Három éve élek együtt a párommal, és amikor csak időnk engedi, szeretünk magunk főzni. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy örülök, hogy csak kölcsönkértem a Cooking Mamát és nem vettem meg, mert már pár perc játék után kiderült: ez a játék nem az, amire számítottam.

  De mit is kell csinálni? A képlet egyszerű, a Cooking Mamát a legjobban a főzésszimulátor szóval lehetne leírni. Miután a menüben kiválasztottunk egy receptet, kapunk hozzávalókat, ezeken a Wiimote-tal végre kell hajtani a megadott utasításokat, mozdulatokat (krumplit hámozni, húst szeletelni, hagymát vágni, konzervet nyitni, stb.), majd meg kell főzni vagy sütni magát az ételt. Ez utóbbi is a megfelelő sorrend betartását jelenti, főzésnél folyamatosan változtatni kell a hőfokot, hozzáadni a fűszereket, beledobálni a hozzávalókat, sütésnél pedig vigyázni kell, hogy milyen sorrendben tesszük a serpenyőbe az ennivalót. A receptek realisztikusak és maguk a folyamatok is, simán odaég a hagyma, ha túl sokáig hagyjuk a tepsiben, és nyers marad a hús, ha nem sütjük át eléggé. Itt azonban máris beugranak a képbe az irányítás hibái. A szeletelés mozdulatát még csak-csak érzékeli a játék, de a hámozás például már jóval problémásabb. Itt tökéletes felülről lefelé húzást fogad csak el a játék, és egyszerűen nem hámoz, ha egy kicsit is eltérünk a nyílegyenes függőleges vonaltól. Ezzel a kis érzékelési zóna mellett az is a baj, hogy egyszerűen nem így kell krumplit hámozni, ezért is frusztráló. Az idő pedig telik, ha nem hámozunk elég gyorsan, buktuk a pályát.

 Ugyanilyen problémás a főzés. Mint említettem, megadott ritmusban kell a hőfokot szabályozni, sót, borsot hozzáadni, stb. De mivel többször egyszerre kell több dolgot csinálni és csak egy irányítót használunk, nehéz úgy mozdulatot végrehajtani, hogy ne értelmezze azt kétféleképpen a szoftver, és ne kapcsolja ki pl. a gázt miközben épp sót szeretnék szórni. Nem is beszélve arról, hogy a hőfok átállítását még a hámozásnál is nehezebben érzékeli, és háromszor-négyszer is kidob a feladatból a játék amiatt, hogy nem sikerült időben rájönnöm, most épp mit csináljak, hogy érzékelje a mozdulatomat.

 Egyébként pedig nem lenne semmi baj a játékkal. A grafika aranyos, úgyszintén a zene is, sok recept van, de 3-4 után én már feladtam a fenti problémák miatt, amit csak megtetéz a főszereplő Mamát szinkronizáló japán hölgy, akinek a furcsa hanglejtése még hagyján, de gyakran semmi értelme az általa kimondott angol mondatoknak - ezeket pedig minden feladat végén, vagyis kb. egypercenként halljuk, mindösszesen 5-6 ilyen hangminta esetén pedig ez hamar idegesítővé válik.