Gémeskút

Konzolos és PC-s játékkritikák mindenkinek.

Friss topikok

Címkék

2d (2) 4x (2) 5000ft (5) addiktív (5) aerobic (3) akció (17) alex st john (2) amiga (4) apple (3) apróság (4) aranyos (2) arcade (2) atari (2) átverés (2) autó (4) bevásárlás (2) bevezető (2) bitpop (2) borzalmas (11) botrány (2) c64 (3) castlevania (3) civilization (4) családi (3) cyberpunk (2) c 64 (3) ddr (2) dragon ball (2) ds (46) dsi (2) e3 (2) elite (2) elmegy (9) emuláció (5) emulátor (2) építő (4) erőszak (2) évjátékai (3) final fantasy (7) fitness (2) flipper (2) fps (2) gamecube (2) gépház (20) hack (5) hardver (13) háttér (2) hellókarácsony (24) hírek (22) homebrew (7) horror (3) ingyen (17) interjú (3) játékipar (2) játékterem (2) játéktermi (2) (13) jóga (3) jönjönjön (13) jrpg (8) kaland (12) kártyajáték (2) képregény (2) kereső (2) keresőkifejezések (6) kiegészítő (5) kilencvenes évek (2) kódok (2) könyv (4) korhatár (2) korhatárbesorolás (2) körökre osztott (8) legrosszabb (3) letöltés (2) linux (7) logikai (16) lövöldözős (16) mac (4) magyar (2) mario (15) mass effect (7) mászkálós (2) microsoft (5) minijáték (6) mmo (2) mmorpg (4) mozgás (5) multiplatform (3) multiplayer (3) nagyon jó (19) neogeo (2) nes (2) nintendo (74) nyugdíjas (2) olcsó (3) online (2) pc (47) platform (12) playstation (5) pokémon (4) portré (2) ps2 (4) ps3 (8) psp (5) remake (2) remek (2) retró (7) retro (10) riport (2) roguelike (3) rossz (4) rpg (25) rts (2) sandbox (4) scifi (2) sega (4) shovelware (4) slashdot (2) snes (3) sonic (2) sony (4) sport (10) square (5) star wars (4) stratégia (11) szex (3) szimulátor (5) taktika (6) tánc (3) táncszőnyeg (3) tie in (2) tim sweeney (3) torna (3) tudomány (2) tv (3) ubisoft (3) ügyességi (11) űrhajós (5) városépítő (2) vásárlás (2) vendég (3) verekedős (2) vicces (15) videó (13) virtual console (5) web (2) wii (61) wiimote (3) wiiware (10) wii balance board (4) wii fit (6) xbla (4) xbox (5) xbox360 (23) youtube (2) zene (8) zseniális (25) Címkefelhő

Licenc

Creative Commons Licenc

[DS] Phoenix Wright trilógia

2007.11.13. 21:36 - tmarxell

Címkék: nintendo kaland ds zseniális

Phoenix Wright trilógia
Osztályzat: Zseniális
Korosztály:12+
Nyelvigény: Középfok
Nehézség/Nehézségi ív: Középhaladó
Beletanulási idő: Rövid

The 7th Guest, Final Fantasy VII, Phoenix Wright: Ace Attorney. Mi a közös ezekben a játékokban? Objektíve elég nehéz lenne kielemezni őket és metszetet gyártani belőlük, de azt tudom, hogy nekem mi volt bennük a közös: az, hogy miután kipróbáltam őket, rohantam megvenni a hardvert, ami ahhoz kellett, hogy játszhassak velük. Az első kettőnél a PC-t bővítettem - első CD-meghajtó, első 3D-kártya :D -, a másodiknál meg fogtam magam, és rögtön vettem egy saját Nintendo DS-t, hogy ne csak akkor tudjak játszani vele, amikor kölcsönkapok egyet. Most a két számítógépes játékkal nem foglalkozom, aki nem hallott még róluk, sürgősen játssza végig őket (habár mostanra elég nehéz lehet beszerezni mindkettőt :( )... meg, most, hogy belegondolok, ha sikerül valahonnan felkapnotok a Phoenix Wrightot, akkor azt is :)

