Gémeskút

Konzolos és PC-s játékkritikák mindenkinek.

Friss topikok

Címkék

2d (2) 4x (2) 5000ft (5) addiktív (5) aerobic (3) akció (17) alex st john (2) amiga (4) apple (3) apróság (4) aranyos (2) arcade (2) atari (2) átverés (2) autó (4) bevásárlás (2) bevezető (2) bitpop (2) borzalmas (11) botrány (2) c64 (3) castlevania (3) civilization (4) családi (3) cyberpunk (2) c 64 (3) ddr (2) dragon ball (2) ds (46) dsi (2) e3 (2) elite (2) elmegy (9) emuláció (5) emulátor (2) építő (4) erőszak (2) évjátékai (3) final fantasy (7) fitness (2) flipper (2) fps (2) gamecube (2) gépház (20) hack (5) hardver (13) háttér (2) hellókarácsony (24) hírek (22) homebrew (7) horror (3) ingyen (17) interjú (3) játékipar (2) játékterem (2) játéktermi (2) (13) jóga (3) jönjönjön (13) jrpg (8) kaland (12) kártyajáték (2) képregény (2) kereső (2) keresőkifejezések (6) kiegészítő (5) kilencvenes évek (2) kódok (2) könyv (4) korhatár (2) korhatárbesorolás (2) körökre osztott (8) legrosszabb (3) letöltés (2) linux (7) logikai (16) lövöldözős (16) mac (4) magyar (2) mario (15) mass effect (7) mászkálós (2) microsoft (5) minijáték (6) mmo (2) mmorpg (4) mozgás (5) multiplatform (3) multiplayer (3) nagyon jó (19) neogeo (2) nes (2) nintendo (74) nyugdíjas (2) olcsó (3) online (2) pc (47) platform (12) playstation (5) pokémon (4) portré (2) ps2 (4) ps3 (8) psp (5) remake (2) remek (2) retró (7) retro (10) riport (2) roguelike (3) rossz (4) rpg (25) rts (2) sandbox (4) scifi (2) sega (4) shovelware (4) slashdot (2) snes (3) sonic (2) sony (4) sport (10) square (5) star wars (4) stratégia (11) szex (3) szimulátor (5) taktika (6) tánc (3) táncszőnyeg (3) tie in (2) tim sweeney (3) torna (3) tudomány (2) tv (3) ubisoft (3) ügyességi (11) űrhajós (5) városépítő (2) vásárlás (2) vendég (3) verekedős (2) vicces (15) videó (13) virtual console (5) web (2) wii (61) wiimote (3) wiiware (10) wii balance board (4) wii fit (6) xbla (4) xbox (5) xbox360 (23) youtube (2) zene (8) zseniális (25) Címkefelhő

Licenc

Creative Commons Licenc

[PC] [Ingyen] Az MMORPG, amiért te is feltöröd a szüleid bankkártyáját?

2008.07.11. 08:35 - DobayAdam

Címkék: pc ingyen mmorpg átverés borzalmas rpg

Maple Story

Osztályzat: borzalmas
Kiadás éve: 2003 (Korea), 2007 (Európa)
Műfaj: Sokszereplős internetes platform-szerepjáték (MMORPG)
Korosztály:
Nem került besorolásra, szerintünk 7+
Nyelvigény: Alapfok
Nehézség: Kezdőnek álcázott haladó
Beletanulási idő: Rövid
Ár: Az alapjáték ingyenes, onnantól a határ a csillagos ég

