Magyarországon az elsők között sikerült vennem Wii Fitet és mázlim volt, ugyanis információim szerint alig pár darab érkezett be az országba az európai nyitódátumra (a híradások szerint egész Európában hiány van, úgyhogy aki nem előrendeléssel vásárolt, annak nem tudom, meddig kell várnia). Mondanom sem kell, hazaérkezésem után rögtön kiszedtem a csomagból a masszív és elég frankónak kinéző fehér egyensúlyozópadot. Három napra elosztott jó két óra teszt után aláírhatom, a Nintendo megint nagyon beletrafált.

    Kezdjük a kiegészítővel. A Balance Board kb. három kilós kispad a szokásos Nintendo-minőségben. A nyugati kiadásra újratervezték a berendezést, most már nem csak 136, hanem 150 kilós nyomást bír ki (gondolom jócskán növelve a játékosok lehetséges számát elhízott kontinenseinken).
    Persze azért ugrálni továbbra is tilos a cuccon - amikor egy-egy minijáték ugrálást szimulál, erre szerencsére fel is hívja a program a figyelmünket. Négy elemet kapunk hozzá, az elemek melletti és a Wii elejénél levő piros gombbal kell szinkronizálni a gépünkkel, és kész. Drót nélküli, valósidejű kommunikáció, éljen.

     De miért hasznos egyáltalán ez a cucc, kérdezhetné az olvasó. Mivel a kipróbálást nem tudja helyettesíteni, hogy elmondom, milyen marha jó érzés a testnek a Wii Fit használata, inkább arról beszélek, hogy nekem miért jó. Az általános- és gimnáziumi iskolaévek alatt rámerőltetett testnevelésmódszerek egyike sem foglalkozott az egyenes gerinc vagy az egészséges háttartás kialakításával. Nem tudom, ma mi a helyzet a honi közoktatásban ezügyben, de nekem még úgy tanították az egyenes gerinctartást, hogy "Húzd hátra a vállad!"
    Talán nem is csoda, hogy egészen addig görnyedtem folyamatosan, amíg három éve nem kezdtem el rendszeresen jógázni. (Azóta ülök normálisan és azóta kényelmetlenek a görnyedt hátra tervezett európai székek) Ekkor tanultam meg ugyanis, hogy a keleti mozgáskultúrák alapja a medencéből kiinduló mozgás, és a gerinc sem vállból, hanem medencéből kiindítva lesz egyenes. A Wii Fit ezt a fajta tudatos, egészségmegőrző mozgáskultúrát tudja most becsempészni a nappalikba, és nagyon helyesen.

    Regisztrációkor azzal indít a program, hogy megnézi, mennyit nyomunk, majd a megadott magasság alapján kiszámolja a BMI-nket, azaz a testsúlyindexünket. Ezzel egyrészt kapunk egy jól beállított (tíz dekára pontos) digitális mérleget, másrészt azoknak, akik figyelni akarnak a súlyukra, nem kell többet folyton osztogatni, szorozgatni meg írni, hogy épp hogyan állnak súlyban meg testtömegindexben: a Wii Fit Plazaban (ami kérés esetén a Wii főmenüjéből is elérhető) gyönyörűszép grafikonon követhetjük, hogyan változik a testünk napról napra.
    Persze ha már van mérlegünk, ez eddig tekinthető kényelmi szempontnak is, bár a napra lebontott grafikon akkor is sokat nyom a latban. Az egyensúlyozópad különlegességei csak most jönnek: a következő felmérés azt nézi meg, mennyire tolódik el a súlypontunk, vagyis mennyire dőlünk balra, vagy jobbra (a bal-jobb egyensúly ugyanis alapvetően fontos az altestünkre nehezedő súly egyenletes eloszlásához), illetve előre-hátra. A kapott értékektől függően ad most is (és máskor is) jótanácsokat barátunk, a kicsit Office segédszerű, de az idegesítő gemkapocsnál jóval aranyosabb és hasznosabb animált egyensúlyozópad.
    Végül két egyensúly-játékkal lövi be a program a Wii Fit korunkat, ami a Wii Sportshoz és a Dr. Kawashima's Brain Traininghez hasonló, ez esetben fittségi irányszám - minél közelebb van a valódi korunkhoz, annál jobb. Nyilván a szoftverrel való első ismerkedéskor még nem kell elkeseredni, ha nagy szám jön ki, hiszen valószínűleg akkor szembesülünk először ilyenfajta feladattal. Nekem is 33 éves kor jött ki tegnapelőtt, mára már ugyanaz a teszt - nyilván a gyakorlás miatt - az optimális 20 éves eredménnyel zárult.
    Ne gondoljuk a képek és a videók alapján, hogy a tesztelés során elvégzendő egyensúly-játékok olyan rendkívül egyszerűek. Csak úgy tűnik, hogy könnyű egyensúlyunk irányításával irányítani egy pöttyöt a képernyőn úgy, hogy az egy nagy területen eltaláljon adott színes négyzeteket; vagy éppen úgy dőlni jobbra és balra, hogy a pad két oldalára nehezedő súly pont a megfelelő százalékban oszoljon el.
    Aki már nagyon biztos az egyensúlyában, kipróbálhatja ennek az alapjátéknak az extradurva változatát, amikor nem hagy tíz vagy öt százalékos sávot az egyensúly beállítására, hanem pontosan ötven-ötven százalékos súlyeloszlást kell produkálnunk a testünk két felén.

