Japánban nemrég jelent meg a Wii Fit, a Nintendo legújabb mozgásra késztető játéka, és a hozzá tartozó hardverkiegészítő, a Wii Balance Board - Európába és Amerikába várhatóan 2008 tavaszán jut el. Ezt csak egy kissé morbid apróság hátráltathatja: felmerült, hogy az USA-ban nem lesz elég nagy a készülék teherbírása (maximum 136 kiló), és át kell tervezni. Talán ez lehet az oka annak is, hogy kivételesen az európai megjelenési dátum (április) megelőzi az amerikait (május)! Addig is áttekintjük, mit kell erről az új hardverről tudni, mire lesz jó, mire nem, és miben különbözik az előző részben bemutatott táncszőnyegektől. (Azért a táncszőnyegek rajongói se aggódjanak, hamarosan jön az új szőnyegtesztünk, beszerezhetőségekkel!)

A Wii egyensúlyozó lap annyiban hasonlít a táncszőnyegekre, hogy a földre helyezhető, és igény szerint rá lehet állni, de már nyomáserősséget is érzékel - így akár fekvőtámaszokat is végezhetünk rajta, képes számolni őket - és nincsenek különálló érintkező felületei. Jóval kisebb, úgyhogy olyan programok biztos nem fognak készülni rá, ahol számos különböző részére kell ugrálni; a Wii Fit tartalmaz egy kicsit a DDR-re emlékeztető (ld. előző rész) step-aerobic játékot, de ez csak a lap bal és a jobb oldalát különíti el egymástól.




Felmerül a kérdés, hogy kinek szánták a Wii Fitet. Egyértelműen az egész családnak, amibe öcsike és nagymama is beletartozik - ez máris behatárolja a végezhető mozgásokat, egy bizonyos kor fölött valószínűleg nem a DDR a legmegfelelőbb sport. Így kicsit gyógytorna vagy jóga jellege van a játéknak, de a Nintendo nem csinál ebből titkot, jógázó fiatal nőkkel és hasonló képekkel reklámozza a kiegészítőt; valamint a "balance board" elnevezés is egy gyógytorna-segédeszközre utal. Én itt Magyarországon még csak kórházban találkoztam vele, ott viszont rögtön azzal indítottam, hogy leestem róla. A Wii Fit-lap szerencsére magától nem billeg, így talán nem fogjuk egy videojáték használata közben kitörni a nyakunkat (pedig kellően groteszk lenne!). Mindenesetre az agressziónkat nem itt fogjuk kiélni. Előny, hogy valószínűleg megsérülni se fogunk, akkor se, ha amúgy nem sportolunk rendszeresen - pl. a táncszőnyegezést nulla edzettségi szintről nem biztos, hogy értelmes rögtön elkezdeni, mert tuti megrántjuk valaminket. Ha a Nintendo okos, akkor már a bemelegítés is végezhető ezzel az eszközzel és a játék részévé válik. (Persze a végleges véleménnyel megvárjuk a tényleges kipróbálást.)

Nekem személy szerint nagyon rokonszenves a hardver, mert a DDR-rel járó veszett taposás helyett egészen másfajta, akár egészen lassú mozgásokat igényel. Remélhetőleg a kedves olvasók közül senki se szorul rá a gyógytornára, nekem mindenesetre naponta kell gerinc- és egyensúly-gyakorlatokat végeznem (a félreértés elkerülése végett: nem a DDR tehet róla ;] ), és egyvalami elmondható róluk: baromi unalmasak. (A gyógytornász szerint ez nem az én szélsőségesen élménykereső természetemnek tudható be, az emberek nagy része így van vele.) A Wii Fithez pedig leginkább ilyen dolgokat kell csinálni - helyenként egészen ugyanazokat a gyakorlatokat, mint nekem -, és ez nagyon ravasz dolog: mindjárt sokkal kevésbé unalmasak ezek a mozdulatok, hogyha a gép pontozza őket, versenyezhetsz a haverokkal, szintet léphetsz, és a többi. Rugalmasak lesznek a gamerek?! Szédítő perspektíva.



(Csak közbevetve: érdekes, hogy a Nike és az Apple számítógépesített futócipőt dobott a piacra, aminek körülbelül hasonló lehet az értelme - a futás sem az a kimondottan izgalmas sport, de az emberiség kockábbik felének valószínűleg nagy élmény, hogy mindenféle statisztikát és kimutatást szemlélhet meg a saját futóteljesítményéről, így sokkal megfoghatóbbá válik a haladás. Én mindenesetre szívesen kipróbálnám, habár még egy iPodot is venni kéne hozzá, mert mással nem kompatibilis.)

A Wii Fit nem váltja ki a fizikoterapeutát meg a jógaoktatót, de használni valószínűleg használ valamennyit, és közben várhatóan jól is érezzük magunkat. Kis ráfejlesztéssel akár meg is jelentethetik a rehabilitációban használható változatot, ennek külön előnye lehet majd, hogy a készülék wifin keresztül elküldheti a gyógytornásznak, hogy halad a páciens, csinálja-e a gyakorlatokat, és megfelelő hatásfokkal végzi-e őket. Így az egyelőre még elkerülhetetlen személyes találkozásokon is nagyobb haladást lehet elérni.

Már csak két dologtól kell tartani; elsősorban attól, hogy a játék nehézségi foka még a magasabb szinteken is túl alacsony lesz. Sajnos erről a japán tapasztalatok alapján sem lehet következtetést levonni, mert a szoftvercégek régi tapasztalata, hogy a japán piac sokkal nehezebb játékokat is elbír... és bizony megesik, hogy a nyugati országokba már könnyített változatok jutnak el. Reméljük, ezúttal nem így alakul! Másodsorban pedig amiatt lehet aggódni, hogy kevés lesz a hardverhez a játékprogram. A Wii Fit mellett már fejlesztenek egy snowboard-játékot is, és mi nagyon reméljük, hogy a Tony Hawk gördeszkás sorozatnak is lesz a Balance Boardot kihasználó része; igazán kézenfekvő lenne. De az is meglehet, hogy az érdeklődés elhalványulásával az Eye Toy kamerás játékok sorsára jut az eszköz. Erről mindenesetre majd a következő részekben!




(Ebben a videóban különösen ajánlom a síelést - Tux Racert akarok Wii lappal!)