A Wii Fit tipikusan hosszú távra tervezett program - maga is azt szorgalmazza, hogy minden nap használjuk, szép nagy naptár van benne, és minél több gyakorlatot végzünk, annál több a hozzáférhető funkció. Úgyhogy bár három nap tesztelés után zseniálisnak értékeltem, érdemes kicsit több, mint egy hónap használat után röviden összegezni, hogy a hosszú távú vállalásait mennyire teljesíti a program. Több helyen egyetértek a szintén egy hónapos tapasztalatairól beszámoló Chris Kohlerrel, néhol pedig ki is egészíteném a tapasztalatait. Pszichopata virtuális trénerek és idegesítő fícsörök a tovább után.

Negatívum #1: A Wii Balance Boardot megjelenítő kis animált pad egy báránybőrbe bújtatott köcsög diktátor - ne akarj a rossz oldalára kerülni. Ha minden nap meghallgatod a fitnesztippjeit (amiből nincs sok, talán hat vagy hétféle), vidáman pattog, de ha nem, nekiáll sajnáltatni magát. Úgyhogy már itt gyanús a fickó.
De nem is ez a legbosszantóbb, hanem ha az ember túlsúlyos, ugyanis testmozgást ösztönző játék létére eléggé motivációgyilkos eszközöket tud bevetni, még annak ellenére is, hogy a japán verzióhoz képest tompítottak a szövegen. Ott ugyanis a túlsúlyosakkal a kis pad minden nap közli, hogy "Kövér vagy!!!" Nem túl motiváló, ugye? (Bár biztos hat a szégyencentrikus japánokra.) Az európai változatban csak annyit mond, hogy "Túl magas!", mármint a BMI-d, mégis minden nap szól érte. Azért, hogy fogytál egy kilót, már nem dícsér meg, csak akkor örül, ha beértél az ideális súlytartományba, ami, ha valaki a maximum 130 kilóról indul, egészséges tempóban akár egy évig is eltarthat. Ha már az ember kifizetett 25 ezret egy ilyenért, akkor kapjon annyit cserébe, hogy nem szivatja a program.
De még ha jól csinálod, sem lesz minden fenékig tejfel. A képen látható szöveghez hasonló megnyilvánulások újabb negatív kedvencemmé váltak. Én nem akarok fogyni, tartani akarom a súlyomat, ezt is állítottam be, de ha csak fél kilóval eltérek attól, ami voltam amikor beállítottam, hogy annyi akarok maradni, már szól, hogy jaj, most mi lesz. Miután pár napot vidéken voltunk és nem használtuk a játékot, bár örült, hogy tartottam a súlyomat, a rend kedvéért azért be is szólt, hogy nem mértem meg magam a határidő napján.

Pozitívum #1: Méri az edzésidőt. Többen is írták külföldön, hogy imádják, hogy végre nem kell mérniük, hogy egy nap mennyit tornáztak, mert méri helyettük a program. Apróság, de tényleg egyszerűbb, mint stopperrel rohangálni. Ugyanez igaz a BMI-számításra, amit szintén megcsinál helyettünk a program, így objektíven láthatjuk, hogy mennyi súlyt kell leadnunk/felszednünk az ideális tartomány eléréséhez, ahelyett, hogy mi magunk hallomás alapján lőnénk be hogy hány kiló az ideális. (És a közhiedelemmel ellentétben az az ideális tartomány azért elég tág!)


Negatívum #2: Ha csak egy napot is kihagysz a súlymérésben, már rádszól a pad-diktátor. Pedig hülyeség minden nap mérni. Napközben is egy-másfél kilót ingadozik az ember tömege, de igazán még úgy sem követheted pontosan a folyamatokat, ha minden nap ugyanakkor mérsz, hiszen rengeteg faktortól függ, hogy akkor épp pontosan mennyit nyomsz. Egy átedzett-kardiózott nap utáni reggelen simán kijött, hogy híztam negyven dekát, aztán egy napig nem edzettem, és a következő reggel már egy kilós esést mutatott a rendszer, ami azért gyanús. Rájöttem, nem igazán pontos a mérés - más súlyt mér, ha kicsit hátrébb vagy akár oldalra dőlsz, kis változtatással is tudtam harminc dekás eltérést produkálni két perc leforgása alatt. Szóval ésszerűbb csak hetente néhányszor, esetleg hetente egyszer mérni, mert sokkal jobban látszik a folyamat, és kevésbé önbizalomromboló, ha nem azt látod, hogy nagy energiabefektetés mellett is hízást mutat, amikor fogytál.

