Mottó:
alapvetően csak azokban a dalokban hiszek, amelyeket boldogtalan nők, v egyházi kórusok adnak elő.
- Agnus
Minden idők egyik legnagyobb hatású valósidejű stratégiai sorozata indult útjára 12 évvel ezelőtt a Red Alert megjelenésével, és tegnap az aktuális folytatás reklámjaként az első rész teljes egészében ingyenesen is letölthetővé vált. Ezzel kapcsolatban előkerültek az emlékek és felfigyeltem egy érdekes jelenségre, ami megér egy rövid bejegyzést. (Hosszú bejegyzés is lesz hamarosan, egy olyan játékról lesz szó, amit már többen is kértetek!)
Anno a megjelenéskor ismeretségi körömben mindenkit elkápráztatott a Red Alert előzetes videója; emlékeim szerint DOS alatt kellett lejátszani valamilyen DOS4GW-t használó segédprogrammal, úgyhogy talán ebből is látszik, mennyire nem mai dologról van szó. Most előkerestem az interneten, és csodák csodájára mai szemmel is meglepően igényes és szép. A hatásban valószínűleg a legnagyobb szerepet a zene játssza, a Dies Irae-t zengő kórusnak nehéz ellenállni... nem véletlen, hogy ma is egyre gyakrabban élnek a játékok hasonló eszközökkel. A tovább után kórusok és játékprogramok, a kezdetektől napjainkig!
Először természetesen következzen a fentebb beharangozott Red Alert bemutató:
A Westwood már korábban is próbálkozott hasonlóval, a Command & Conquer: Tiberian Dawn reklámjaiban az Örömóda volt hallható. (Itt röviden megjegyezném, hogy a Red Alert habár sorozatot indított el, tulajdonképpen maga is a Command & Conquer sorozat folytatása volt. A Wikipédián talán kibogozható a folytatások szövevénye...) Ezt anno nem láttam, csak most; szerintem nem annyira eltalált, túl vidám egy ilyen jellegű játékprogramhoz, és a vágás sem tökéletes. Aki akarja, a Youtube-on szintén megnézheti, de ez annyira nem ér meg egy beágyazást, inkább csak történeti érdekességű.
Ami viszont egy hasonló összeállításból kihagyhatatlan, az a Final Fantasy VII utolsó főellensége alatt hallható zene, a One Winged Angel nevű szám. Ez a játék 1997-es megjelenésekor egymagában forradalmat csinált, népszerűvé tette a japán szerepjátékokat Nyugaton, és hatalmas eladásokat produkált. Ha valakinek kimaradt volna az életéből, az most ne nézze meg a videót, mert valóban az utolsó főellenség látható benne; inkább fogja magát és játssza végig.
Ma már nem annyira meglepő, ha egy játékban énekelnek, akkor az volt; a levlistákon oda-vissza ment az áradozás és mindenki vadászta a dalszöveget.
Habár napjainkban már nem ez lesz egy játék döntő újító momentuma, azért vannak remek példák arra, hogyan kell ezt jól csinálni - az idei év legjobb példája erre eddig talán a Nintendo új verekedős játéka, a Super Smash Bros. Brawl. Ennek a videónak megjelenésekor külön bejegyzést szenteltünk itt a Gémeskúton, annyira örültünk neki, és ide is remekül illeszkedik:
Szintén Nintendo példa - ha már mostanában sok Xbox dologról írtunk, most inkább ilyeneket hoznék - a másik aktuális kedvenc a Metroid Prime 3: Corruption főcímzenéje. Ez messze nem annyira konvencionális, mint a fentebbi példák, kellett némi merészség a fejlesztők részéről... de szerintem azon kívül, hogy baromi jó, nagyszerűen illik is a program hangulatához.
Valószínűleg ez a jövő útja, minél szokatlanabb zenék fognak a játékokban megjelenni, kórusokkal vagy anélkül... én a magam részéről a belső-ázsiai felhangos énekelésre várok, a nagy költségvetésű mozifilmek már felfedezték maguknak ;] (vigyázat, ez a link meglehetősen erőszakos tartalmakhoz vezet...)