    A Maple Story példája kiragadottnak tűnhet a jelenleg elérhető több tucat sokszereplős internetes szerepjáték közül, mégsem elhanyagolható, hiszen sokmilliós felhasználótáborával az öt legnépszerűbb távol-keleti "free-to-play MMORPG" egyike - azaz olyan sokszereplős internetes szerepjáték, aminek a használatáért nem kell regisztrációs díjat vagy havidíjat fizetni, hanem ingyenesen letölthető és játszható. Amiért ezek mégis évi többszázmillió dollár bevételt tudnak termelni, az az ingyenes-de-mégse-ingyenes üzleti modell: a játék tényleg ingyenes, de mint tesztünkből kiderül, a játékhoz tartozó boltban megvásárolható cuccok nélkül igen bajos a továbbjutás.
    Cikkünk apropóját az adja, hogy a FOX televízió Los Angeles-i ága még tavaly forgatott kis színes riportot a Maple Storyról és a vele kapcsolatos szülői és gyermeki hisztériáról (igen, ebben szerepelt az, hogy egy amerikai tini feltörte a szülei bankkártyáját, hogy vehessen még cuccokat magának a játékban). Persze nem feltétlenül kell száz százalékig elhinni a félig híradó, félig viszont inkább bulvárszagú műsor tudósítását, mindenesetre a bemutatott szimptómák megegyeznek más MMORPG-kkel kapcsolatos esetekkel. Mivel hallomásból nem szeretek elhinni dolgokat, kipróbáltam a Maple Story-t, és másfél órás nyűglődés után megállapítottam, hogy ekkora átverést már rég láttam. (Kivételesen ebben a posztban a Maple Storyhoz tartozó képekre kattintva megnézhetitek a teljes képet, később elárulom, miért.)