     Ha megvolt a nagy tesztelésünk, már hozzáférhetünk a tréning üzemmódhoz, ami eddigi ismereteim alapján 15 féle jóga-gyakorlatsort, 15 féle izomerősítő gyakorlatsort, 9 aerobic-programot és 9 egyensúlyozó játékot tartalmaz. A gyakorlatsoroknak és a játékoknak néhány kivétellel mind vannak különböző szintjei, illetve a listában nincsenek benne a testtesztben használtak, úgyhogy látszik, hogy meglehetősen nagy katalógusból, legalább ötven feladat közül lehet válogatni. Egyedül az aerobic programoknál van olyan, ami ismétlődik (itt ha jól látom összességében négy típusú gyakorlat van csak), a többinél viszont minden egyes menüpont teljesen új tevékenységet takar.
    Talán mondanom sem kell, hogy úgy válnak elérhetővé a különböző szintek és újabb gyakorlatsorok, ahogy egyre többet edzünk a programmal. Ennek mérésére kapjuk a fenti képen látható FitRöfit (FitPiggy), akinél percenként 1 pénzérme bedobásával számolódnak el a különböző elvégzett gyakorlatok. Az alapgyakorlatok általánosságban 1-2 percesek, magasabb szinten kezdenek egyre hosszabbak lenni. Ugyanakkor a gyakorlatok relatív rövidsége egyáltalán nem jelenti, hogy ne lennének hatékonyak: a mindössze három perces hulahoppkarikás feladattól is el lehet kezdeni izzadni (aki nem hiszi, pörgesse nagy körökben, másfél percig intenzíven az egyik, majd a másik irányba a csípőjét!), nem beszélve az izomerősítő gyakorlatokról.

    Ezen a ponton veri a Wii Fit minden nem interaktív hasonmását. Láttam én már Rubint Réka és Béres Alexandra-féle tornavideókat is (ebből az egyik félelmetes volt, de a pártatlanság érdekében nem árulom el, melyik :), amiknek szaktudás híján nem kívánom megkérdőjelezni a hatását, ugyanakkor formátumuk miatt egy dologra nem képesek: visszajelezni. Az ilyen videókban ugyanazt a tendenciát láttam, mint a nyelvoktató kazettáknál: "Csináld ezt! Csináld azt! Csináld ezt! Igen! Nagyon jó! Gratulálok!" Ezzel szemben a Balance Board mivel pontosan érzékeli, hogy mit csinálsz rajta, képes visszajelzést adni, hogy tényleg jól csinálod-e a gyakorlatot. Igaz, bizonyos feladatoknál ezt egy fitnesstermi edző is meg tudja csinálni, ha befizetsz csoportos tornaórákra, azt már viszont egy edző sem tudja pontosan lemérni, hogy például egy kitörés-gyakorlatnál túl nagy súllyal nehezedsz-e a térdedre.
    Annak idején, amikor kijöttek az első videók a Wii Fitről, kicsit megijedtem, hogy hatha yoga-gyakorlatok is lesznek benne, mert európai és amerikai példákon már láttam, milyen mértékben lehet kisajátítani és félreértelmezni ezt a több ezer éves, alapvetően szellemi, spirituális gyakorlatot. A Wii Fit jógaszekciójának kipróbálása után végül kellemesen csalódtam. A főleg nyújtásokra kihegyezett jógapozitúrákban az egyenes gerincen és a mély légzésen van a hangsúly, így úgy érzem, sikerült a lehető legtöbbet megőrizni a lényegből úgy, hogy még azok is gyakorolják ezeket az ászanákat, akik különböző prekoncepciók miatt egyébként messzire szaladnának a hasonló tevékenységektől.
    Az erősítőgyakorlatok összességében egyszerűen követhetőek, többek között azért, mert itt a Miik egyébként prominens szerepét átveszik hús-vér, vagy legalábbis poligon-poligon trénerek. A preferenciánktól függő női és férfi edző egyaránt szép, érthető brit akcentussal beszél, illetve igen részletes és messzemenően élethű mozgással rendelkezik (nesze neked Kis Vuk). Egyetlen dolog hiányzik: egyszerre csak egy gyakorlatot tudunk megcsinálni, nem lehet összeállítani edzésprogramot. Ez hasznos lenne azokra az alkalmakra, amikor tényleg rendes edzést akarunk csinálni, így ugyanis mindig eltelik egy-két perc, amíg kiválasztjuk a következő gyakorlatot, és ezalatt egyrészt simán lemegy az ember pulzusa, másrészt meg néha kényelmetlenné válik annyit mászkálni a menüben.

