Most induló új sorozatunkban offline játékújságokat fogunk górcső alá venni. Elsősorban angol és német nyelvű sajtótermékekről lesz szó, mert a magyarokat mindenki igen egyszerűen szemrevételezheti (könyvtárban akár ingyen is), de ezeknek a beszerzése kicsit bonyolultabb és némi tervezést igényel, nem árt tehát az előzetes információ. Lesz azért néhány egzotikum is, habár azt megígérhetjük, hogy olyan újságról nem osztjuk az észt a benne található képek alapján, amilyen nyelven egyáltalán nem beszélünk. Miután a nyomtatott játékos szaklapok eladásai az internet elterjedésével folyamatosan csökkennek, ezért lehet, hogy egy idő után a rovat is megszűnik, mindenesetre én sajnálnám...

Az első részben ismerkedjünk meg a címlapja állítása szerint legnagyobb példányszámban elkelő német Nintendo magazinnal, az N-Zone-val! (Ejtsd: En-cóne.)


Az újság a Computec lapcsaládba tartozik, ez a nagy német cég mindenféle számítógépes és játékos újságot kínál, a hivatalos német Windows Vista magazintól egy DVD-filmmellékletes multimédia-folyóiratig, valamint van egy kéthavonta megjelenő A/5 méretű nőknek (!) szóló játékmagazinjuk is. (Bevallom őszintén, ezt a legutóbbit egyszer se vettem még meg, mert belelapozásra valami ritka borzalmasnak tűnt, de most már a rovat miatt is muszáj lesz egyet beszerezni, főleg hogy állítólag én vagyok a célközönség.)

Az N-Zone csak Nintendo témákkal foglalkozik, azon belül viszont mindennel - jelenleg értelemszerűen elsősorban a Wii és a DS van az érdeklődés homlokterében, de van retró rovat is. A Virtual Console játékokat is tesztelik, nem csak a dobozosokat. Stílusban szerintem inkább szól az újság a komolyabb Nintendósokhoz, mint a "húdecasualgamervagyok, vettem egy Wiit, hogy kell bekapcsolni?" réteghez (van olyan német újság is, várjuk ki a végét), de azért olyan hihetetlen mélységeket sem tartalmaz, inkább könnyeden, de viszonylag tartalmasan és szakmai baklövések nélkül szórakoztat. Közvetlen a hangvétel, de nem érzi az ember azt a 15 éves hímnemű egyedekre hajszálpontosan beirányzott jelleget, ami pl. az 576 Konzolt jelen 24 éves nőnemű egyed számára teljesen élvezhetetlenné teszi. Nincsenek ordító tárgybeli tévedések vagy látványos kihagyások, úgyhogy nem csak a szerzők, hanem a szerkesztők is szemlátomást teszik a dolgukat.

Szerencsére ez előbbiek általában nem értékelik túl a játékokat, ami rossz, azt bizony lehúzzák - nagyon jól esett látni, mint mezei olvasó, amikor felhívták mindenki figyelmét, hogy bármennyire is élvezte az eredeti verziót, ne vegye meg a Settlers DS változatát, mert rengeteg programhibát tartalmaz (tőlük függetlenül mi is hasonló következtetésre jutottunk), sőt még egy jogászt is megkérdeztek, hogy mit tehet az, aki rádöbben, hogy játék helyett egy bughalmazra adott ki pénzt. (Válasz: nem sokat.) Azért persze a szerkesztők rutinos Nintendo-fanok, ez nyilván pozitív irányba befolyásolja a véleményüket, de hát mi is azok vagyunk, meg úgy egyáltalán bárki, aki rendszeresen Nintendo játékokról ír; ezt be kell kalkulálni.

A design kellemesen visszafogott, gyakori a fehér vagy legalábbis egyszínű háttér; úgy néz ki, ők még értik, hogy egy újságot az ember elsősorban olvasni szokott. Sok a kép, és ez azért helyenként bizony a szöveg rovására megy - ez a régi gamer újságokon felnőtteknek persze zavaró, de sajnos ma már minden ilyen. Ami kevésbé tetszik, az a "legjobban várt címek"-nek fenntartott két oldal, ami tényleg csak a nagy böszme színes képekről szól és információtartalma nem sok van. Hasonló helykitöltő szerepű állandó elem még a nagy táblázat az összes Wii és DS játékról, a legnagyobb GC-klasszikusokról, valamint hogy hány százalékot adott rájuk az N-Zone - ez mondjuk negyedévente nagyon hasznos lenne, de minden számban?!