    Előrebocsátom, hogy nem vagyok egy MMORPG veterán. Egyszer nyílt lehetőségem a World of Warcraft kipróbálására, és bár tetszett a nagy bejárható világ és kellemes volt a misztikus atmoszféra, mégis túl erősnek tartottam azoknak a kötelező köröknek az arányát, hogy el kell menni x helyre megölni y darab z típusú szörnyet - márpedig ilyenből úgy tudom, nem csak a játék elején van sok. Amikor megkaptam az első küldetésemet, jó két percig olvashattam a játék rendkívül kidolgozott világának különböző fantasy-helyszíneit, tárgyait, személyeit és történéseit, amiből annyi maradt meg, hogy a ezer évvel ezelőtt rejtélyes és különös dolgok történtek Zanzarkutyban és most ezért menjek el lecsapni nyolc repülő algát. Bármennyire is kidolgozott a történet (mint tudtomra adták, érteném, miről van szó, ha utánaolvasnék), mégis csak az jutott eszembe, amit a filmek világában MacGuffinnak hívnak, amikor igazából tökmindegy, hogy mi az a konkrét dolog, ami motiválja a cselekményt (pl. a máltai sólyom az azonos című filmben), csak legyen valami. Szóval kicsit ilyen szaga volt a dolognak, hiszen bármi a körítés, nem változtat azon hogy algákat kell csapkodnom vég nélkül. Ugyanakkor mindez tökéletesen megalapozza azt az atmoszférát, ami a zenével és a ha nem is naprakész, de stílusos, grafikával kiegészülve végül pozitív irányba billenti a játékélményt.
    Azért került ez a felvezetés a Maple Story kritika elé, mert úgy érzem, hogy a hozzá hasonló MMORPG-k fogják a World of Warcrafthoz hasonló játékok népszerű elemeit, és azokat lebutítva rekreálják valahol máshol, kicsit máshogy. Az alapok pedig a fantasy-környezet, a több száz résztvevő, a tetszőlegesen variálható karakterek, a nagy bejárható világ, és a rengeteg küldetés. Sőt, a Maple Story még csavar is egyet a dolgon, kétdimenziós ugrálós-mászkálós formába önti a szerepjátékot. Ez baromi jó ötlet lenne, csak a készítők még csak meg sem próbálnak úgy tenni, mintha fektettek volna a dologba energiát. A program másfél gigabyte-ot foglal a gépen, a grafikája mégis összecsapott, repetitív és egyenetlen. A pályatervezés hasonlóan véletlenszerű, itt egy létra, ott egy platform, tele van sehova se vezető utakkal. Az előző bekezdést egyébként azért töltöttem az első WoW-os küldetésem taglalásával, hogy legyen összehasonlítási alapotok, ugyanis a Maple Storyban első küldetésünket egy platform tetején álldogáló nőtől kapjuk, aki a következőket mondja: "Vigyél el egy üzenetet innen egy másik helyre, hát mert most nekem más dolgom van, köszi szia!" Azt hittem, ez valami vicc, esetleg paródia, de aztán hamar szembesültem a második küldetés teljes kísérőszövegével: "Csapjál le nyolc csigát, öö, mert csak!"
    Az utolsó dolog, ami még menthetne a dolgon, a játékmotor. A World of Warcraftban valamennyire azért ki volt mérve, hogy hány alga után lépek szintet, utána hány ilyen szörny, olyan szörny, amolyan szörny, és bár egyre hosszabb ideig tart a dolog, reális határon belül van a következő jutalom (és hát erre is épít sok műfajbeli játék, a "csak még egy kicsit, csak még egy kicsit" érzés okozta addikcióra). A Maple Storyban ezt se keressük. Az elsőről a második, majd harmadik szintre még csak-csak elér az ember tíz-tizenöt perc alatt, ám ezután valami hihetetlen mértékben megnő a továbblépéshez szükséges tapasztalati pontok száma. Egy csigát ezen a szinten öt-hat kardcsapással lehet ártalmatlanná tenni, és kb. száz-kétszáz csiga lesz elég a következő szinthez. Az erősebb ellenfelekhez természetesen hozzá sem tudunk érni, azonnal megölnek.
    Azt a problémát sem sikerült megoldani, hogy ez végülis egy MMORPG, vagyis rengeteg játékos van fenn egyszerre. A 3D játékok hatalmas világában egész jól elfér egy kisebb tumultus, de egy 2D világnak eléggé limitáltak a lehetőségei e fronton. Ezért is csináltam úgy a képeket, hogy most meg tudjátok nézni teljes méretben, mert muszáj átélnetek azt a vizuális orgiát, amit a rendszeresen megrendezett közösségi események jelentenek.
    A végső, abszolút kedvencem pedig az irányítás, hiszen majdnem minden akcióhoz (mozgás, ugrás, támadás, felszerelés, stb.) meg van adva egy billentyű, egyet kivéve, amit a leggyakrabban kell használni: az NPC-kkel, vagyis a nem-játékos karakterekkel való beszélgetést kizárólag az egérkurzorral rájuk mutatás és a bal egérgombbal való klikkelés indítja el. Ezt nem tudom, ki találta ki, de ez kétségtelenül a leghülyébb irányítási mód, amit valaha láttam.
    Na de akkor mi az egészben a buli, kérdezhetnénk. Én is ezt kérdeztem, és akkor estek helyükre a kirakós darabjai, amikor megláttam, hogy a játékhoz tartozik egy hatalmas online bolt is, ebben pedig több ezer a játékban használható hasznos és haszontalan kiegészítő, kardoktól és pajzsoktól kezdve a napszemüvegekig és csini rucikig mindent lehet venni néhány dollárnak megfelelő összegért. Így már minden érthető: megadják az illúzióját annak, hogy valódi fejlődést lehet elérni a játékban létrehozott karaktereinket illetően, aztán a befektetett energia és a kapott eredmény arányának hirtelen jött változását már pénzzel kompenzálhatjuk. Ha jobb kardot és pajzsot vásárolok a boltban, máris fel tudom venni a versenyt a komolyabb ellenfelekkel, tudom folytatni a játékot, tudok továbbra is együtt játszani az online szerzett pajtásaimmal. Okos pszichológiai- és marketingstratégia ez.