Szóval Ace Attorney. Ez a név mégis mit takar? Nevezhetnénk kalandjátéknak - habár point-and-clicknek max. igggen erős jóindulattal hívhatnánk -, vagy akár ügyvéd-szimulátornak, ha a bíróságok tényleg ilyen vadnyugati stílusban működnének. A játék lényege, hogy vannak a perek, azaz a játék epizódjai, amiknek az elején egy rövid intró után nem derül ki semmi, csak az, hogy valaki meghalt (csak és kizárólag gyilkosságok lesznek a három játék összes perében), és rövid bevezető után a természetesen ártatlan gyanúsított megkéri Phoenix Wrightot arra, hogy ugyan már bizonyítsa be, hogy mégsem ő a gyilkos, ami pedig legtöbbször mindenkinek rögtön nyilvánvaló. A jótét lélek főszereplő, akit irányítunk, mindig elvállalja az ügyét (mondjuk vicces lett volna egy olyan fejezet, ami véget ér azzal, hogy bocs, de nem kellesz :P), aztán jó detektívként elkezd nyomozni... Ja, hogy ügyvédszimulátorról van szó? No sebaj, ez a játék inkább fantasy ügyvédszimulátor, mint realisztikus, hiszen egy epizód abból áll, hogy maximum három napnyi peren - szép is lenne, ha a való életben max. ennyi ideig tartanának a bírósági ügyek :) - keresztül védjük az ügyfelünket, majd a perek közti szünetben nyomozósdit játszunk, és így gyűjtjük a bizonyítékokat a másnapi perre. A vége aztán úgyis mindig az lesz, hogy nem csak bebizonyítjuk a védencünk ártatlanságát, hanem mellékesen még meg is találjuk az igazi gyilkost.

Ez így összefoglalva még nekem is eléggé spagettinek tűnik. Akkor miért is ilyen jó játék? Ez egy jó kérdés :D Mondjuk a zene? Elmegy, de ha nem nézed a játékot, csak a zenéjét hallgatod, akkor hamar rájössz, hogy az bizony igencsak repetitív. Persze ha te játszol vele, ez nemigen fog feltűnni, egyrészt azért, mert különösebben nem foglalkozol vele, másrészt azért, mert a játék közben a zene gyakran vált át egyik számról a másikra. Akkor a grafika? A menü meg a helyszínek megrajzolása szép, de semmi különös... viszont a szereplők hihetetlen jól vannak megrajzolva. Állítólag volt már olyan, hogy valaki, aki miután rövid ideig látta a játékot, megkérdezte, hogy melyik animéból csinálták, mivel ilyen jól ki vannak dolgozva a szereplők. Az animáció ugyan nem áll tízmillió képkockából, de végig jól, és helyenként nagyon viccesen van megcsinálva. A legeslegjobbak azok a jelenetek, amikor minden kétséget kizáróan bebizonyítjuk az igazi gyilkos bűnösségét, hiszen akkor a legjobb animés hagyományok szerint kitör a vulkán, felrobban az ember feje, belecsap a villám, satöbbi. (Jó, vulkánkitörésre nem emlékszem. De a harci ereje kilencezer felett van!) Egy szó mint száz, a játék összes szereplője, az ügyészek, a bíró(k), a védencek és a tanúk mind nagyon jól el vannak találva, és most nem csak a kinézetükre gondolok, hanem a szövegeikre is. Maga a történet ugyanis végig remekül van megírva, van benne minden, ami kell: roppant agyafúrt rejtélyek, majdnem tökéletes bűntények, izgalmas perek (na kivéve azt, ha elakadsz, és jön a jó öreg kalandjátékos próbáljunk-ki-mindent-mindenen módszer :/), amik nem csak viccesek, hanem néha komolyak is tudnak lenni. No de mi van akkor, ha valamit elrontunk? Ha hülyeséget mondunk, akkor rögtön büntet a bíró: az első részben ez azt jelenti, hogy elvesztünk egy felkiáltójelet, a többiben meg lejjebb megy a kis zöld csík a képernyő sarkában. Ha pedig mindkét esetben elfogy a csík, az bizony game over; akármennyire közel is voltunk a per végéhez, ebben az esetben azonnal végünk, és kezdhetjük előlről. (Csak úgy megjegyzem, hogy az ügyészekkel szemben a bíró végig sokkal megengedőbb, sőt, ha pl. nyilvánvalóan hazudik a tanú, akkor elég, ha azt mondja, hogy bocsika, rosszul emlékeztem, csak akkor küldik ki, amikor már mindenkinek nyilvánvaló, hogy össze-vissza hadovál. Ilyenkor meg aztán persze van, hogy később kiderülhogy a végén mégis igazat mondott.) Szerencsére azonban a játék során majdnem bármikor lehet menteni, és ahelyett, hogy a “kalandod véget ért” stílusú szöveget bámulnánk a bezárt ajtókon, inkább visszatölthetjük az adott helyzetet. (Peren kívül a nyomozósdit nem lehet elrontani, szóval ott nincs ilyen.) Mindenesetre ennek köszönhetően akkor is nyugodtan nekiállhatunk játszani a játékkal, ha nincs időnk két-három óránk, amit teljesen rászánnánk – habár igaz, hogy a perek vége fele mindenképp érdemes hagyni időt a játékra, mert aztán meg azt vesszük észre magunkon, hogy nem bírjuk abbahagyni :)