Ebből is látszik, hogy igyekeznek mindenről írni, a fontosabb játékokról többet és akár több számban is (pl. a Mario Kart Wii most zsinórban kétszer volt a borítón, ez már azért tényleg kicsit túlzás - majdnem kihagytam egy számot, mert elsőre simán azt hittem, hogy már megvan), de az igen gyengén sikerült újdonságokról is van legalább egy-két bekezdés és infódoboz. A hardverkiegészítők sem maradnak el, ez már csak azért is hasznos, mert rendszerint ugyanezeket lehet kapni Magyarországon az olyan német eredetű üzletláncokban, mint a Saturn/Media Markt/stb. Vannak külföldi (elsősorban amerikai) előzetesek, az Európában hozzáférhető játékoknál pedig kitérnek a német lokalizáció minőségére - az ottani piacon tapasztalatom szerint igen komoly hátrány, ha nincs egy játéknak német fordítása, pl. fórumokon vagy az Amazon.de-n az olvasói kritikák visszatérő eleme, hogy valami JajJajJaj nincs németül, vagy nem olyan jó a lokalizációja (amikor pedig általában mindent át lehet kapcsolni angolra). Jöjjenek Magyarországra, aztán beszélhetünk ;]

Visszatérve az állandó elemekre, ami nagyon jó ezek közül, az a megjelenési dátumok listája, ez tényleg csak egy fél oldalt foglal el, és nagyon hasznos, mert időnként kész téboly a neten egy helyen fellelni a hivatalos európai Nintendo dátumokat. Ez a táblázat több mint tíz éve (!) állandó eleme az újságnak, és a Wikipédia szerint egyszer kisebb botrány is fűződött hozzá - gyanakodtak rá, hogy más magazinok tőlük lopják a tartalmát, erre beletettek egy kitalált játékot, és lám csak, az is felbukkant máshol.

Az N-Zone hozzáférhető sima és DVD-vel ellátott kiadásban is, ez utóbbi állítólag csak előfizetőknek jár, de nagyobb könyvesboltokban (pl. Bécsben a Morawában a Wollzeilén) kis szerencsével belefuthatunk. A DVD-n főleg játékelőzetesek vannak, illetve a munkatársak "Youtube-videó" keretében bemutatnak aktuális játékokat. Akkor válik érdekesebbé a dolog, amikor német vagy osztrák fejlesztőket vadásznak le, és a készülő programjaikkal kapcsolatban zaklatják őket (pl. a Panzer Tactics volt ilyen). A DVD-s kiadásban egyéb bónusz bigyók is megtalálhatóak, matricák, poszter, mikor mi; ez szerintem tök jó, sajnos nem túl sok újság követi ezt a módszert (azért poszter elég sokban van, de próbáljunk csak Mariós matricákat szerezni...). Emlékszem egy olyan óriásposzterre, amit öcsém rögtön "spoiler poszter"-nek nevezett el, mert a Metroid Prime 3: Corruption összes főellenségének a kivégzési módját tartalmazta.

Különszámok is vannak időnként, most jelent meg a Super Smash Bros. Brawl különkiadás, még hozzá lehet jutni a nagyobb boltokban. (Én még nem vettem meg, úgyhogy arról nem tudok mesélni.) Itt balra pedig egy Zelda különszám látható.

Mint az a fentebbiekből kiderült, én rendszeresen meg szoktam venni az N-Zone-t, habár azért akkora rajongó nem vagyok, hogy Magyarországról előfizessek rá. Nem is szükséges, mert Bécsben akár a Westbahnhofon is beszerezheti betevőjét a vonatról épp hogy leszállt Nintendo-rajongó. (Ha valaki arra jár, nézzen bele előtte a Gémeskút exkluzív bécsi bevásárló-útmutatójába is!) Magyarországon még nem futottam bele az N-Zone-ba nagyobb idegennyelvű folyóiratokat tartó helyeken sem, de hátha valakinek szerencséje lesz - ez esetben feltétlenül írja be kommentben a lelőhelyet, hadd tudjuk meg mi is! Az ára Németországban 3,5€, Ausztriában 4€ az adó miatt, Magyarországon pedig ki tudja, mennyi... :[

Érdekes lehet még, hogy gyakorlatilag ugyanez a stáb készít egy kimondottan az új Wii-játékosoknak szóló újságot is, ez a Wii Gamer - Das Magazin, de róla majd később!

Linkek:
* Wikipédia
* szerkesztőségi blog
* előfizetés