    A felhasználók száma és a Tim Sweeney által említett évi százmillió dollár bevétel ellenem beszél, amikor azt mondom, hogy a Maple Story egy rettenetes, játéknak igen kevéssé nevezhető pénznyelő vállalkozás. Ha hozzátesszük, hogy a felhasználók nagy részének a fiatal tinédzsereket mondják, talán érthetőbb a dolog, mert ha más nem, a Maple Story egyrészt trendire veszi a figurát (a boltban vásárolható kiegészítők jó része inkább az öltöztetőjátékokra emlékeztet, mintsem a játékban lenne különösebb értelme), másrészt pedig végülis szegény mai tinédzserek egyszerűen nem lehettek kitéve annyi jó játéknak (pl. azoknak amikre a Maple Story annyira hajaz), hogy meg tudják állapítani ennek a minőségét azokhoz képest.

A bejegyzés trackback címe:

https://gemeskut.blog.hu/api/trackback/id/tr13390120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

prezzey · http://www.prezzey.net 2008.07.11. 13:09:04

Még azt elmondanám, habár ez nem csak a Maple Storyra igaz, hanem nagyon sok más koreai MMO-ra is, hogy ezek egy GameGuard nevű csalásvédelmi programot használnak, ami csúnyán beavatkozik a Windows lelkivilágába.
en.wikipedia.org/wiki/Gameguard
Úgyhogy csak óvatosan telepíteni a játékot! (Én a külön játékokra használt Windows installt javaslom úgy általában is.)

JesusTheSuperStar 2008.07.11. 14:24:55

Én probálkoztam sok féle ingyenes ( és nem ingyenes ) MMO-val [Flyff,Silk(skil?)road,Requiem,Guild Wars] de egyik se tetszet kivéve a Guild Wars ami kerek hétezer forintba került. Enyi pénzért egy irtozatosan jo játékot kaptam 0 [nulla] reklámmal.

Rod 2008.07.12. 00:40:20

Jó írás és tanulságos!

DIck Assman 25 2008.08.13. 18:20:32

ennél nagyobb hüyleséget még életembe nem láttam....
már megbocsáss, de az online bolt árújának jórésze csak csilivili cucc aminek semmi előnye nincs... a játékban inygen is ugyanúgy lehet fejlődni mint soksok pénzt kiadva... a 2D-s világ adja a játék legjelelgezteebb részét, mivel igen kevés MMORPG-ban van ilyen!
még megkérdezném: te haynas szintig fejlődtél a karaktereddel? godnolom kb 5-nél abbahagytad.. még szép... hát, lehet h más az izlésünk de én több mint 1 éve játszok vele és a sok más MMO meleltt ez fogott meg a legjobban!
Átverés?! SIlkroad, WoW, L2 ezeka z átverések! ezekben magas szinten képtelenség fejlődni, a MApleStoryban viszont odafigyeltek, h ez ne következzen be! komolyan ezt a cikket azért irtad hogy randomra lehúzz vmit ami NEM ÉRDEMLI MEG!
enynit akartam viszlát

DobayAdam · http://www.dobayadam.hu 2008.08.13. 20:00:58

Kedves Dick,

Valóban a játék legjellegzetesebb része a 2D világ, ezért figyeltem fel rá és ezért kezdtem el vele játszani. (Már csak ezért sem random a kritika.) De épp azért, mert kisgyerekkorom óta szeretem a platformjátékokat, nagyon sok tucatot ismerek (nem csak játékos, de készítői oldalról is), és a sok éves tapasztalat mondatta velem, hogy ez bizony egy igen gyengén összetákolt platform, amit számomra a fenti érvek támasztanak alá. Én is nagyon örültem volna, ha jól van megcsinálva, de számomra nagyon alacsony minőséget jelentett. Lehet, hogy a későbbiekben valamelyest javul a dolog, de ha órákig kell csigákat csapkodni, az nálam nem meríti ki a jó játék kategóriáját - már csak azért sem, mert egyszerűen ennyi befektethető időm sincs, amit erre fordíthatnék, s mivel a megtérülés szintje (vagyis, hogy mennyire jó játékélményt kapok cserébe) alacsony, abbahagytam.
Persze mindketten magánvéleményt foglalkozunk meg egy dologgal kapcsolatban, nem személyesen a te megsértésed volt a célja a cikknek, úgyhogy nem muszáj magadra venned a dolgot. :)