Pozitívum #2: Baromi jók a később hozzáférhető játékok is. Egy részük tényleg csak játék, mint a pingvines, amiben jobbra-balra dőlve kell dönteni egy jégtáblát, amin a Miinkből kreált pingvin  csúszkálva kapja el a halakat.
Vannak olyan játékok is, amik kiválóak kardiózásra. Főleg a hatperces beállításon embert próbáló a boxolós edzés (olyan mint a Wii Sports boxolása, ritmusra kell a nuncsakuval és a Wiimote-tal ütni, miközben lépkedünk fel meg le a padra), és a hatperces hullahopp-karikázás is remekül izzaszt (amellett, hogy jól be is mozgatja a medencét).
    Végül ember legyen a talpán (fenekén), aki fél percnél tovább eljut a több kritikus által is felemlegetett Zazenben, vagyis az azonos nevű buddhista ülőmeditációból kreált játékban. Ennek a lényege egyszerű: ülj és meg ne moccanj. Többen lehúzták ezt a játékot, pedig szerintem baromi jó, mert tényleg a legkisebb rezdülést is méri az egyensúlyozópad, miközben a képernyőn különböző képi- és hangelemekkel (pl. hátad mögül közelítő léptek a reccsenő parkettán, brr) próbál befolyásolni. Ez a legutolsó játék az egyensúly kategóriában, és bitangnehéz, három év jógával is alig másfél percig tudom csinálni.

Negatívum #3: Ezt Chris Kohler vetette fel, és igaza van. Érthetetlen, hogy miért nem mér erőt a Wii Fit, pedig a játék egyharmada a gyúrásról szól. Súlyt mér, egyensúlyt is mér, erőnlétet is mérhetne. Főleg úgy, hogy az izom többet nyom, mint a zsír, tehát aki kicsit túlsúlyos de ugyanannyit edz mint kardiózik, azt a padocska akkor is letolja, hogy nem fogyott, ha közben erősödött.
Nem segítenek a helyzeten a trénerek sem, akik legendás baromságokat bírnak benyögni. Volt, hogy a röhögés miatt hagytam abba egy boxolós játékot, amikor műagresszív műmély hangon valami olyasmit szólt be az edzőm, hogy "EZ AAZ! OOLVAD A ZSÍÍÍR!" Azzal a marhasággal azonban sokkal gyakrabban traktál minket mindkét edző, általában épp valami nyújtás vagy mozdulat kellős közepén, hogy "Kéépzeld eel az ideáális teeesteed." Nem képzelem, basszus, edzek!

Pozitívum #3: Rejtett apróságok, easter eggek. A főmenüben a Mii figuráink mindenfélét csinálnak, ha kicsit magukra hagyjuk őket: annak megfelelően viselkednek, hogy melyik fajta gyakorlatot (jóga, erősítés, aerobic vagy játékok) végezzük leginkább, az én Miim például rendszeresen faállásba vágja magát.
    A legviccesebb, hogy a több napja nem használt karakterek néhány másodperc után ásítanak egy nagyot, majd elkezdik húzni a lóbőrt. Miután beléptünk valakihez, a Miink bújócskázni kezd az életre kelt Wii egyensúlyozópaddal, ha pedig megbökjük a Wiimote-tal, kidülled a szeme és az adott testrészéhez kap, hogy most ez mi volt.

Negatívum #4: Egy szó: Edzésprogram. Az ember felviszi a pulzusát egy gyakorlattal vagy játékkal, aztán jó két percig kattoghat amíg beállítja magának a következő dolgot, amit csinálni akar. Bár a Wii Fit javasolja, hogy ezt vagy ezt a gyakorlatot végezzük együtt, azt már nem ajánlja fel, hogy jó, akkor most jöjjön az. Pedig a jó edzés olyan, hogy nem áll le, hiszen épp a folyamatos mozgástól fog az ember eredményt elérni. Az meg nem számít, hogy a futásnál ha már baromi jó szinten vagyunk, felajánlja, hogy fussunk fél órát. Ami szerintem elég hülyeség, végülis egy helyben kell futni, nekem öt perc alatt teljesen elfárad a lábam.

    Mindezek alapján muszáj megvonnom a Wii Fittől a zseniális értékelésemet, és visszaminősítem nagyon jónak. Még mindig jók benne a játékok, rengeteg mindent lehet csinálni és a legtöbb dolog rendben van, de az idegesítő és motivációgyilkos elemektől a falra lehet mászni. Ambivalens vagyok a Wii Fit padot megjelenítő izécskével is, aki rendkívül aranyosan integet és csinál mindenfélét, illetve a hangja is édes, de a hozzáírt szövegek enyhén gázak. Összességében még mindig jó vétel a Wii Fit, csak már nem annyira. :)