    Az aerobic-sorozatnál már említettem a hullahopp-karikázást, ugyanebben a menüben érhető el a szép környezeten átvezető kocogás egyszemélyes és kétszemélyes változata. Kocogáskor le kell szállnunk a padról, ilyenkor a program a zsebünkbe dugott Wiimote mozgásán érzékeli a futásunk sebességét (csak vigyázzunk, hogy elég mély legyen az a zseb!).
    A harmadik, kezdetben elérhető gyakorlatot a Wii Fit mélypontjaként szokás emlegetni. Bár nekünk, huszonéveseknek kicsit talán tényleg unalmas ez a gyakorlatsor, mégis helyét érzem a csomagban, mivel a fejlesztők az idősebbekre is gondoltak (emlékezzünk csak az amerikai idősotthonok nagy Wii-tekebajnokságára!), a step-aerobic mód épp nekik lehet ideális mozgástevékenység. Alapvetően egy táncszőnyegnél kicsit egyszerűbb ritmusjátékról van szó, ahol hol egyik, hol másik lábunkkal kell rálépni a Balance Boardra.

    Végezetül talán érdemes még pár szót szólni a minijátékokról, bár ezekről volt látható korábban a legtöbb kép és video. Inkább levezetésnek ajánlhatóak ezek a játékok, bár az is tény, hogy egyensúlyozásban is ők kívánják meg a legtöbbet a játékostól.
    A Wii megjelentekor imádtuk a Super Monkey Ballhoz és a Kororinpához hasonló gurulós, mozgásérzékeny játékokat - hát itt már látszik e műfaj új generációja, amikor már nem úgy teszünk majd a Wiimote-tal, mintha az lenne a golyó vagy az azt tartó tábla, hanem a Wii Balance Boarddal mi magunk válunk a golyót tartó felületté. A képen látható, legalább húszpályás (tovább nem jutottam) játékban úgy kell döntenünk a különböző formájú táblákat, hogy azok a kis lyukakba essenek. Kezdetben, egy-két golyónál ez még egyszerű, de a fent látható későbbi pályán már jóval bonyolultabb, ráadásul ha oldalt esnek le a golyók, jól megtekeri a program a táblát, ilyenkor általában még több golyót leejtve.
    Egy másik játékban egyszerűnek tűnő feladatunk átegyensúlyozni egy kötélen két magas épület között, miközben a Wiinkből előhívott többi Mii-figura szurkol nekünk (ezt korábban nem mondtam, a Miik végig, a legtöbb játékban felhasználásra kerülnek vagy közönségként, vagy máshogy). Egyik lábunkat óvatosan a másik után rakva kell széllel, madarakkal, és harapós pénztárcákkal (?) vetekedve átérnünk a túloldalra. Mondanom sem kell, talán tizedjére sikerült először.
    Emellett találunk még síelős, szlalomozós,  fejelős (balra-jobbra hajolva kell visszafejelnünk a focilabdákat) és további gurulós játékokat. Szól a fáma még egy Wii Sports-szerű bokszjátékról is, ami ugyanúgy használja a Wiimote-ot és a nuncsakut, csak még a Wii Balance Boardot is kihasználja. Látom már a kis képek között, hogy egyszer elérhető lesz, de sajnos mostanra ezt még nem sikerült unlockolni.
   
    A Wii Fit úgy érzem, alapvető szoftver és kiegészítő. A nemzetközi sajtóban kevés helyen adnak neki rossz pontszámokat, és akik adnak, azoknak is az a kiindulási pontjuk az értékeléshez, hogy "jaj ne, ehhez fel kell állni a kanapéról". Csak kifogásnak tartom azokat a kritikákat is, amik a gyakorlatok alacsony számát kifogásolják, hiszen egy-két gyengébb minijátékon kívül nagyon is a helyükön vannak az izomerősítő-, a jóga-, az aerobic- és az egyensúlyozó feladatok, amik megfelelő párosításban az egész testet és a legtöbb izomcsoportot megfelelően át tudják mozgatni. Mindezek alapján pedig azt mondom, bőven megéri az árát.
    A Wii Fit az interaktivitása és az azonnali visszajelzési faktor miatt feltétlenül veri egyik nagy konkurensét, a tornakazettát, és bár a jobb (értsd: nem hetvenes-nyolcvanas évekbeli félig leamortizált gépparkkal rendelkező) fitnesztermekben elvégezhető rendszeres edzést érthető okokból nem tudja helyettesíteni, az egyensúly és testtartás javításában alapvető hiányt pótol a medence- és gerincmozgásra nem figyelő, görnyedt nyugati társadalmunkban.
    Egészségetekre.