Kororinpa: Marble Mania
Osztályzat: Jó
Korosztály: 3+
Nyelvigény: Minimális
Nehézségi ív: Kezdőtől profiig
Beletanulási idő: Rövid
Három, alapkoncepciójában hasonló játékot tárgyalnék a következő néhány cikkemben, a Kororinpa: Marble Maniát, a Mercury Meltdown Revolutiont, és a Super Monkey Ball: Banana Blitzet. Nagyjából egy időben jöttek ki, nagyjából ugyanarra az elvre épülnek (a mozgásérzékeny Wiimote-tal kell valamilyen alapvetően guruló természetű tárgyat eljuttatni A-ból B-be), de mindhárom teljesen más megközelítést alkalmaz.
Elsőnek venném a Kororinpát, amiről nehéz volt döntést hozni a megítélését illetően, egyik szem sír másik nevet kategória. A videók alapján ezt a játékot vettük meg a háromból, főleg azért, ami valóban az erőssége, vagyis hogy rettenetesen aranyos a grafikája és az egész atmoszférája. Emellett úgy tűnt, hogy könnyű, így a nem hardcore játékosoknak is szórakozást nyújthat. Ez már negatívum, mert kb. tíz pálya után meglepő hirtelenséggel megy át a gyilkos nehézségre. De ne szaladjunk előre.
Pár bemelegítő pálya után azonban megjelennek a nehézségek. A pályák egyre hosszabbak lesznek, és sajnos túl későn jelennek meg a játékban a pályák közepén a mentéspontok (ahonnan a leesések után folytathatjuk a pályát) ezért simán másfél perc után is kezdhetünk újra egyetlen kis hiba miatt egy teljes pályát. Ahogy haladtam előre a játékban, úgy éreztem magam egyre inkább úgy mint amikor régesrégen a magyar fejlesztésű Action Supercross/Elasto Mania főszereplő motorosával kellett folyamatosan lehetetlen manővereket végrehajtani, kis túlélési eséllyel.
A legtöbb kritika azt emeli ki a játékkal kapcsolatban, hogy kevés a mindössze 45 pálya. Ezt annyira nem találtam gondnak, mivel van még 15 titkos és 5 szupertitkos pálya, amit a többi pályán megtalált bónuszokkal és a pályák gyors befejezésével lehet kinyitni. Amit viszont kihagytam volna, az az utolsó pálya befejezése után kapott 45 "extra" pálya, ami csak az eredeti 45 pálya vízszintesen megtükrözve (nem is megfordítva, az még izgalmas is lenne). Az ad újrajátszhatósági értéket, hogy visszatér az ember a régi pályákhoz az újabb rekordidők megdöntéséért, nem az, hogy még egyszer végigmehetsz csak megtükrözve.
Az utolsó negatívum a többjátékos üzemmód, sajnos csak versenyezni lehet egymással ugyanazon a pályán osztott képernyőn, de még csak lehetőség sincs interakcióra a két játékos között. Szóval ez gyakorlatilag egyszerre játszott egyjátékos üzemmódot jelent, ami annyira nem nagy durranás.

Végül mégiscsak jó minősítést kap nálam a Kororinpa, mert aranyos, az ötlet jó, a pályatervezés jó, csak az idegesítő problémák veszik el néha az ember kedvét a játéktól.