"És klasszikusban kezdtem és aztán jól exploráltam a teljes térképet, és bazz, volt három fortified town centerük, és már advancoltak a mítikusba, de akkor belehúztam, megépítettem a dwarven forge-ot és mindent felfejlesztettem maxra, onnan advancoltam Baldr-ral a heroikusba és elkezdtem Thryme Frost Gianteket meg Fire Gianteket építeni, meg persze Jarlokat a Fort Hillben, aztán már nagyon ízi volt lerohanni őket." He?!

Egészen különleges módon sikerült megismerkednem az Age of Mythologyval: miután törölték a Frankfurtból Drezdába tartó vonatot, és sok kalandos átszállás után mégis eljutottam Berlinbe, az éjszakai S-Bahnon hazafelé tartva fáradtan bámultam a kocsiban utazó német hipster fiatalokat. Egyikük elnyúlt egy duplaülésen és előkapta a táskájából a kis MacBook Prot és játszani kezdett valamivel, amiből csak annyit láttam, hogy kis figurák mászkálnak ide-oda, a képernyő bal oldalán elképesztő mennyiségű szöveg sorjázik, és egy gombnyomásra szivárvány és felhők ereszkednek a zöld mezők fölé és elkezd ömleni az eső. Ekkorra én már kellőképpen fellelkesültem, és szerencsémre a kilépésnél feltűnt a játék neve is, ilyenformán hamar rákaptam a bevezetőben olvasható stílusra.

A játék természetesen az Age of... nevű fejőstehén egyik sarja, már nem is új és modern, de a többi darabnál kevésbé fárasztó a történelemfelfogása és erőteljesebb a mesés-mítikus elem, ezért alapvetően atmoszférikusabb, mint akár a legismertebb testvér, az Age of Empires. Vagy fogalmazzunk így, alacsonyabb a "meh"-faktor, ami nagymértékben hozzájárul, hogy az AOM meglehetősen közel kerül a műfajban még mindig etalonnak tekintett Dűne II-höz.

Arkantosszal, az atlantisi hőssel kelünk útra Kemszyt, Kamosz és Gargarenszisz nyomában, akik egymással szövetkezve tulajdonították el a városisten Poszeidón arany trigonját, ezzel átkot hozva Atlantiszra. Poszeidón ráadásul jelet is küld, miszerint szívesebben látná Arkantoszt a trójai háborúban. És itt kezdődik ez a 32 pályán átívelő epikus utazás, melynek során megnyerjük Odüsszeusszal a trójai háborút, szövetkezünk a kentaurokkal, majd egy núbiai nővel, akivel összeszedjük Ozirisz isten holttestének darabkáit, majd megpróbáljuk megbékíteni a normann törzseket és végül hazatérünk. De vajon sikerül-e végül megakadályozni Gargarensziszt, a küklopszot ördögi terve véghezvitelében?

Van rá esély, ha alaposan kiismerjük a játék világait és színtereit. A fennebb leírt alapküldetésben három kultúrával találkozunk: hellén, egyiptomi és normann, s ezeket használjuk a földrajzi helyzettől és hőseinktől függően. A cél is változó, de többnyire
szükséges, hogy falusi gyűjtögetőinkkel egy településből falut építsünk, és innen kiindulva
hozzunk létre virágzó gazdaságot fa, fémek és élelem feldolgozásával és az isteni jóakarat
megszerzésével. Ez teszi lehetővé az ütőképes és magasan fejlett hadsereg létrehozását. A kultúrák között izgalmas, apró különbségek vannak - Egyiptomban például minden falunak van fáraója, aki felerősítheti bizonyos épületek termelékenységét.

Talán már ebből is kitűnik, meglehetősen komplex játék az AOM, egyszerre kell jó sok mindenre odafigyelni: a falusiak foglalkoztatására, a fejlesztések nyomonkövetésére, a térkép felderítésére és az ellen legyőzésére. A pályák nemritkán csak több, egymásra épülő részcél teljesítésével játszhatók végig, ezért ritkán válik rutinszerűvé vagy lapossá a játékmenet. Ugyanakkor a századik teve vontatta Ozirisz-szarkofág begyűjtése, az ötödik normann egyesítési kísérlet lehelletnyit idegesítővé válhat, de mindezért bőven kárpótolnak az aprólékosan kitalált és megtervezett kulturális vonatkozások, az ősi nyelvek pontosnak tűnő használata (ezek a hellének tényleg ógörögül beszélnek!) és a nagyon bájos grafika (a kecskék és a disznók tényleg híznak, valamint figyeljük meg a vadászható állatok sokféleségét: akad itt zsiráftól a farkasig minden!). Ugyanilyen élvezetes a három kultúra panteonja: nagyon akkurátus, mégsem porlepte vallástudomány ez, hanem élő és mulatságos kevercs, amely kellően megnehezíti a döntést az egyes korszakhatárokon. Apollónnal vagy Hérával lépjek a heroikus korba?

Szerencsére a 32 pálya jó sokáig kitart, de azoknak, akik időközben alaposan megkedvelték a játékot, jó hír, hogy akad egy nagyszerű Titán-kiegészítő, amelynek meséje 10 évvel az Arkantosz-történet után kezdődik, és a Poszeidóntól elforduló, az archaikus titánokhoz pártoló atlantisziakkal kalandozhatunk tovább.

Minden összevetve azt hiszem, méltán kapja a nagyon jó minősítést a stratégiai gámák között az Age of Mythology - és nem csak tőlem. Egy nagy Vault of Plenty-t mindenkinek karácsonyra!