, de utána a nuncsakuval és a wiimote-tal egyszerre kell célozni hogy két célkeresztet egymásra illesszünk, majd nem is oda érkezik a nyíl ahova szeretnénk mert fúj a szél és ez a Wii Sports golfjához képest sokkal jobban befolyásolja az eredményt - igazából a legjobb vaktában lövöldözni, mert esélyünk sincs kitalálni, hogy a szél függvényében hova fog érkezni a lövésünk.

Extrák
    Ha kifáradtunk az olimpiai játékokban, megnézhetjük a galéria üzemmódot, ami a játék extra tartalmaként szolgál. Ez körülbelül az "érdekes és hasznos tudnivalók az olimpiáról" fedőnevű marketingkampány, ami néhány mondatban mutatja be az ó- és újkori olimpia történetét illetve fogalmaz meg aranyosakat a pekingi olimpia kabalaállatkáiról. Ahhoz azonban, hogy bármilyen információhoz is hozzájuthassunk, előtte újabb játékokban kell megmérkőznünk, olyanokban, hogy "szortírozd a labdákat", vagy "számold meg hány gomba van a képernyőn" vagy lehet akár itt a piros hol a pirosozni is. Ezek sajnos megint csak elsietett, elhibázott játékok. Az itt a piros hol a pirossal sikerült lekötnöm magam néhány percig, bánatomra azonban a tizedik pálya már direkt vesztésre játszik, fénysebességgel mozgatja a kártyákat, viccnek is rossz. Ugyanez igaz a többi kis játékra is, vagyis igazi élményt ezek sem adnak.
    A másik extra az internethez kapcsolhatóság. Legjobb eredményeinket kitehetjük egy internetes táblázatba, hogy megnézzük, hanyadikak vagyunk úgy az egész világban. Nagy örömmel tapasztaltam hogy váltófutás-eredményem a kétszázvalahányadik helyre volt elég, ami világszinten nem is olyan rossz.

Összesítés
    Hát nem lett dobogós helyezett nálam a Mario & Sonic. Bár sok benne a minijáték, legtöbbjüket elrontja a legtöbbször túl bonyolult, máskor egyszerűen rosszul érzékelt irányítás. Az innovatív irányítás helyett a legtöbb játékot ugyanúgy kézrángatással kell működtetni, mint amikor a nyolcvanas években a Commodore 64-es joysticket kellett jobbra-balra rángatni az akkori olimpiai játékokban. Sajnálom, mert a grafika aranyos, a hangulat egész jó, remek kis családi játék kerekedhetett volna a dologból. Így viszont, hogy ennyi frusztrációt okoz a játék, nyugodt szívvel nem tudom senkinek sem ajánlani ennyi pénzért.