A trilógia eredetileg GBA-ra készült, de aztán a hatalmas siker miatt - no meg amiatt, hogy még többen vegyenek egyet :P - átírták DS-re, méghozzá úgy, hogy lehetőleg annak minden extráját kihasználja. A két képernyőre osztás remekül lett megoldva, nincsen zavaró játéktér-átlógás, se nem kell egyszerre kétfele figyelni. Az alsó képernyővel inkább csak irányítjuk a játékot, és olyankor értelemszerűleg nem olvassuk a szöveget. A kezelés teljesen kézre álló, sőt, ha nagyon szeretünk kiabálni - mint ahogy az ügyvédek és az ügyészek a fantasy bíróságon -, akkor egy gomb lenyomásával is irányíthatjuk a kötözködést, a játék meglepően jól felismeri az emberi hangot. Ennyiben ki is merül azonban a hardver kihasználása, esetleg még annyit tudnék megemlíteni, hogy a DS-re írt egyetlen kiegészítő fejezet - az első rész utolsó pere - villantja csak azt meg, hogy ennél azért többet tud a vas: ott már 3D-ben vizsgálgathatjuk a bizonyítékokat, és bizony néha pörgetnünk kell a zománcos lavórt, hogy meglássuk a vérnyomot az alján. Sajnálatos módon a második és a harmadik rész portolásánál voltaképpen semmi extrát nem raktak a DS-es verzióba a már megszokott hangfelismerésen kívül - amúgy nem tudom, azt ki szokta használni, de én nem -, ami azért kár. De legalább hamar kijöttek :) Tényleg, ha valakinek esetleg megvan a GBA-s verzió, ha berakja a cartridgeot futtatás előtt a GBA slotba, akkor automatikusan elkezdhet játszani bármelyik epizóddal. Annak viszont örültem volna, ha “sima” végigjátszás után is válaszhatnánk, melyik fejezetnél szeretnénk kezdeni az adott epizódot, de csak az elején engedi a játék.

És itt érkeztünk el a trilógia legfájóbb pontjához, az újrajátszhatóság kérdéséhez. Hát, az sajnos minimális. Nemlineáris játékmenetet egyáltalán ne várjunk, csak és kizárólag egyféle út vezet a megnyeréshez, és éppen ezért bármilyen élvezetes is végigjátszani az egészet, arra semmiképpen se számítson senki, hogy rövid időn belül elővenné még egyszer. No de a többszöri újrajátszhatóság mindig is ritkán volt a kalandjátékok jellemzője, és mivel voltaképpen ezt tudom a leginkább a szemére hányni a sorozatnak, szerintem mindenképpen megéri mindenkinek játszani vele – amennyiben nem irtózik attól, hogy nem csak lőni, hanem olvasni is kell :P

Egyvalamit mégis fel tudok még hozni ellene. Nehéz beszerezni. Vajon miért? :)

A bejegyzés trackback címe:

https://gemeskut.blog.hu/api/trackback/id/tr60228322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wendriner úr 2008.08.05. 12:14:25

szerintem nem annyira nehez beszerezni (marmint ds viszonylatban), mindegyik repteren lehet kapni belole. ha ismeros/rokon repul, meg lehet bizni vele. Nemetorszagot nem javaslom, mert szemtelenul draga (50EUR korul lattam a harmadik reszt ket hete Frankfurtban), Londonban viszont kb 7e FT korul meg lehet venni darabonkent az alacsony GBP arfolyam miatt.

a jatek tenyleg nagyon jo, most jarok a masodik vegefele. bar amennyi idot elvitt az elso resz ot epizodja (kb 20-24 ora), nem biztos, hogy mind a negyet lesz kedvem vegigvinni.

eleg jol sikerult atultetni a nyelvi humort angolszasz kultur-kornyezetbe.